A pápa nosztalgiával búcsúzott el Brazíliától – a fiatalokba vetett reménysége határtalan

Ferenc pápa befejezte első nemzetközi apostoli útját, amelyre a Rio de Janeiro-ban megrendezett 28. Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából került sor. Búcsúztatására a város Galeão repülőterén megjelent Michel Temer brazil elnökhelyettes.

„Boldog emlékekkel teli lélekkel távozom, amelyek minden bizonnyal imává válnak” – kezdte búcsúbeszédét a Szentatya. Ebben a pillanatban már kezdek nosztalgiát érezni. Nosztalgiát Brazília után, nagy népe után, amelynek nagy szíve van és olyan barátságos nép. Nosztalgiát annyi ember nyílt és őszinte mosolya iránt, az önkéntesek lelkesedése iránt. Nosztalgiát a hit és az öröm iránt, amit a Varginha lakói között éreztem, akik nehézségekkel küzdenek. Biztos vagyok benne, hogy Krisztus él és ténylegesen jelen van számtalan fiatal és annyi személy cselekvésében, akikkel e felejthetetlen hét során találkoztam. Köszönöm a fogadtatást és a baráti szívélyességet, amit irányomban mutattatok. Ez iránt is már kezdek nosztalgiát érezni.

A pápa köszönetét fejezte ki Dilma Roussef elnökasszonynak, akit a ceremónián helyettese képviselt, hogy tolmácsolta Brazília egész népének érzéseit Péter utóda iránt. Szívélyesen megköszönte a püspököknek és számos munkatársuknak azt, hogy ezek a napok a Jézus Krisztusba vetett termékeny és örömteli hitünk csodálatos ünneplései lehettek. Mindenkinek megköszönte, hogy részt vett a szentmiséken és a többi eseményen, valamint gondolt minden szervezőre és azokra, akik a médián keresztül tájékoztattak a találkozóról. Mindenkinek köszönetet mondott, akik bármilyen módon válaszolni tudtak a fiatalok hatalmas tömege befogadásának és ellátásának igényeire és azoknak, akik gyakran rejtett csöndben imádkoztak azért, hogy ez az Ifjúsági Világtalálkozó a hitben való növekedés valódi tapasztalata legyen. Isten fizesse meg mindenkinek, úgy, ahogyan csak Ő képes rá – mondta a Szentatya.

A hála és a nosztalgia érzéseivel a pápa ezután a fiatalok felé fordult, akik ennek a nagy találkozónak a főszereplői voltak: „Isten áldjon meg benneteket ezért a szép tanúságtételért, az élő, mély és vidám részvételetekért. Sokan közületek tanítványként érkeztetek erre a zarándokútra; nincs semmi kétségem afelől, hogy most mindnyájan misszionáriusként távoztok. Az örömről és a szolgálatról tett tanúságotok kivirágoztatta a szeretet civilizációját. Életetekkel mutatjátok meg, hogy érdemes nagy ideáloknak szentelni magunkat, érvényre juttatni minden ember méltóságát, Krisztusra és evangéliumára „fogadni”. Krisztust kerestük ezekben a napokban, mert Ő az, aki elsőként keresett minket. Ő az, aki lángra lobbantja szívünket, hogy hirdessük a Jó Hírt a nagyvárosokban és a kis településeken, vidéken és e hatalmas világ minden helyén. Továbbra is végtelen reménységet táplálok Brazília és az egész világ ifjúsága iránt: rajtuk keresztül Krisztus új tavaszt készít elő az egész világon. Már láttam ennek a magvetésnek az első eredményeit, mások örülnek majd a gazdag termés betakarításának.

A pápa végül az Aparecidai Miasszonyunk utáni nosztalgiájáról szólt: „azon a szeretett kegyhelyen letérdeltem, hogy imádkozzak az egész emberiségért, különösen is minden brazíliaiért. Azt kértem Máriától, hogy erősítse meg bennetek a keresztény hitet, amely része Brazília nemes lelkének, csakúgy, mint számos más országénak. Kultúrátok kincse, bátorítás és erő egy új emberiség építésére, egyetértésben és szolidaritásban.

„Ez a pápa most elutazik és azt mondja nektek „a mielőbbi viszontlátásra”. Ez a „mielőbb” is tele van nosztalgiával. Arra kér benneteket, hogy ne feledkezzetek el imádkozni érte. Ennek a pápának nagy szüksége van mindnyájatok imájára. Mindenkit átölelve búcsúzom, Isten áldjon benneteket!”

A pápai repülőgép magyar idő szerint éjfél után 36 perccel szállt fel és a tervek szerint július 29-én, hétfőn délelőtt fél 12-kor érkezik meg Róma Ciampino repülőterére, ahonnan a pápa helikopteren tér vissza a Vatikánba.

Hozzátesszük: a pápa portugálul mondott búcsúbeszédének vezérfonala a „saudade” szó volt, tipikus, szinte lefordíthatatlan portugál kifejezés, amely magába foglalja a nosztalgiát, a melankóliát, az erős vágyat valami után, aminek úgy tűnik, már vége van. A „saudade” mély érzelmi állapota az alapja a portugál zenei műfajnak.

(vm)