A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

38. elmélkedés – a szentek közössége

Az Apostoli hitvallásban valljuk a „szentek közösségét”. A katekizmus elmagyarázza, hogy a „szentek közössége” kifejezésnek két, egymáshoz szorosan kapcsolódó értelme van: „a szent dolgok közössége, a sancta” és a „szent személyek közössége, a sancti” (vö. 948).

A hit közösségét, amelyet az apostoloktól kaptunk, megőrizzük és tovább adjuk. Megéljük a hét szentség közösségét, amelyek közül mindenekelőtt az Eucharisztia köt egybe és egyesít bennünket. Megtapasztaljuk a testvéri közösséget is, amely többek között a karitatív cselekedetekben fejeződik ki. A hit, a szentségek és a szeretet szent dolgok, mert Istentől, a Szenttől származnak.

Van azután a személyek közötti közösség is. A katekizmus itt emlékeztet az egyház három állapotának tanítására: „egyesek a földön vándorolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak” és élvezik a mennyekben az Istennel való teljes szeretetközösséget (vö. 954). E három állapot között közösség áll fenn, mert mindnyájan – jóllehet más és más módon – részesei vagyunk Isten kegyelmének.

Mi, akik a földön élünk, az ima és a szeretet révén közösségben vagyunk a holtakkal. Az egyház arra szólít bennünket, hogy imádkozzunk halottainkért, mert – ahogy a katekizmusban olvassuk – „Értük végzett imádságunk nemcsak segítheti őket, hanem hatékonnyá is teheti értünk végzett közbenjárásukat” (958). Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem eléggé irgalmas és ezért könyörögnünk kell hozzá. Éppen ellenkezőleg: Isten az irgalmasság végtelen forrása, de az embereket a többi emberrel együttműködve kívánja üdvözíteni.

A szentek közösségének egyik kifejezése a szentek és boldogok hivatalos tisztelete. Hisszük, hogy Istenben spirituálisan egységben maradunk velük, és ők közbenjárnak értünk. Szent Domonkos mondta rendtársainak, haldokolván: „Ne sírjatok, hasznosabb leszek nektek halálom után és hatékonyabban segítlek majd titeket, mint életemben” (956).


(vm)