A pápa japán diákokkal találkozott: a szelídségen alapuló párbeszéd vezet a békéhez

A találkozás, a szembesülés és a párbeszéd a tudás és a béke eszközei, ha alapjuk a szelídség. Ferenc pápa augusztus 21-én, szerdán délelőtt 11 órakor a vatikáni Apostoli Palota Szent Damazusz udvarán találkozott egy tokiói középiskola diákjainak és tanárainak csoportjával, összesen 215 személlyel.

A Szentatya örömmel köszöntötte a fiatalokat. Annak a reményének adott hangot, hogy a látogatásuk gyümölcsöző lesz, mert a más emberekkel és kultúrákkal való találkozás hozzájárul növekedésünkhöz, jót tesz számunkra. Ha magunkba zárkózunk, akkor nem tudunk kulturálisan növekedni, mert csak azzal rendelkezünk, ami a miénk. Ha azonban meglátogatunk más személyeket, kultúrákat és látunk más gondolkodási módokat és vallásokat, kilépünk magunkból és elkezdjük azt a szép kalandot, amit párbeszédnek neveznek. A párbeszéd nagyon fontos ahhoz, hogy éretté váljunk, mert a más személyekkel, kultúrákkal, vallásokkal való egészséges szembesülés által növekszünk, válunk éretté.

Van azonban egy veszélye, hogy ha a párbeszédben valaki bezárul és mérges lesz, veszekedni kezd. Ez nem jó, hiszen azért folytatunk párbeszédet, hogy találkozzunk, nem azért, hogy veszekedjünk. Milyen viselkedés szükséges tehát ahhoz, hogy párbeszédet folytassunk és ne veszekedjünk? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. A szelídség – válaszolta. A képesség, hogy békével keressük az embereket és a kultúrákat. A képesség, hogy intelligens kérdéseket tegyünk fel: pl. Te miért így gondolkodsz? Ez a kultúra miért így cselekszik? Először meghallgatni másokat és csak azután beszélni. Ez jelenti a szelídséget – hangsúlyozta a japán diákoknak a Szentatya. Pl. ha te nem úgy gondolkodsz, mint én és nem győzöl meg, attól még barátok vagyunk. Meghallgattuk egymás gondolkodásmódját. Ez a fajta párbeszéd hoz békét.

Nem lehet békét teremteni párbeszéd nélkül. Minden háború, küzdelem és probléma, ami nem oldódik meg, az a párbeszéd hiánya miatt van. Amikor van egy probléma, a párbeszéd hoz békét. Ezt kívánom nektek a dialógus útján, amelyen most jártok – fordult a pápa a japán fiatalokhoz. Tudjatok párbeszédet folytatni, hogy ez a kultúra miért így gondolkodik: ez a dolog miért tetszik, ez viszont miért nem tetszik.

A pápa szavai után egy japán diáklány mondott köszönetet olaszul a találkozási lehetőségért. Ígéretet tett, hogy megvalósítják életükben a Szentatyától hallottakat. A pápa megdicsérte jó olaszságáért a kislányt, aki félig olasz származású. Majd a fiatalok elénekelték az iskola himnuszát. Ezután viccesen a Szentatya utalt a kölcsönösség alapelvére a párbeszédben, vagyis, hogy most neki kellene énekelnie valamit. Elnézést kért azonban, hogy nem tud énekelni.

Jó utat Rómában és minden jót nektek, családotoknak, iskolátoknak. Isten áldjon benneteket – búcsúzott végül a 15 éves japán fiataloktól Ferenc pápa.

(sv)