„Az internet szabaddá tesz?” – Varga János atya tudósítása a Rimini Meetingről
Az idei találkozó
mottója: ’Emberi vészhelyzet’. A kiírások tipográfiája is jellemző, hiszen kisbetűvel
van írva a két szó, de az ember szó betűinek mérete jóval nagyobb. Akkora, sőt kicsit
nagyobb, mint az első szó kezdőbetűje, a cím elején álló nagybetű. A hangsúly tehát,
az emberen, rajtunk van - ahogyan az a programokból és az egész Meeting üzenetéből
egyértelmű.
Az idei Meeting a korábbiakhoz képest valamivel szerényebb méreteiben
és a résztvevők létszámában is. Ugyanakkor a témák nagyságrendje, tartalma, távlata
szokásos módon magas színvonalú. A virtuális jelenlét, a közösségi média lehetőségei
pedig igencsak szélesre tárják a kapukat, egy más fajta részvétel előtt.
Éppen
erről a témáról szólt az egyik szerda délelőtti előadás: Az internet szabaddá tesz?
– a kommunikáció új formáiról. Simona Panseri a „Google” olaszországi szekciójának
kommunikációs igazgatója elmondta: „Az információ hatalmat képvisel, az, hogy miként
használjuk, meghatározza az embert. Az életem megváltozott az internet hatására, most
olyan is dolgokat képes vagyok megtenni, amiket korábban nem. A világháló egy értékes
eszköz, használjuk személyes felelősséggel!”
Gianni Riotta a „La Stampa” vezércikkírója,
a RAI 1 híradójának igazgatója kifejtette: Az internet se nem rossz, se nem jó, se
nem neutrális. Miközben a technikai lehetőségeken csodálkozunk, nem tűnik föl, hogy
az igazi forradalom az, hogy ha kommunikáció van, akkor változnak a tartalmak. Mi
határozzuk meg a forradalom mikéntjét az új tartalmakkal, amelyeket létrehozunk. A
világháló segíti az ember szabadságát, amennyiben képesek vagyunk az új digitális
lehetőségeket klasszikus értékekkel megtölteni, mint a tolerancia, az értelem, a kritika
– főleg magunkkal szemben, a konfrontáció és a párbeszéd. Az új kommunikációs rendszerek
nem szembeállítják a valós és a virtuális világot, hanem egy kapcsolatot jelentenek
a valósággal. Az ’emberi vészhelyzet’ csak belőlünk kiindulva oldódhat meg, ha nem
sikerül, nem az internet hibája lesz – hangsúlyozta Riotta.
Davide Rondoni
író, költő befejezésül elmondta: „Sokan azt gondolták, hogy a világháló megoldja például
a magány problémáját. De ezt csak a barátság és a szeretet képes megoldani. A közösségi
médiában hamisan használják a barátság szót - figyelmeztetett. Az élet menekül mindenféle
háló elől, mert természeténél fogva legyőzhetetlen. Az internet eszköz lehet arra,
hogy ezt megmutassa.”
Egy központi előadást szenteltek Ferenc pápa éppen féléve
tartó pontifikátusának, illetve személyiségének, a szegényekhez való hozzáállásának
’A hit fényével a létezés határára’ címmel. Találkozás, tekintet, haladás, emlékezés
– ezek a Lumen Fidei enciklika és Ferenc pápa apostoli missziójának központi elemei.
A hit, találkozás az élő Istennel, az új kezdet kalandja az Isten által adott közegben.
A hit az a tér, amit Isten nyit meg a világban és az ember szívében. A hit fénye azt
jelenti, hogy Krisztust visszük a perifériákra – mondta Don Stefano Alberto a bevezetőben.
José Maria “Pepe” di Paola, plébános Buenos Aires nyomornegyedében, aki nemrég még
Bergoglio érsek közeli munkatársa volt elmondta: „fontos a favelákban élni, hogy belülről
tapasztaljuk meg a valóságot. Elkísérve az ott élőket láthatjuk, hogy mik a lehetőségeink.”
Ferenc pápa még Argentínában a szegények érsekeként– ahogy Pepe atya nevezte
- gyakran jelent meg a nyomornegyedekben, közel akart lenni papjaihoz, és az ott élőkhöz.
Támogatta ezt a munkát, megduplázta az ott dolgozó papok számát, fontos volt számára
mindig is a közelség és az osztozás a nélkülözőkkel. Így vált a periféria és az ott
élők a főpap lelkipásztori missziójának középpontjává. Egy alkalommal így fogalmazott:
mindannyian tanulhatunk a nyomornegyedek lakóitól. A kérdésre, hogy Pepe atya mit
tanult tőlük azt válaszolta: „azt, amit mindannyiunknak tanulni kell, amit ők a társadalomnak
adni tudnak: vallásosságot és szolidaritást. A favelákban nincs szükség szociológiai
elemzésekre, elég az Evangélium.”
Úgy fogalmazott: azért jött el a Meetingre,
hogy megmutassa az összetartozást Bergoglio érsek és Ferenc pápa között: „a konklávé
után semmit sem változott” - mondta Pepe atya.
Guzmán Carriquiry professzor,
a Pápai Latin-Amerika Bizottság főtitkára hangsúlyozta a szoros összefüggést Ferenc
pápa korábbi és jelenlegi működése között, valamint a folytonosságot a Szentatya és
elődje között. Nem lehet alakjukat szembeállítani, mindketten történelmi jelentőségű,
kiváló főpásztorok. A köztük lévő szeretetet – úgy tűnik - a megtapasztalt krisztusi
szeretet tervezte el. A teológia nagy mestere után, most egy lelkipásztori pápa vezeti
az Egyházat, aki kész egy igazi evangéliumi forradalmat végrehajtani. – mondta Carriquiry.
Beszélt Ferenc pápa csodás személyiségéről és újfajta hozzáállásáról a világhoz, az
emberekhez.
Kiemelte: Ferenc pápa stílusa szerint a misszió mindig attrakció
is kell legyen, azaz érdekes és esztétikus, egy találkozás, amiben az igazság csodálatot
ébreszt, hogy tanúságtételünk által az emberek számára vonzó legyen a hit.
Az
idő természete a tudományban és az emberi tapasztalatban -: „faggatni a valóságot
és keresni a dolgok végső értelmét, hogy visszaadjuk az embert önmagának” – ez volt
a találkozó célja. Elhangzott: „mi lett volna az univerzum közel 14 milliárd évének
értelme, ha nem az, hogy az ember számára legyen legalább egy pont, egy pislákoló
fény, amelyben az öntudat feldereng. Végül egy idézet Eliot-tól: „Értelem nélkül nincsen
idő”.
Megjelent Don Luigi Giussani „Az amerikai protestáns teológia” című
könyvének angol nyelvű fordítása. Ennek bemutatója kapcsán beszélgetett Archie Spencer
a kanadai Trinity Western University teológia professzora és Andrew Davison anglikán
tiszteletes a Cambridge-i Westscott House hittanára. Spencer úgy fogalmazott: „Don
Giussani az észak-amerikai protestáns felekezetekhez mindig is nyitottan és tisztelettel
viszonyult. Karizmája ma is párbeszédben áll az amerikai protestantizmussal, osztozva
az élet ajándékának elismerésében és az ember számára adatott három legalapvetőbb
kegyelemben. Ezek: a vallásos érzék, Krisztus megtestesülése és az Egyház, ami egy
és szent. Elmondta: Az amerikai társadalom relativizmusban és Krisztus-felejtésben
él. Giussani atya fő törekvése az volt, hogy mindenki megtapasztalhassa Krisztus vonzerejét
az életében. Karizmája nekünk is segít, minden szociális, politikai vagy gazdasági
redukálás ellen.”
„A találkozás, ami megváltoztatja az életet egy folyamatos
újrakezdés. A keresztény tapasztalat az által újul meg állandóan, hogy felismeri
Jézus jelenlétét az életében – mondta Davison. Ami legjobban megfogott Don Giussani
tapasztalatában – amiről ebben a könyvben is ír – a folyamatos ráhagyatkozás arra,
hogy az Úr itt és most jelen van, „kortársunk”, valamint, hogy a hitet mindig össze
kell vetni a tapasztalattal. Don Giussani az igazságról és a szabadságról beszél,
ezért kedves a protestánsok számára. Hozzátette: Giussani mindig azt mondta: keressétek
a szabadságot az igazságban! Hitem támaszt nyert a Comunione e Liberazionéval és alapítójának
karizmájával való találkozás által.”
Az ima a zsidóság és a kereszténység életében
– a nagysikerű esti találkozón a résztvevők lelke összeért az „idősebb testvér”-rel,
Alan Goshen Gottstein rabbival, amikor a 130. zsoltárt olaszul majd a zsidó dallammal
énekelve együtt imádkozták el.
Varga Jánost hallották Riminiből. Dicsértessék
a Jézus Krisztus!