„Olyan egyházat akarok, amelyik közel áll az emberekhez” – Ferenc pápa interjúja a Rio de Janeiro-i TV Globo műsorában július 28-án

2. rész - A brazil riporter emlékeztette Ferenc pápát, nagy barátja, Claudio Hummes bíboros aggodalmára: a hívek Latin-Amerikában tömegesen lépnek ki az egyházból és más vallások, szekták felé fordulnak. Miért történik mindez és mit lehet tenni?

Ferenc pápa: - Nem ismerem az okokat és a számokat sem. Hallottam erről a témáról két püspöki szinóduson. 2001-ben és egy másik szinóduson is szó esett a híveknek erről az exódusáról. Nem ismerem elég jól a brazíliai életet ahhoz, hogy válaszolni tudjak. Nem tudom megmagyarázni ezt a jelenséget. Felállítok egy hipotézist: számomra alapvetően fontos az egyház közelsége, mert az egyház egy anya és nem ismerünk „levelező” anyákat. Az anya dédelget, megérint, megcsókol, szeret minket. Amikor az egyház ezer más dologgal van elfoglalva, elhanyagolja ezt a közelséget és csak dokumentumokat tesz közzé, akkor olyan anya, mint aki gyermekével csak levelezés útján érintkezik. Nem tudom, hogy ez történik-e Brazíliában. Azt tudom, hogy Argentína egyes részein ez következett be: hiányzott a közelség.

Hiányoznak a papok, tehát egyes területek üresen maradnak. Az emberek pedig keresnek, szükségük van az evangéliumra. Egy paptól hallottam, hogy Argentína déli részébe ment el misszionáriusnak egy faluba, ahol 20 éve nem volt pap! Nyilvánvaló, hogy az emberek a lelkészt hallgatták, mert szükségük volt arra, hogy hallják Isten Szavát. Amikor ez a pap a faluba érkezett, egy nagyon művelt hölgy így szólt hozzá: „Mérges vagyok, mert az egyház egyedül hagyott bennünket! Most minden vasárnap a lelkészt hallgatom, mert ő táplálta hitünket hosszú időn keresztül.” Hiányzott a közelség.

A pap és a hölgy hosszasan beszélgettek erről, majd amikor a pap távozni készült, a hölgy visszatartotta. „Atya, még egy pillanat, jöjjön ide!” És egy szekrényből elővette a Szűzanya kegyképét. „Ide elrejtettem, hogy a lelkész ne lássa” . Ez az asszony járt a lelkészhez, tisztelte, hallgatta szavát, mert a térségben nem volt pap. De hitének gyökereit egy szekrényben elrejtve őrizte. Ez számomra a legkomolyabb probléma. Ez az epizód jól mutatja a menekülés, a változás drámáját. A közelség hiánya. Megismétlem ezt a képet: az anya gondunkat viseli, megcsókol, dédelget és táplál, de nem levelezés útján. A közelség az egyik lelkipásztori útmutatás ma az egyházban: olyan egyházat akarok, amelyik közel áll az emberekhez”.

Kérdés: - Ferenc pápa, amikor Önt megválasztották a konklávén, a Római Kúriát sok bírálat érte a bíborosok részéről. Most, miután beszélt néhány bíborossal, lehet-e változásról beszélni?

Ferenc pápa: - Először nyitok egy zárójelet. Amikor megválasztottak, mellettem volt barátom, Hummes bíboros. Ugyanis egymás mellett ültünk. Mondott akkor nekem egy mondatot, ami nagyon jót tett. „Ne felejtsd el a szegényeket”. A Római Kúriát mindig is bírálták ebből a szempontból. A Kúriának sok mindent meg kell oldania. Nekem van ami tetszik, van ami kevésbé, bizonyos eljárásoknak szilárd az alapjuk, másoknak téves, ahogy ez minden szervezetnél előfordul. Én ezt mondanám: a Római Kúriában sok szent van: szent bíborosok, püspökök, papok, szerzetesek, világiak... Isten emberei ők, akik szeretik az egyházat. Ez nem olyan látványos. Nagyobb zajt csap egy fa, amelyik eldől, mint egy erdő, amely növekszik. A botrányok csinálnak hírverést. Éppen most zajlik egy botrány: egy prelátus 10 vagy 20 millió dollárt utalt át (egy bankba). Nagy szívességet tett ez az úr az egyháznak, nemde? Elismerjük, hogy rosszat tett, az egyháznak igazságosan meg kell őt büntetnie, mert rosszat cselekedett. Vannak ehhez hasonló esetek.

A konklávé előtt volt egy hét, amikor összegyűltünk a bíborosokkal, ezeket úgy hívják, hogy „általános kongregációk”. Mindenről beszéltünk. Magunk között voltunk és az volt a célunk, hogy megismerjük a valóságot és körvonalazzuk az új pápa profilját. Ezeken az összejöveteleken szóba került számos probléma, amelyek már ismertek, mint például a Vatileaks. A botrányokról is beszéltünk. De a szentekről is. Ezek az emberek az életüket adták, hogy az egyházért dolgozzanak, csöndben, az Apostoli Tanácsban. Beszéltünk a mechanizmusok szükséges reformjairól is. Ez is igaz. Az volt a kérés, hogy az új pápa állítson fel egy külső tagokból álló bizottságot, amelynek az a célja, hogy tanulmányozza a Római Kúria szervezeti problémáit. Megválasztásom után egy hónappal kineveztem ezt a nyolc bíborosból álló bizottságot, egyet-egyet minden földrész számára (egyet Észak- és egyet Dél-Amerika részére), valamint van egy latin-amerikai koordinátora és egy olasz titkára. Ez a bizottság már megkezdte a munkáját, megkérdezi a püspökök, a püspökkari konferenciák véleményét a reformokról. Már sok dokumentum érkezett be. Októberben lesz az első hivatalos ülésünk. Megvitatjuk a fő vezérfonalakat. Nem hiszem, hogy hozunk valamilyen végleges döntést, mert a Kúria komoly dolog, a javaslatok nagyon komolyak, meg kell érlelődniük. Szerintem lesz még 2-3 ülés, mielőtt bármiféle végleges reform születne.

A teológusok már a középkortól kezdve mondják latinul, hogy az egyházat mindig meg kell reformálni. Hogy ne maradjunk a sor végén. Vannak olyan dolgok, amelyek hasznosak voltak a múlt században, más korokban, olyan nézőpontok, amelyekre ma már nincs szükség és ezeket újjá kell szervezni. Az egyház dinamikus és válaszol az élet dolgaira. Ezeket a dolgokat kérték a bíborosok a konklávét megelőző összejöveteleken. Nagyon világos és átfogó javaslatok voltak. Mi ezt a vonalat követjük – fejtette ki a brazil TV-nek adott interjújában Ferenc pápa.

(vm)