A hét szentje: Szent Domonkos áldozópap

- Arkadiusz Nocoń atya sorozata


„Az Egyház világossága” (Lumen Ecclesiae)

1172 körül született Caleruega-ban (Spanyolország), 1221. augusztus 6-án halt meg Bolognában (Olaszország). 1234-ben IX. Gergely pápa szentté avatta. Ereklyéje Bolognában a Szent Domonkos bazilikában található. A prédikáló testvérek (domonkosok) és a klauzúrás domonkos nővérek védőszentje, kötelező emléknap: augusztus 8.
Tehetős szüleinek köszönhetően komoly világi és teológiai képzésben részesült. A tudományos fokozatok megszerzése azonban nem fosztotta meg lelki érzékenységétől. Amikor az egyik évben hatalmas éhínség pusztított és tömegesen haltak éhen azon a vidéken, ahol élt, eladta minden könyvét mondván: „Nem akarok tanulni élettelen könyvekből, amikor körülöttem élők halnak éhen”. Miután 1195-ben pappá szentelték, belépett a Reguláris Kanonokok Rendjébe. A Gondviselésnek azonban más tervei voltak vele. 1203 vége felé elkísérte püspökét Dániába, nem is sejtve, hogy ez az utazás gyökeresen megváltoztatja életét. A Pireneusokon való átkelés után az albigensek és a valdensek eretnek mozgalmába ütköztek, akik az Egyház megreformálásának hangzatos jelszavaival teljesen kiforgatták az igaz tanítást. Tovább haladva északnak pogány törzsek, a kumánok támadásának lehetett tanúja Türingia területén. Megrázkódtatva a törzsek pusztításától, elhatározta, hogy Isten igéjével fordul hozzájuk. III. Ince pápa azonban ebbe nem egyezett bele, hanem azt javasolta neki, hogy foglalkozzon Dél-Franciaországban az eretnekek visszatérítésével. Domonkos elfogadta a pápa ajánlatát, bár továbbra is arra vágyott, hogy Kelet-Európába menjen misszióba. A pápa nagy reményeket fűzött Domonkoshoz, ugyanis minden addigi misszió, amit az albigensek és a valdensek által elfoglalt területen végeztek, sikertelenséggel járt. Domonkos alkalmasnak tűnt, hogy ezen változtasson. Először a módszeren változtatott: „Ha az eltévedt elméket akarjuk visszatéríteni – mondta egy alkalommal segítőtársainak –, jó példával kell kezdenünk a munkát. Szakítsunk hát a fényűzéssel, és járjunk gyalog, éljünk szegényen, ahogy azt a mi Megváltónk is tette, egyedül az isteni Bölcsességgel felszerelkezve hirdessük az evangélium igaz tanítását”. Helységről helységre vándorolva hirdették Isten igéjét és tanítottak. Hatalmas segítséget jelentettek Domonkos számára a korábbi tanulmányok és a megszerzett tudás, amellyel eredményesen vitába szállt az eretnekekkel, és meggyőzte őket az igaz hit helyességéről. A kitartó munka végül megtermette gyümölcsét, és sokan megtértek szavára. Amikor 1216-ban III. Honóriusz pápa jóváhagyta a Domonkos által alapított Prédikáló Testvérek Rendjét, az albigensek és a valdensek között végzett missziós munka nagyobb lendületet vett, az eretnekségek pedig lassan kezdtek megszűnni.



Az eretnekségek, amelyek a XII. és XIII. század fordulóján támadták az Egyházat Dél-Európában, a szokások hanyatlása és a vallásos közömbösség következtében keletkeztek. Az albigensek és a valdensek tévtanainak ellenállva, Domonkos megalapította rendjét, amelynek karizmája az evangéliumi radikalizmus és az egészséges, a szüntelen tanulásra épülő tudomány. Ez volt az egyetlen rend, amelyben az elöljárónak joga volt felmentést adnia a közös imádság és a vezeklési gyakorlat alól, hogy a testvérek jobban fel tudjanak készülni a prédikációjukra. Domonkos minden térítő útja előtt intette tanítványait, hogy ne szenteljenek több időt a nők tanítására, mint a férfiakéra.


David Murrow, amerikai antropológus és dokumentalista a protestáns, katolikus és ortodox vallási életet és szokásokat figyelve megállapította, hogy mindegyik vallásban a nők vannak többségben a gyakorlás terén. Keresve a jelenség okát, összefüggésbe hozta azt a vizsgált vallásokban fellelhető kötelező lelkipásztori modellel, amely főként a női érzékenységre helyezi a hangsúlyt. A prédikációk nyelvezetében megfigyelte, hogy az érzelmeket érintő, a kapcsolatok építéséről és a kölcsönös bizalom kialakításáról szóló témák többségben vannak, amelyek jobban megfelelnek a nők érzésvilágának. Ellenben sokkal ritkábban van szó a kihívások elfogadásáról és a valóság megváltoztatásáról, amelyek közelebb állnak a férfi természethez. Miről szeretne hallgatni egy férfi a templomban? – töpreng róla Murrow. Talán arról, hogyan lehet ma „udvarias fickó”? A következmény az, hogy a templomok egyre inkább „női klubokká” válnak. Ezt természetesen nem úgy kellene orvosolni, hogy a prédikációkban és a katekézisekben a „kemény keresztény” ideálról kezdünk beszélni, hanem hogy a férfiaknak útmutatást és célt adjunk. „Ha meg akarod tanítani az embereket hajót építeni – mondja Antoine de Saint-Exupéry –, ne azt mondd nekik, hogy gyűjtsenek fát, hanem ébreszd fel bennük a határtalan óceán megismerése utáni vágyat”. Prédikációinkban túl sok a fagyűjtésre való felszólítás, és túl kevés a hívogató szó a határtalan óceán megismerése utáni vágy felkeltésére.


A kortárs kultúra nem beszél arról, hogy ki a férfi, és ritkán hall erről a templomban is. Önazonosságának krízise tehát egyre mélyebb lesz, példaképe pedig kezd egyre inkább arra a férfi típusra hasonlítani, amelyről három nő beszélget egy kávézóban, kezükben cigarettával, arról vitatkozva, hogy melyikük férje csinálja jobban a mártást.


Annak a férfinak, aki többé nem az igazságosság harcosa, nem a házi szentély papja és nem az igazság apostola, annak csak a mártások elkészítése marad a konyhában.


Szent Domonkos, akit az „Egyház világosságának” (Lumen Ecclesiae) is neveztek, tökéletesen látta, hogy csak a nagy kihívások teszik naggyá az embereket. Alig voltak még csak tizenhatan a rendben, mégis elküldte a testvéreket a „világ végére” is, hogy tanítsanak és alapítsanak közösségeket. Döntése őrültségnek tűnt a testvérek szemében: – „Ne ellenkezzetek! – mondta nekik. Tudom, mit csinálok. Az egy helyre gyűjtött mag, tönkre megy, a szétszórt viszont termést hoz”.


Akkor őrültségnek tűnt. Az általa alapított rend azonban hozzájárult a középkor Egyházának újjászületéséhez. Az utolsó rendtag, akit még Domonkos személyesen vett fel, és aki méltán kapta a legtökéletesebb tanítvány elnevezést, Odrowąż Szent Jácint. Nemcsak Észak-Európa apostola lett, hanem eljutott egészen a kumán törzsek területéig, amellyel valóra váltotta Szent Domonkos álmát.


Urunk, Istenünk, segítse Egyházadat Szent Domonkos példája és tanítása. Ő, aki oly kiválóan hirdette igazságaidat, mindenkor jóságos közbenjárónk legyen. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Amen