Ferenc pápa üzenete a Missziós Világnapra: ki kell lépni az egyház intézményeinek
falai közül, hogy elvigyük az evangéliumot az élet minden területére
„Minden megkeresztelt ember arra kapott meghívást, hogy bátran hirdesse az evangéliumot
az élet minden területén” – írja Ferenc pápa a Missziós Világnapra írt üzenetében,
amelyet október 20-án tart az egyház. A dokumentum május 19-i dátummal jelent meg,
ami Pünkösd ünnepnapja volt. A pápa kiemeli, hogy az evangelizáció sohasem egy elszigetelt
tett, hanem mindig az egyház cselekvése. Egy közösség akkor igazából felnőtt, ha kilép
saját határain túlra azért, hogy elvigye Jézus reményét a legtávolabbi helyekre is.
A hit Isten értékes ajándéka, amelyet nem tarthatunk meg magunknak, hanem
meg kell osztanunk másokkal is. Ferenc pápa ebből kiindulva fogalmazza meg első, a
Missziós Világnapra írt üzenetét. Minden közösség akkor nevezhető felnőttnek,
amikor megvallja hitét, örömmel ünnepli azt a liturgiában, megéli a szeretetet, és
szüntelenül hirdeti Isten Szavát saját körein túl is úgy, hogy azt elviszi az élet
legtávolabbi helyszíneire is. A pápa hangsúlyozza, hogy a Hit éve és a II. Vatikáni
Zsinat hatvanadik évfordulója arra ösztönzi az egyházat, hogy a mai világban való
jelenlétének, valamint a népek és nemzetek közötti missziójának megújult tudatosságára
jusson. A missziós lelkület nem pusztán földrajzi terület kérdése, hiszen a hit határai
nemcsak különböző fizikai helyeken és más-más kulturális hagyományokon keresztül húzódnak,
hanem közvetlenül is elérik az egyes ember szívét.
Minden közösség arra kapott
tehát meghívást, hogy hirdesse Jézust a földkerekség végső határáig, ami a keresztény
élet lényegi tulajdonsága. „Mindannyiunknak az a küldetése, hogy a világ minden táján
közösséget vállaljunk az emberekkel, megvallva és tanúságot téve Krisztusba vetett
hitünkről”. Ferenc pápa arra hívja a püspököket, hogy tartsák fontosnak a lelkipásztorok
képzésében a missziós jelleget kiemelve azt, hogy „a missziós tevékenység nemcsak
a keresztény élet egyik fontos témája, hanem alapvető paradigmája, hiszen ez a szemlélet-
és létmód a keresztény élet minden területét áthatja”. Majd a Szentatya arra figyelmeztet,
hogy „gyakran az evangelizációs tevékenységet nemcsak külső, hanem az egyház közösségén
belül található akadályok is nehezítik”. Néha „kevés az a lelkesedés, öröm, bátorság
és remény, amit a Jézusról szóló tanításba, korunk emberének megsegítésébe és a vele
való találkozásba vetnek”. Előfordul, hogy még mindig azt gondolják, hogy az evangélium
igazságának hirdetése az emberi szabadság elleni erőszakként jelenik meg, pedig az
evangéliumi igazság felkínálása éppen hogy tisztelgés személyes szabadságunk előtt”
– idézi a pápa VI. Pált.
Gyakran azt látjuk, hogy „az erőszakot, a hazugságot,
a hibákat emelik ki, ezért sürgető, hogy ma felragyogtassuk az evangélium szerinti
életet az egyházon belüli igehirdetés és tanúságtétel által. Nem szabad elfelejtenünk
az evangelizációnak azt az alapelvét, hogy nem lehet Krisztust az egyház nélkül hirdetni.
Az evangelizáció sohasem egy elszigetelt, egyéni, vagy magánjellegű tett, hanem mindig
az egyház közösségének cselekedete.” A pápa az igehirdetés számos kihívásáról is szól,
és mindenkit arra buzdít, hogy vigye el a mai kor embere számára azt „a biztos fényt,
amit csak a Krisztussal való találkozás adhat, és ami az élet minden napját bevilágítja”.
Az egyház missziós jellege nem prozelitizmus, vagyis puszta hittérítői buzgalom, hanem
a konkrét élet tanúságtétele, amely világosságot ad, utat mutat, reményt és szeretet
sugároz”. A pápa kiemeli, hogy „az egyházat a Szentlélek vezeti ezen az úton”.
A
Missziós Világnapra írt pápai üzenet záró részében a Szentatya arra emlékeztet, hogy
milyen sokan lesznek az evangéliumi örömhír hordozói a misszionáriusoktól kezdve a
fidei donum papi közösség tagjaiig, és azokig a világi hívekig, akik „azért
hagyják el hazájukat, hogy az evangéliumot más területen és kulturális közegben szolgálják”.
„Misszionáriusokat adni sohasem veszteség, hanem nyereség” – állapítja meg Ferenc
pápa. Arra ösztönzi a püspököket és a vallások családokat, hogy „segítsék azokat a
helyi egyházakat, amelyeknek szükségük van papokra, szerzetesekre és világiakra is,
hogy megerősítsék a keresztény közösségeket”.
Fontos, hogy „a hivatásokban
gazdagabb egyházak nagylelkűen segítsék azokat, ahol az ilyen elkötelezettségű emberekből
kevesebb van”. Másrészt a Szentatya kiemeli a „fiatal egyházak” jelentőségét, amelyek
új lelkesedést vihetnek a régebbi keresztény hagyományokkal rendelkező közösségekbe.
Ferenc pápa végül gondolatban a világ számos pontján üldözött keresztény felé fordul
és megállapítja, hogy ma több a vértanú, mint az első századokban volt. A pápa biztosítja
őket arról, hogy lélekben és az imádságban közel van hozzájuk, és megismétli számukra
Jézus vigasztaló szavait: „Bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33).