Ma vagy a találkozás kultúrájára „fogadunk” vagy mindenki veszít - Ferenc pápa beszéde
a brazil vezetőréteghez
Július 27-én, szombaton délelőtt a Rio de Janeiro-i színházban találkozott a Szentatya
a brazil vezetőréteg képviselőivel. A pápát a kulturális államtitkár fogadta a színház
bejáratánál. Az épületben, politikusok, diplomaták, a polgári társadalom képviselői,
vállalkozók, a kultúra és Brazília nagyobb vallási közösségeinek tagjai várták a Szentatyát.
A színpadon a pápa mellett jelen volt még Rio érseke, a vatikáni bíboros államtitkár,
a kultúra egy képviselője és egy kórus zenészekkel. Egy zenemű előadását követően
Rio de Janeiro érseke köszöntötte a pápát, majd a kultúra képviselője emelkedett szóra.
A pápa beszédét követően újabba zenedarab hangzott el. A találkozót követően a diplomáciai
testületből minden kontinens egy képviselője és egyes vallási vezetők a színpadon
köszöntötték személyesen Ferenc pápát.
Beszéde elején a Szentatya hálát adott
Istennek a lehetőségért, hogy találkozhatott a vezetőréteg képviselőivel. Annak érdekében,
hogy jobban kifejezze magát spanyolul mondta el beszédét, amelyért elnézést kért.
Az érsek és a kultúra képviselőjének köszönetet mondva kiemelte az emlékezetet és
a reményt. Annak a kívánságának adott hangot, hogy hazájuk lelkiismeretének és útjának
emlékezete, valamint a remény, amely mindig nyitott a világosságra, amely Jézus Krisztus
Evangéliumából sugárzik, továbbra is fejlődjön a személy transzcendens méltóságán
alapuló etikai alapelvek tiszteletbentartásával.
Egy nemzetben azok, akik
felelős szerepet töltenek be, arra kaptak meghívást, hogy „annak a nyugodt tekintetével
nézzenek szembe a jövővel, aki tudja látni az igazságot”, ahogy a brazil gondolkodó
Alceu Amoroso Lima mondta (A mi időnk, in: A természetfeletti élet és a modern világ,
Rio de Janeiro 1956, p. 106). E nyugodt, bölcs tekintetnek három aspektusát vizsgálta
meg ezután a pápa. Ezek közül az első, a kulturális hagyomány eredetisége; a második,
a szolidáris felelősség a jövő építése érdekében; a harmadik, a konstruktív párbeszéd,
hogy szembenézzünk a jelennel.
Először is fontos érvényre juttatni az eredetiség
dinamikáját, amely a brazil kultúrát jellemzi azzal a rendkívüli képességével, amely
integrálni tud különböző elemeket. Egy nép józan értelme, gondolkodásának és kreativitásának
alapjai, életének alapelvei, valamint a megítélés kritériumai a prioritások és a cselekvési
normák tekintetében a személyről alkotott átfogó nézeten alapulnak.
A brazil
nép emberről és életről alkotott nézete sokat kapott az Evangélium életnedvétől a
katolikus egyházon keresztül: mindenekelőtt a hitet Jézus Krisztusban, Isten szeretetében
és a másik ember iránti testvériséget. Ezt az életnedvet azonban teljességében kell
hasznosítani! Megtermékenyítheti a brazil identitáshoz hű és a mindenki számára jobb
jövőt építő kulturális folyamatot. Ezt hangsúlyozta XVI. Benedek pápa Aparecidában
a Latin-Amerikai Püspöki Konferenciák V. Közgyűlésének megnyitó beszédében.
Az
átfogó humanizáció és a találkozás, a kapcsolat kultúrájának növelése a közjó, az
életöröm előmozdításának keresztény módja. Itt összekapcsolódik a hit és az értelem,
a vallási dimenzió az emberi kultúra különböző aspektusaival, mint a művészet, a tudomány,
a munka, az irodalom… A kereszténység egyesíti a transzcendenciát és a megtestesülést;
felfrissíti a gondolkodást és az életet a csalódással és kiábrándulással szemben,
amelyek elárasztják a szívet és elterjednek az utcákon.
A második elem, amelyet
érinteni szeretnék, a társadalmi felelősség – folytatta a pápa a brazil vezetőréteg
tagjaihoz intézett beszédét. A társadalmi felelősséghez szükség van egy bizonyos kulturális
és következésképpen egy politikai paradigmára is. Felelősek vagyunk az új nemzedékek
képzéséért, akik rátermettek a politikában és a gazdaságban, valamint szilárdak az
etikai értékek terén. A jövő elvárja tőlünk, hogy a gazdaságról és a politikáról humanista
nézetünk legyen, amely egyre inkább megvalósítja az emberek részvételét, elkerülve
az elitizmust és kiirtja a szegénységet. Senki ne nélkülözze a szükségeset és mindenkinek
biztosítva legyen a méltóság, a testvériség és a szolidaritás! Ez a követendő út –
hangsúlyozta a pápa. Már Ámosz próféta idején nagyon erős volt Isten figyelmeztetése:
„Eladják az igazat ezüstért, a szegényt meg egy pár saruért; a szegényeknek a fejükön
gázolnak, és a gyöngéket eltérítik útjukról.” (Ám 2,6-7). Az igazságot kérő kiáltások
ma is tovább folytatódnak.
Aki vezetői szerepben van, annak nagyon konkrét
célkitűzésekkel kell rendelkeznie és keresnie kell a megfelelő eszközöket azok megvalósításához.
Előállhat azonban a kiábrándulás, a keserűség, a közöny veszélye, amikor a törekvések
nem valósulnak meg. A remény dinamikus erénye arra ösztönöz, hogy mindig továbbhaladjunk,
minden energiát és képességet felhasználva azoknak a személyeknek az érdekében, akikért
munkálkodunk, elfogadva az eredményeket és feltételeket teremtve új utak felfedezésére,
odaajándékozva magunkat, még akkor is, ha nem látjuk az eredményeket, de mindig életben
tartva a reményt.
A vezetés (leadership) ki tudja választani a leghelyesebbet
a lehetőségek közül, miután figyelembe vett mindent a saját felelősségéből és a közjó
érdekéből kiindulva. Ez a formája annak, hogy eljussunk a társadalomban meglévő rossz
gyökeréhez és azokat merészen legyőzzük bátor és szabad cselekedetekkel. Felelősségünkben,
még ha korlátozott is, fontos, hogy megértsük a teljes valóságot, megvizsgálva, mérlegelve,
értékelve azt, hogy meghozzuk a jelennek szóló döntést, de ki kell szélesítenünk tekintetünket
a jövő felé, elgondolkodva a döntések következményeiről. Aki felelősen cselekszik,
az saját cselekedetét mások jogai és Isten ítélete elé helyezi. Ez az etikai érzék
ma úgy tűnik, hogy minden korábbinál nagyobb történelmi kihívás. A tudományos és technikai
racionalitáson túl, a jelenlegi helyzetben szükség van az erkölcsi kötelék érvényre
juttatására társadalmi és mélyen szolidáris felelősséggel. Az általam elemzett
„tekintet” kiteljesítéséhez az átfogó humanizmuson túl, amely tiszteletben tartja
az eredeti kultúrát, valamint a szolidáris felelősségen túl, azzal fejezem be – folytatta
a Szentatya –, amit alapvetőnek tartok ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni a jelennel.
Ez pedig a konstruktív, építő párbeszéd. Az önző közöny és az erőszakos tiltakozás
között mindig van egy lehetséges választás: a párbeszéd. A párbeszéd a nemzedékek
között, a dialógus a népekkel, a képesség arra, hogy adjunk és kapjunk, miközben nyitottak
maradunk az igazságra. Egy ország akkor növekszik, amikor a különböző kulturális gazdagságok
párbeszédet folytatnak: a népi, az egyetemi, az ifjúsági, a művészeti, a technológiai,
a gazdasági és családi, valamint a média kultúrája. Elképzelhetetlen a társadalom
számára egy olyan jövő, amely nélkülözi az erkölcsi energiák jelentős hozzájárulását
egy olyan demokratikus renden belül, amelyet mindig kísért, hogy bezárkózzon a szerzett
érdekek puszta logikájába.Alapvető a nagy vallási hagyományok hozzájárulása, amelyek
a társadalmi élet kovászának, a demokrácia ösztönzésének termékeny szerepét töltik
be. A különböző vallások közötti békés együttélésnek kedvez az állam laicitása, amely
anélkül, hogy magáénak vallana bármilyen felekezeti álláspontot, tiszteletben tartja
és érvényre juttatja a vallási tényező jelenlétét a társadalomban, elősegítve konkrét
kifejeződéseit.
Amikor a különböző szektorok vezetői tanácsot kérnek tőlem,
a válaszom mindig ugyanaz: párbeszéd, párbeszéd, párbeszéd – hangsúlyozta Ferenc pápa.
A személy, a család, a társadalom számára a növekedés és a népek élete előrehaladásának
egyetlen módja a találkozás kultúrája. Egy kultúra, amelyben mindenki tud valami jót
adni és mindenki kaphat cserébe valami jót. A másiknak mindig van valamije, amit adhat
nekem, ha közelíteni tudunk hozzá nyitott és készséges magatartással, előítéletek
nélkül. Csak így alakulhat ki jó egyetértés a kultúrák és vallások között, kölcsönös
nagyraértékelés alaptalan elfogultságok nélkül és mindenki jogainak tiszteletben tartásával.
Ma vagy a találkozás kultúrájára „fogadunk” vagy mindenki veszít. A helyes úton haladás
teszi az utat termékennyé és biztossá – figyelmeztetett Ferenc pápa.
Beszéde
végén köszönetet mondott a figyelemért. Fogadjátok szavaimat úgy, mint az egyház Pásztorának
buzdítását és a szeretet kifejeződését, amelyet a brazil nép iránt táplálok. Az emberek
közötti testvériség és az együttműködés egy igazságosabb társadalom építése érdekében
nem utópia, hanem a közjó érdekében mindenki által megtett erőfeszítés eredménye.
Buzdítalak benneteket a közjó iránti elkötelezettségetekben, amely mindenki részéről
bölcsességet, elővigyázatosságot és nagylelkűséget igényel.