„Forradalmárok a lét perifériáin” – az Osservatore Romano cikkének ismertetése
„Azt kérem tőletek, hogy legyetek forradalmárok, azt kérem, hogy haladjatok az árral
szemben, induljatok el a modern világ egzisztenciális perifériái felé. Hirdessétek
félelem nélkül Krisztus szeretetét minden környezetben, azoknak is, akik a legtávolabbinak,
legközömbösebbnek tűnnek” – így lehetne összefoglalni Ferenc pápa szavait, amelyeket
az Ifjúsági Világtalálkozó önkénteseinek mondott, vagy a copacabana-i szentmise homíliájában
– olvassuk az Osservatore Romano augusztus 1-én megjelent számában, Andrea Possieri
cikkében.
A pápa tanításának öröksége még mélyebb értelmet kap a latin-amerikai
földrészen, abban a földrajzi és kulturális környezetben, amelyben a Szentatya szavai
elhangzottak. Történelmi szempontból a perifériák felidézése a kontinensen a mélyszegénység
szociális jelenségére utal, valamint jelképesen arra a kulturális távlatra, amelynek
gyökerei, bár katolikus követőkre is talált, a marxizmusba nyúlnak.
Tehát
a perifériák elsősorban arra az összetett és kaotikus folyamatra hívják fel a figyelmet,
amely a második világháború után kezdődött el, amikor vidékről tömegesen a városokba
költöztek az emberek és minden urbanisztikai tervet mellőzve kialakultak azok a nyomortelepek,
barakklakásokból álló városrészek, mint a favela Brazíliában, a tugurio Kolumbiában,
vagy a villas miserias Argentínában.
Az Osservatore Romano cikke idézi a „La
Croix” c. francia katolikus lapot, amely öt pontban rajzolja meg azt az egyházképet,
amilyent Ferenc pápa akar megvalósítani: szinodális, kevésbé ideologizált, mindenkire
nyitott, szegény és komoly, az árral szemben halad.
A pápa szavaiban az anyagi
szegénységen túl utal arra a szegénységre is, amely a kapcsolatteremtésre való képtelenségből
származik; a gazdasági világválság elválaszthatatlanul összekapcsolódik a modern ember
erkölcsi válságával; a szegények és a kirekesztettek előnyben részesítése olyan választás,
amely a középpont felé irányul, aki maga Krisztus. Ebben a „nép teológiájában” nincs
hely semmiféle osztályharcnak. Isten áll a középpontban, Ő az emberi energiák kimeríthetetlen
hajtóereje, Isten nélkül semminek sincs értelme.
Az egyház, ha elfelejt a
perifériákon élni, akkor kialakul egy központ, amely pusztán funkcionális szerepet
tölt be és egyfajta NGO-vá, nem kormányzati szervezetté válik – fejtette ki Ferenc
pápa. Azt kéri, hogy legyünk „forradalmárok”, de mindig Krisztustól induljunk el,
hogy valóban eljussunk a szegényekhez –olvassuk az Osservatore Romano augusztus 1-i
cikkében.