A pápa jókívánságai a muzulmánoknak a Ramadánra: hozza el a béke bőséges gyümölcseit
Ferenc pápa lampedusa-i látogatásának erős gondolatai között vannak a muzulmán böjti
hónap kezdetéhez kapcsolódó szavai, amelyeket a muzulmán bevándorlókhoz címzett, akikkel
találkozott. A pápa jókívánságait fejezte ki a szent hónapra vonatkozóan, hogy gazdag
spirituális gyümölcsöket hozzon. A Szentatya szavairól nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak
P. Samir Khalil Samir, a bejrúti Szent József Egyetem arab kultúra és iszlamológia
docense.
A bevándorlók között Lampedusán voltak muzulmánok is, de a pápa nem
ezért fordult a muzulmánokhoz, hanem azért, mert közeleg a Ramadán, a legszentebb
és spirituális szempontból legfontosabb hónap e vallás követői számára. A pápa, aki
érzékeny a személy és a vallások legmélyebb aspektusai iránt, szükségét érezte, hogy
utaljon erre a tényre és kifejezze jókívánságait. Nem politikai vagy társadalmi beszédet
mondott, bár az egész muzulmán világban ebben a pillanatban bizonyos értelemben mozgolódás
tapasztalható.
Egyiptomban a béke e spirituális gyümölcsei remélhetőleg elhozzák
a kiengesztelődés és a párbeszéd pillanatait, hogy elkerülhetőek legyenek a további
összeütközések. Ezzel kapcsolatban Samir atya elmondta: a probléma az, hogy megtörtént
az első lépés ezekkel a forradalmakkal, de aztán néhány hónap múlva megváltozott az
irány, mert a forradalmat megvalósító fiatalok nem voltak szervezettek. Egyedül a
Muzulmán Testvériség volt szervezett, amely szintén nem tartozott a régi rezsimhez.
Átvették a hatalmat Tunéziában, Egyiptomban, Líbiában és máshol is. Ezt látjuk Szíriában
is. Ilyen jellegű összeütközés van a szunnita – egyesek közülük időnként szélsőségesek
– és a síita muzulmánok között. Az iszlám vallási problémája áll mindennek a középpontjában.
A muzulmán világ forrásban van és utat keres a vallási szélsőségesség és a nyugati
teljes szekularizáció között. Ez két és fél évvel ezelőtt az ún. „arab tavasszal”
kezdődött, 2010 decemberében.
A mostani alapvetően fontos pillanat és a pápa
megtalálta a megfelelő szavakat, mert spirituális megújulásról és a béke, a nyugalom,
az együttműködés, az erőszakmentesség jókívánságait fogalmazta meg. Az egész arab
világban most az erőszak gyengébb vagy erősebb megnyilvánulását látjuk. A Szentatya
három szavával megtalálta a legmegfelelőbbeket.
A vallásközi párbeszéd elkötelezettsége
is kapcsolódik ezekhez a szavakhoz. Ferenc pápa minden beszédében, reggeli homíliáiban
feltűnik, hogy a spiritualitás az alapja mindennek. A Szentatya ezt látja fontosnak
az ökumenikus, a vallásközi és az emberiség között zajló párbeszédben is. Szent Ignác
lelkigyakorlataiban, amelyek egész életét áthatották, mindennek az alapja az az emberről
alkotott koncepció, amely a lélekből, a spiritualitásból indul ki – hangsúlyozta P.
Samir Khalil Samir, a bejrúti Szent József Egyetem arab kultúra és iszlamológia docense.