A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata: 40. elmélkedés: a test feltámadása

A keresztények nem csak az emberi lélek halhatatlanságát vallják, hanem a test feltámadását is. A kezdetektől fogva ez az igazság, amely teljes mértékben szemben áll a görög filozófiával, kérdéseket ébresztett, mint például a korinthusiak körében: „Hogyan támadnak föl a holtak? Milyen testtel jönnek majd elő?” (vö. 1Kor 15,35). Pál apostol egy példázattal válaszol: „Amit elvetsz, nem kel életre, hacsak (előbb) meg nem hal. (…) Ilyen a holtak föltámadása is: romlásra vetik el – romlatlannak támad föl. Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl” (vö. ’ Kor 15,36. 42-44).

Testünk tehát olyan, mint egy mag, amely a halál révén tökéletes testté alakul majd át. Teljesen új test lesz, de mindig a miénk, sőt, még jobban egyesül lelkünkkel, mint földi testünk.

A test feltámadásának tana azonban nem a végső dolgok egyfajta fizikai magyarázata. Emlékezzünk rá, hogy „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt” (1 Kor 2,9). Reményünk nem abban áll, hogy elképzeljük a jövő dolgait, hanem az Istenbe vetett bizalomból fakad, mivel Isten a maga teljességében akarja üdvözíteni az embert. Isten Krisztus feltámadásában nyilatkoztatta ki ezt az akaratát. Ezért Jézus maga mondja: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet” (Jn 11,24-25).

A katekizmus azt tanítja, hogy „a halálban a lélek elválik a testtől, de a föltámadásban Isten visszaadja a romolhatatlan életet átalakult testünknek, újraegyesítve azt lelkünkkel” (1016). Mikor következik be mindez? A Hagyomány a holtak föltámadását az utolsó naphoz, vagyis Krisztus Parúziájához kapcsolja. Vannak azonban teológusok, akik a szentírási adatok alapján más magyarázatot javasolnak és az egyén halál utáni azonnali feltámadásáról szólnak. Hogy hogyan lesz? Élünk, meghalunk, és majd meglátjuk…

(vm)