Akik a jobbik részt választották – P. Szabó Ferenc elmélkedése az évközi 16. vasárnapra
Mária és Márta Lukács
által leírt epizódja hasonlít a János-evangélium 11. fejezetében (11,1-44) Lázár nővéreinek
jellemzéséhez: Márta sürög-forog, hogy a vendéglátásra felkészüljön, míg Mária Jézus
lábánál hallgatja a Mester szavait. Jézus az egyetlen szükségesre hívja fel Márta
figyelmét: nem beszüli le Márta tevékeny szeretetét, de hangsúlyozza: Isten és a lélek
üdvössége előbbre való mindennél. Másutt ezt mondta: „Keressétek Isten országát és
az ő igazságát, és a többi mind hozzáadatik.”
A keresztény lelkiségi hagyományban
Mária a szemlélődés (contemplatio), Márta a tevékeny apostoli
munka típusát képviseli. Már a görög-római pogány filozófusok (platonikusok, sztoikusok)
ajánlották az összeszedettséget, meditációt, aszkézist, ami aztán a keresztény lelkiségben,
lelkigyakorlatokban, misztikusok imaéletében döntő szerepet játszott. „A szemlélődés
keresztény értelemben nem önmegváltó megtapasztalása az én-nek. Az Istennel
való egyesülés minden szubjektív élményének meg kell felelnie az evangéliumi követelményeknek
az emberek szolgálatában. A keresztény szemlélődés célja nem a „világ elhagyása”,
hanem a világ ’gyógyító megdicsőülése’.” (Christian Schüz).
A szemlélődést
nem lehet mindig elválasztani az elmélkedéstől. Az elmélkedő is teljesen Istenre koncentrál,
önagáról megfeledkezik, hogy Isten jelenléte töltse be. Miközben csendben Isten színe
előtt időzik, az imádás, hálaadás, kérés aktusait indítja fel. De főleg hallgat Isten
hozzá intézett belső hangjára, hogy, felismerve akaratát, megtegye azt. A középkortól
fokozatosan kidolgozták az elmélkedés/szemlélődés módszereit. Így pl. Loyolai Szent
Ignác, aki a bencés lelki hagyományhoz kapcsolódott, amikor lejegyezte Lelkigyakorlatait.
Az ignáci lelkiség jellemzője: contemplativus in actione/szemlélődő a cselekvésben.
Az ignáci szemlélődés nem merő passzivitás, tétlenség, hanem felkészülés a választásra,
Isten akaratának teljesítésére. A lelkigyakorlatozó már az „első héten” bűneiről elmélkedve,
ezt kérdezi a feszület előtt: Mit kell tennem, hogy megháláljam Krisztus irántam való,
irgalmas szeretetét. Igyekszik „ízlelni és érezni” a hit misztériumait, megkülönböztetni
a jó és gonosz szellemek sugallatait, ahogy pl. Loyolai Szent Ignác leírja a Lelkigyakorlatokban.
Ferenc pápa, J. M. Bergoglio jezsuita érsek (Nyitott ész, hívő szív,
21-22) Szent Ignác szabályait idézi (Lgy 316) az örömről, a vigasztalásról szemlélődve,
majd így következtet: „Az örömnek tehát ez a mélységes lelki béke az alapvető szintje,
a Lélekben való teljes zavartalanság, amely a kereszt perceiben, a legfájdalmasabb
pillanatokban is megmarad. /…/ A Szentlélek kenete az, ami megmarad: az öröm e kenetbe
ereszti gyökereit, /…/ ez a kenetbe gyökerezettség zavartalan marad: ez az, amit belső
békének hívunk.”
A misztikusok sokszor megtapasztalják a vigasztalanságot,
súlyos lelki megpróbáltatáson mennek át, megtapasztalják a „lélek sötét éjszakáját”
(gondoljunk Keresztes Szent Jánosra vagy Lisieux-i Szent Terézre). A mai ember nehezen
érti a misztikusok nyelvjárását. A hívőt is megkísérti az ateizmus. Bár az is tény,
hogy a nem hívők, főleg a fiatalok körében fokozódik az érdeklődés bizonyos misztikus
tapasztalatok (pl. keleti vallások tapasztalatai és módszerei) iránt, és mindenfelé
divatos az ezotéria különböző megnyilvánulásainak keresése. Karl Rahner a szentek
által leírt sötét éjszaka tapasztalatát, a hit ellenes kísértések átélését is pozitívnek
tartja. Ez áttöri a „kereszténységben a vulgáris gondolkodást és beszédet.” A hívő
az isteni titok felé való nyitottságában megtapasztalja Isten hallgatását a világban,
és fölismeri, hogy a világ nem Isten. Gondoljunk a fiatal kármelita apáca, Lisieux-i
Teréz rettenetes sötét éjszakájára, hit ellenes kísértéseire. A halálához közel álló
apáca hittel fogadta e megpróbáltatást, és felajánlotta lelki szenvedéseit a hitetlenek
megtéréséért. A szenvedő Jézussal szenvedve a bűnösök asztalához ült. Így is teljesítette
a szemlélődő aktív missziós küldetését. Tudjuk, hogy a missziók védőszentje lett.