„Ez a Via Crucis a fiatalokkal folytatott párbeszéd, amely keresztény cselekvésre
késztet”
– nyilatkozta a copacabanai keresztút koreográfiájának művészeti vezetője
Július
26-án, pénteken este Ferenc pápa helikopteren érkezett meg a Fort Cobe katonai bázisra,
amely egyben a riói Ifjúsági Világtalálkozó médiaközpontjának is otthont ad. A Szentatya
fehér dzsipje végighaladt a copacabana-i tengerparton a több mint egy millió hívő
között, akik a szokásos, mindent felülmúló lelkesedéssel fogadták érkezését. Az öt
km-es útvonalon Ferenc pápa többször is leállíttatta az autót, hogy személyesen köszönthesse
a fiatalokat, megáldjon gyermekeket. A tengerparti „Avenida Atlantica” sugárúton
900 méteres szakaszon állították fel a keresztút 14 stációját. A minden részletében
legaprólékosabban kidolgozott koreográfiát Ulysses Cruz színházi és TV-rendező tervezte
meg, a kivitelezésben 700 önkéntes, valamint számos hivatásos színművész vett részt.
A keresztet váltakozva különböző nemzetiségű fiatalok vitték egyik állomástól a másikig.
Minden stációnál továbbá más és más kisebbségi, társadalmilag törékeny, kirekesztett
csoport képviselői jelentek meg a színen. A kilencedik állomást a fogyatékosoknak
szentelték, amikor kerekeskocsin élő emberek töltötték meg a pódiumot.
Az
elmélkedések szövegét két, Brazíliában jól ismert pap, Zezinho és Joãozinho írta,
akik mint dalszerző énekesek is híresek. A fiatalok egzisztenciális kérdéseiből indultak
ki és a következő témákat dolgozták fel: egy fiatal misszionárius, egy megtért fiatal,
egy elvonókúrán lévő kábítószeres, minden anya szóvivője, egy szeminarista, egy szerzetesnő,
aki az abortusz ellen küzd, egy szerelmespár, a szenvedő nők szóvivője, egy kerekeskocsin
élő fiatal, a társadalmi hálózatokat használó fiatal, egy börtönfogoly, egy börtönpasztorációban
elkötelezett fiatal, egy terminális állapoban lévő fiatal beteg, egy hallássérült
fiatal, fiatalok Észak- és Dél-Amerikából, a Karib-tenger térségéből, Óceániából,
Európából, Ázsiából. Ravel Cabral művészeti igazgató megállapította: „Ez a Via Crucis
a fiatalokkal folytatott párbeszéd. Hogyan hat a mai fiatalokra Krisztus szenvedése?
Egy olyan út, amely szolidaritásra szólít fel”. Nem pusztán feltárja a problémákat,
hanem arra buzdítja a fiatalokat, hogy konkrét szolidaritással, keresztény cselekedetekkel
válaszoljanak rájuk.
A X. stáció elmélkedését a világháló rabjainak szentelték:
„Itt vagyok, Uram Jézus, Megváltó Krisztus! A te szíved sokféle módon megtanítja,
hogy hogyan mozdítsuk elő a szeretetközösséget. Ehhez a nemzedékhez tartozom, amely
az internet révén tartja fent a kapcsolatokat. Tudom, hogy a társadalmi hálózatok
lehetőséget adnak a valódi kapcsolatok építésére, de ugyanakkor vigyáznom kell, hogy
ne váljak túszává szerteágazó, szétszórt hatalmuknak, amely megfosztja a fiatalokat
identitásuktól. Például ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy manipulálják értelmünket.
Ez odáig vezethet el, hogy teljesen elkülönítenek bennünket vallási, társadalmi, politikai
jogainktól. Miközben szemlélem teljes megsemisülésedet a keresztúton, arra kérlek
nemzedékem nevében: add meg a kegyelmet és taníts meg minket arra, hogy hogyan evangelizáljunk
a „digitális földrészen”. Figyelmeztess minket: fennáll a lehetősége annak, hogy
internet-függővé válunk, vagy nem tudunk különbséget tenni a valós és a virtuális
között. Az a veszély fenyeget, hogy a hálózat személytelen kapcsolatait felcseréljük
a hiteles találkozásokkal, a közvetlen, személyes párbeszéddel.
Az utolsó,
XIV. állomás jelenetét a pápai pódiumon mutatták be, amelyen Ferenc pápa mellett helyet
foglalt az Argentínából, külön a Szentatya kívánságára érkezett „cartoneros” – a kirekesztett,
munkát, társadalmi biztosítást egyik napról a másikra elveszített és „kartonpapír”
guberálókká váltak 35 képviselője.