A Szentatya és a média képviselőinek beszélgetése a Rióból Rómába tartó repülőúton
Ferenc pápa hosszasan elbeszélgetett a kíséretében lévő újságírókkal; a rá jellemző
közvetlen stílusban adott választ a számos témát érintő kérdésekre.
„Szép
volt ez az út; lelkileg jót tett nekem. Jót tesz, ha felkeressük az embereket, mindig
annyi szépet kaphatunk másoktól” – mondta a Szentatya és látszott rajta, hogy elégedett
a brazíliai Ifjúsági Világtalálkozó tapasztalatával, a fiatalokkal való találkozásával.
A
biztonsági intézkedésekre utalva elmondta: „Nem volt egyetlen incidens sem Rio de
Janeiro-ban ezekben a napokban, minden spontán módon történt. Kevesebb biztonsági
intézkedéssel lehetőségem nyílt arra, hogy az emberekkel legyek, átöleljem, köszöntsem
őket, páncélautó nélkül. Annak a biztonsága volt, hogy bízunk egy népben. Igaz, hogy
mindig fennáll annak a veszélye, hogy van egy őrült..aki csinál valamit: de jelen
van az Úr is, nem igaz? De őrültség páncélozott teret kiképezni a püspök és a nép
között”.
A pápa köszönetét fejezte ki a szervezőknek, illetve a média munkatársainak
megköszönte az értékes együttműködést, amellyel tudósítottak a 28. Ifjúsági Világtalálkozóról.
A brazil nép jósága és szenvedése azok az aspektusok, amelyek különösen nagy
hatást gyakoroltak a pápára. „A brazil nép jósága, szíve nagy, ez igaz: egy nagyon
szeretetre méltó nép, amely szeret ünnepelni és a szenvedésben is mindig megtalálja
az utat, hogy mindenütt a jót keresse. Ez jót tesz: egy vidám nép, amely olyan sokat
szenvedett” – jegyezte meg.
Közvetetten utalt arra a megható látogatásra,
amelyet a riói Varginha közösségénél tett, kezével érintette a mélyszegénységet és
annyi család fájdalmát. Ferenc pápa csodálatának adott hangot, hogy 178 országból
több mint 3 millió fiatal vett részt Copacabana-ban a záró misén. Az ima is a vezérfonala
volt ennek az Ifjúsági Világtalálkozónak, csakúgy, mint az Aparecidai Szűzanya kegyhelyén
tett látogatás. „Aparecida számomra rendkívül erőteljes vallási tapasztalat” – mondta
Bergoglio pápa.
Az újságírókkal való beszélgetés során a Szentatya érintette
még a két pápa, XXIII. János és II. János Pál pápák közelgő szentté avatását. Először
december 8-ára gondoltak a szervezők, de lehet, hogy jövő tavaszra tolódik el a szertartás,
mert télen a jeges utak miatt nem jöhetnének busszal Lengyelországból a zarándokok
és nem mindenki engedheti meg magának, hogy repülőre szálljon.
Arra a kérdésre,
hogy miért lakik a Szent Márta Házban, a pápa a következőket válaszolta: „Nem
tudok egyedül, vagy egy kis csoporttal élni! Szükségem van az emberekre, hogy velük
legyek, hogy beszéljek velük. Mindenkinek úgy kell élnie, ahogyan ezt az Úr kéri tőle.
De általában véve azt hiszem, hogy szükségünk van a mértékletességre mindnyájunknak,
akik az egyház szolgálatában dolgozunk”.
Bergoglio pápa a rá jellemző iróniával
és egyszerűséggel válaszolt a fekete aktatáska nagy „titokzatosságára”, amelyet személyesen
hordozott brazíliai útján.
„Nem volt benne az atombomba kulcsa! Azért viszem
magammal, mert mindig így csináltam. Hogy mi van benne? A borotvám, a breviáriumom,
a határidőnaplóm, egy könyv, amit olvasok – Kis Szent Terézről hoztam el egyet, akinek
nagy híve vagyok. Mindig magam viszem a táskámat, amikor utazom: ez a normális. Legyünk
normálisak!”
Kényesebb témák is előkerültek, mint a vatikáni pénzintézet, a
IOR reformja: „nem tudom, mivé válik az Intézet, bankká vagy segélyalappá, de az átláthatóság
és a becsületesség kritériumait kell szem előtt tartani. A IOR problémája az, hogy
hogyan szanálják azt, amit szanálni kell”. A pápa fájdalmának adott hangot amiatt
a botrány miatt, amelyet egy prelátus okozott, akit a közelmúltban letartóztattak.
De vannak „szentek is a Kúriában” – mondta a pápa, akkor is ha azok keltenek hírverést,
akik nem annyira szentek. „Tudjátok: nagyobb zajt csap egy fa, amikor kidől, mint
egy erdő, amelyik növekszik”.
Az erkölcsi témák közül az abortusz és a homoszexuálisok
kérdését vetették fel az újságírók. A pápa ismételten leszögezte, hogy ezek nem olyan
témák, amelyekről szükségszerűen beszélni kellett volna Rióban, mert az egyház állásfoglalása
teljesen egyértelmű ezen a téren. A sokat emlegetett „gay lobby”-ról a pápa a következőket
mondta:
„Sokat írnak a gay lobbyról. Én még nem találkoztam senkivel, aki
a Vatikánban „gay” megjelölésű személyigazolvánnyal rendelkezne. Azt mondják, hogy
vannak ilyenek. Azt hiszem, hogy amikor valaki egy ilyen emberrel találkozik, meg
kell különböztetni azt a tényt, hogy valaki homoszexuális, attól, hogy lobbyt alkot,
mert a lobbyk nem jók. Rosszak. Ha valaki gay és jóakaratúan keresi az Urat, ki
vagyok én, hogy ítéletet mondjak róla?”
Az elváltak és újraházasodottak szentáldozását
érintve a pápa elmagyarázta, hogy „összetett” problémáról van szó, amelyet megvitat
majd októberben a nyolc bíborosból álló tanács. Emlékeztetett Quarracino bíboros szavaira,
aki a házasságok felét semmisnek tekintette éretlenség miatt. A nőket illetően kifejtette:
jobban ki kell bontakoztatni a nők szerepét és karizmáját az egyházban, még nem mélyítették
el eléggé a nők teológiáját az egyházban. Az egyházi mozgalmak szükségesek – mondta
még Ferenc pápa, hozzátéve, hogy a Szentlélek ajándékai. A keleti egyházak spiritualitása
„friss levegő, kelet fénye”, amelyre szintén szükség van.
XVI. Benedek pápa
jelenléte a Vatikánban pedig olyan, mint amikor a családban jelen van a bölcs nagypapa,
akit tisztelnek, szeretnek, akire hallgatnak. „XVI. Benedek óvatos ember, nem akar
zavarni. Többször is mondtam neki: Őszentsége, fogadjon embereket, élje az életét,
jöjjön velünk. Eljött Szent Mihály arkangyal szobrának a megáldására. Számomra olyan,
mint egy nagypapa a családban: az apukám.
Ha nehézséggel állnék szembe, vagy
valamit nem értenék, felhívnám telefonon és megkérdezném: „Ön szerint ezt megtehetem?”
És amikor elmentem hozzá, hogy beszéljek vele a Vatileaks nagy problémájáról, akkor
mindent elmondott nekem végtelen egyszerűséggel” – mondta Ferenc pápa a Rio de Janeiro-ból
Rómába tartó repülőúton.