Isten szeretete Jézus Krisztusban mindig megbocsát nekünk – a Szentatya vasárnapi
Úrangyala imádsága
A vasárnapi Evangélium a Krisztussal való végleges találkozás vágyáról beszél. Ez
a vágy mindig készenlétben tart bennünket éber lélekkel, mert egész szívünkkel és
lényünkkel várjuk ezt a találkozást – kezdte Ferenc pápa a vasárnapi Úrangyala imádság
előtt mondott beszédét.
Jézusnak ezt a tanítását is a konkrét kontextusban
kell látni, amelyben átadta. Lukács evangélista megmutatja Jézust, amint tanítványaival
halad Jeruzsálem felé, halálának és feltámadásának Húsvétja felé. Ezen az úton tanítja
őket megosztva velük, amit szívében hordoz, lelkének legmélyebb megnyilvánulásait.
Ezek között van a földi javaktól való eltávolodás, az Atya gondviselésébe vetett bizalom
és a belső éberség, Isten országának várása. Jézus számára ez az Atya házába való
visszatérés várása. Számunkra Krisztus várása, aki eljön majd, hogy magával vigyen
bennünket a véget nem érő ünnepre, ahogy Szűz Máriával tette, akit magával vitt a
Mennybe.
Ez az Evangélium azt akarja mondani nekünk, hogy a keresztények nagy
és mély vágyat hordoznak magukban, hogy találkozzanak Urukkal és testvéreikkel, útitársaikkal.
Ez összegzésre kerül Jézus híres szavaiban: „Ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Lk
12,34) A szív, amely vágyakozik… Mindannyiunknak van egy vágya! Szegények azok, akiknek
nincs. A vágy, hogy előre haladjunk, a horizont felé. Nekünk, keresztényeknek ez a
távlat a Jézussal való találkozás, aki az életünk, örömünk, aki boldoggá tesz bennünket.
De felteszek két kérdést – folytatta a pápa.
Az első: Nektek van vágyakozó
szívetek? Gondolkodjatok el és csendben, szívetekben válaszoljatok. Van szívetek,
amely vágyik valamire vagy be van zárva, alszik, egy olyan szív, amely érzéstelenítve
van az élet dolgai iránt? A vágy az előrehaladás a Jézussal való találkozás felé…
A második kérdés: Hol van a kincsetek, amelyre vágytok? Jézus azt mondta: „Ahol a
kincsed, ott a szíved is.” (Lk 12,34) Én tehát azt kérdezem: Hol van a te kincsed?
Melyik a legfontosabb, legértékesebb valóság, amely a szívedet, mint egy mágnes vonzza?
Az Isten szeretete? A vágy, hogy jót tegyél másoknak? Hogy az Úrért és testvéreidért
éljél? Mindenki válaszoljon erre a saját szívében.
Most mondhatja valaki nekem,
hogy de atya, én dolgozom, családom van és számomra a legfontosabb valóság az, hogy
a családom előre menjen és a munka… Persze, ez fontos, de milyen erő tartja össze
a családot? A szeretet. És ki veti el szívünkben a szeretetet? Isten. Isten szeretete.
Éppen Isten szeretete ad értelmet a legkisebb mindennapi tevékenységeknek és segít
szembenézni a nagy próbatételekkel. Ez az ember igazi kincse. Az életben a szeretettel
kell előre haladni, azzal a szeretettel, amelyet az Úr vetett el szívünkben, Isten
szeretetével. Ez az igazi kincs. De Isten szeretete micsoda? Nem valami általános
érzés, van neve és arca: Jézus Krisztus. Isten szeretete Jézusban jelenik meg, mert
nem szerethetjük a levegőt…A levegőt szeretjük, mindent szeretünk? Nem, nem lehetséges.
Szeretjük a személyeket, és a személy, akit szeretünk, Jézus, az Atya ajándéka közöttünk.
Ez a szeretet ad értéket és szépséget mindennek, erőt ad a családhoz, a munkához,
a tanuláshoz, a barátsághoz, a művészethez, minden emberi tevékenységhez. A negatív
tapasztalatokhoz is, mert ez a szeretet lehetővé teszi, hogy túllépjünk ezeken a tapasztalatokon,
hogy ne maradjunk a gonosz martaléka, hanem megnyit bennünket a reményre. Isten szeretete
Jézusban mindig megnyit bennünket a remény felé, zarándokutunk végső távlata felé.
Így a fáradtságok és a megbotlások is értelmet nyernek. Bűneink is értelmet találnak
Isten szeretetében, mert Isten szeretete Jézus Krisztusban mindig megbocsát nekünk,
annyira szeret bennünket, hogy mindig megbocsát.
Ezután Ferenc pápa megemlékezett
arról, hogy az egyház ezen a vasárnapon tartja Assisi Szent Klára emléknapját, aki
Szent Ferenc nyomdokaiban minden elhagyott, hogy Krisztusnak szentelje magát a szegénységben.
Szent Klára nagyon szép tanúságot ad a napi Evangéliumról. Segít nekünk Szűz Máriával
együtt, hogy mi is megéljük, mindenki a saját hivatása szerint.
Az Úrangyala
imádságot követően a pápa rövid köszöntésében utalt arra, hogy csütörtökön lesz Mária
mennybevételének ünnepe. Üdvözölte a világ muzulmán híveit, testvéreinket, akik most
ünnepelték a Ramadán hónap befejezését, amelyet a böjtnek, az imának és az alamizsnaosztásnak
szenteltek. Ahogy a pápa erre az alkalomra írt üzenetében fogalmazott annak a kívánságának
adott hangot, hogy a keresztények és muzulmánok kötelezzék el magukat a kölcsönös
tisztelet előmozdítása érdekében, különösen az új nemzedékek nevelésén keresztül.
Végül szeretettel köszöntötte a rómaiakat és a zarándokokat, az ifjúsági csoportokat
a világ minden részéről. Figyelmükbe idézte a riói Ifjúsági Világtalálkozó témáját:
„Menjetek és tegyetek tanítványommá minden nemzetet”. Majd mindenkinek szép vasárnapot
és jó ebédet kívánt.
A vasárnapi Úrangyalát követően a Szentatya közzé tett
egy Twitter üzenetet:
"Nem lehet elválasztani Krisztust és az egyházat. A keresztség
kegyelme adja meg nekünk azt az örömet, hogy kövessük Krisztust az egyházban és az
egyházzal."