„Krisztus Keresztjében benne van Isten egész szeretete” – Ferenc pápa beszéde a péntek esti Via Crucis végén

A riói tengerpart, a híres Copacabana, amely annyi látványos szórakozásnak, ünneplésnek ad otthont, július 26-án, pénteken este a 28. Ifjúsági Világtalálkozó keresztúti ájtatosságának helyszínévé vált. A Via Crucis végén a Szentatya a következő elmélkedéssel fordult a több mint egymillió hívőhöz:

Kedves Fiatalok!

Ma azért jöttünk el ide, hogy elkísérjük Jézust fájdalma és szeretete útján, amely a Kereszt útja. Ez az Ifjúsági Világtalálkozó egyik legerőteljesebb pillanata. Megváltásunk szent évének végén, Boldog II. János Pál rátok akarta bízni a Keresztet ezekkel a szavakkal: „Vigyétek el a világba, mint Jézus emberiség iránti szeretetének jelét és hirdessétek mindenkinek, hogy csak a meghalt és feltámadt Krisztusban van üdvösség és megváltás” (1984. Április 22). Attól kezdve a Kereszt bejárta az összes földrészt és áthaladt az emberi lét legkülönfélébb világain, mintegy átitatta annak a sok-sok fiatalnak az élethelyzete, akik látták és akik hordozták. Senki sem érhet hozzá Jézus Keresztjéhez, anélkül, hogy valamit rajta ne hagyna saját magából és anélkül, hogy valamit magával ne vinne saját életébe Jézus Keresztjéből. Szeretném, ha három kérdés visszhangzana szívetekben ma este, amikor elkísérjük az Urat: Mit hagytatok a Kereszten ti, Brazília kedves fiataljai az utóbbi két évben, amikor a Kereszt végigjárta hatalmas országotokat? És mit hagyott Jézus Keresztje bennetek, mindannyiatokban? És végül, mit tanít életünknek ez a Kereszt?

Egy ősi római hagyomány szerint Péter apostol, amikor elhagyta a várost, hogy elmeneküljön Néró üldöztetésétől, látta Jézust, aki ellenkező irányban haladt és csodálkozva megkérdezte: „Uram, hová mész?” Jézus válasza a következő volt: „Rómába megyek, hogy ismét keresztre feszítsenek”. Abban a pillanatban Péter megértette, hogy bátran, a végsőkig kell követnie az Urat, de mindenekelőtt megértette, hogy soha nincs egyedül az úton; mindig vele van az a Jézus, aki egészen a kereszthalálig szerette őt. Íme, Jézus Keresztjével végigjárja útjainkat, hogy magára vegye félelmeinket, problémáinkat, szenvedéseinket, még a legnagyobbakat is. A Kereszttel Jézus egyesül a csönddel, amely az erőszak áldozataié, akik nem tudnak kiáltani, főleg az ártatlanok és a védtelenek; a Kereszttel Jézus egyesül a családokkal, akik nehézségekkel küzdenek, akik siratják gyermekeit tragikus elvesztését, mint az év elején Santa Maria városban kitört tűzvész 242 fiatal áldozatát, vagy szenvednek, mert látják, hogy gyermekeik olyan mesterséges paradicsomok zsákmányává váltak, mint a kábítószer; a Kereszttel Jézus egyesül minden személlyel, akik éheznek egy olyan világban, amely megengedi magának azt a luxust, hogy minden nap több tonna élelmiszert kidobjon; a Kereszttel Jézus egyesül azokkal, akiket vallásuk, gondolataik, vagy egyszerűen csak bőrszínük miatt üldöznek; a Keresztben Jézus egyesül annyi fiatallal, akik már nem bíznak a politikai intézményekben, mert látják az önzést és a korrupciót vagy akik elveszítették az egyházba, sőt még az Istenbe vetett hitüket is a keresztények és az evangélium szolgáinak következetlensége miatt. Mennyire szenved Jézus következetlenségeink miatt! Krisztus Keresztjében jelen van a szenvedés, az ember bűne, a miénk is és Ő mindent tárt karokkal befogad, vállára veszi keresztjeinket és azt mondja nekünk: Bátorság! Nem vagy egyedül a keresztek hordozásában! Én veled együtt hordozom őket és én legyőztem a halált. Azért jöttem, hogy reményt, életet adjak neked (vö. Jn 3,16).

És így válaszolhatunk a második kérdésre: mit hagyott a Kereszt azokban, akik látták, akik megérintették? Mit hagy mindnyájunkban? Olyan jót hagy bennünk, amit senki más nem adhat: Isten irántunk való törhetetlen szeretetének bizonyosságát. Olyan nagy ez a szeretet, hogy belép bűnünkbe és megbocsátja azt, belép szenvedésünkbe és erőt ad ahhoz, hogy elviseljük, belép még a halálba is hogy legyőzze azt és üdvözítsen bennünket. Krisztus Keresztjében benne van Isten egész szeretete, végtelen irgalmassága. És ez egy olyan szeretet, amelyben megbízhatunk, amelyben hihetünk. Kedves Fiataok! Bízzunk Jézusban, bízzuk maradéktalanul Őrá magunkat (vö. Lumen fidei k. enciklika, 16)! Csak a meghalt és feltámadt Krisztusban találunk üdvösséget és megváltást. Vele nem a gonoszé, a szenvedésé, a halálé az utolsó szó, mert Ő reményt és életet ad nekünk: a Keresztet a gyűlölet, a vereség, a halál eszközéből a szeretet, a győzelem és az élet jelévé alakította át.

Brazília első neve éppen ez volt: „A Szent Kereszt Földje”. Krisztus Keresztjét nem csak a tengerparton állították fel több mint öt évszázaddal ezelőtt, hanem a brazil és sok más nép történelmében, szívében és életében is. A szenvedő Krisztust közel érezzük magunkhoz, egy közülünk, aki osztozik utunkban egészen a végsőkig. Nincs életünkben olyan kereszt, legyen bár kicsi vagy nagy, amelyet az Úr ne osztana meg velünk.

De Krisztus Keresztje arra is hív bennünket: hagyjuk, hogy ez a szeretet magával ragadjon, arra tanít, hogy mindig irgalommal és szeretettel tekintsünk a másikra, főleg a szenvedőkre, a segítséget igénylőkre, azokra, akik egy szóra, egy gesztusra várnak. Arra hív, hogy lépjünk ki önmagunkból, menjünk a szenvedők felé és nyújtsuk ki feléjük kezünket. Olyan sok arc elkísérte Jézust a Kálváriához vezető útján: Pilátus, Cirenei Simon, Mária, az asszonyok.. Melyik akartok lenni közülük? Mi is lehetünk a többiek számára olyan, mint Pilátus, akinek nincs bátorsága arra, hogy az árral szemben haladjon, hogy megmentse Jézus életét; inkább mossa kezeit. Kedves barátaim! Krisztus Keresztje azt tanítja nekünk, hogy legyünk olyan, mint Cirenei Simon, aki segít Jézusnak hordozni azt a nehéz fát, legyünk olyanok, mint Mária és a többi asszony, akik nem félnek attól, hogy szeretettel, gyöngédsággel elkísérjék Jézust egészen a végsőkig. És te, te milyen vagy? Mint Pilátus, mint Cirenei Simon, mint Mária?

Kedves Fiatalok! Vigyük el Krisztus Keresztjéhez örömeinket, szenvedéseinket, sikertelenségeinket; nyitott Szívre találunk, aki megért minket, megbocsát nekünk, szeret minket és arra kér, hogy vigyük el ugyanezt a szeretetet életünkbe, ugyanezzel a szeretettel szeressünk minden fivérünket és nővérünket. Így legyen!

(vm)