Szöveghagyományozás a reneszánsz és a humanizmus idején
- interjú Monok Istvánnal,
az MTA Könyvtárának főigazgatójával
Magyarok is részt vettek a Rómában megrendezett
egyhetes nemzetközi doktori iskola programján. A római Francia Intézet és a Római
Magyar Akadémia fogott össze, hogy anyagilag is támogassa a kezdeményezést.
Immár
20 éve dolgozik együtt egy párizsi kutatóintézet és a szegedi Tudományos Egyetem régi
magyaros társasága azon, hogy a reneszánsz és humanizmus korában hogyan alakult a
szöveghagyományozás, illetve a kulturális hagyomány egyik nemzedékről a másikra való
átörökítése. Ebben az időszakban egy mediális forradalom zajlott le, amely hasonló
jelentőségű, mint amit ma élünk át az informatikai eszközökre való áttérés korában.
Akkor a kéziratosságból a nyomtatott világba lépett át az információtechnológia. Ennek
nagyon komoly tartalmi kísérőjelenségei voltak, ahogy ma is a jelenlegi átalakulásnak.
Ma azonban egy kulturális szakadék keletkezett a generációk között, akkor ez nem történt
meg. Ezekkel a témákkal foglalkoztak az előadások.
Az elméleti foglalkozások
mellett gyakorlati lehetőségekhez is jutottak a fiatalok a doktori iskolában. Kezükbe
vehettek XII. és XV. századi kéziratokat, ősnyomtatványokat. Igazi könyvtárrendezést
is végezhettek a francia egykori minimista kolostorban és megismerkedhettek olyan
kéziratokkal, amelyeket eddig még senki nem vett kézbe.
Másrészt a doktori
iskola célja az is volt, hogy a fiatalokban tudatosítsák a hagyomány fontosságát.
Vannak olyan alapértékek, amelyeknek a továbbadásáról gondoskodni kell.
Monok
István a beszélgetésben többek között érintette még a külföldön található magyar vonatkozású
dokumentumok feltárásával, kutatásával kapcsolatos együttműködések kérdéskörét, az
állam, a mecénások szerepét és egy rendszerezettebb kutatásstratégia alkalmazásának
problematikáját.