„Határtalan határvidék vagyunk” – a lampedusa-i plébános levele Ferenc pápához

Stefano Nastasi atya, a Szicíliához tartozó sziget, Lampedusa plébánosa még március közepén levéllel fordult a péteri szolgálatát néhány nappal azelőtt megkezdő Ferenc pápához. A levelet a Migrantes c. olasz online hírportál március 19-én tette közzé.

Lampedusa nevét az egész világon ismerik, mivel annyi bevándorlónak és háborúktól, éhínségektől menekülőnek adott és ad „otthont”. A plébános az egész sziget közössége nevében fordult a Szentatyához: érezze át a Földközi-tenger közepén élő emberek drámáját, akik szemtanúi, hogy a „mare nostrum” sokak számára temetővé válik.

„Szentatyánk! Ez a sziget, a Földközi-tenger szíve, népek természetes útkereszteződése” – írta levelében a plébános. Lakói képesek a befogadásra, a a javakban való osztozásra. Tetteikkel az evangélium prófétikus magvait hintik el remélhetőleg az egész emberiség számára. Akik pusztán elavult földrajzi méretekben gondolkoznak, azok számára Lampedusa mindössze egy rendkívül kicsiny valóság, amely azonban arról tett tanúságot, hogy a történelem hívó szavára kitágította határait. A partokhoz érkező bevándorlóknak ez a keskeny földnyelv gyakran a remény várva várt oázisa, amelyről a hosszú és keserves tengeri átkelés során álmodoztak. Ugyanilyen gyakran sokak számára Lampedusa a pusztaság, a rettenetes félelmek helyévé, sőt egyenesen sírhelyükké változott. A könnyek, amelyek a tengerből kimentettek arcát áztatják, napról, sóról, hidegről és éhségről beszélnek. Egy jobb jövő utáni vágy, menekülés az üldöztetésektől, amely eltiporja előbb a lélek, majd a test méltóságát és megsemmisíti a szív szabadságát, azok az erők, amelyek a tengeri átkelés nagy vállalkozására késztetik ezeket az embereket.

Nastasi atya április elsején rádiónknak adott interjújában arra a kérdésre válaszolva, hogy hogyan született a pápához intézett levél gondolata, a következőket mondta:

„Mivel a pápa is kivándorlók fia, úgy éreztem, hogy különösen közel áll a mi világunk valóságához; innen született a gondolat, hogy írjak neki. Elképzeltem, hogy könnyei, amelyeket megválasztásakor ejtett, egyben a mi könnyenk is. Általában véve a szigetlakók, a bevándorlók, a föld minden részén élő emberek mindennapi fáradozásainak könnyei. A migráció nem pusztán Lampedusa problémája, hanem általános jelenség: helyüket változtató népáradat, emberek találkozása, akiknek szükségük van arra, hogy elkísérjék őket. Mint egyházi közösség, elsősorban az a feladatunk, hogy segítsük a bevándorlókat önazonosságuk visszaszerzésében, mint emberek, mint Isten gyermekei” – nyilatkozta Lampedusa plébánosa, Stefano Nastasi atya. A következő szavakkal foglalta össze a pápához intézett meghívását:

„Gyermeki bizalommal fordulok Őszentségéhez, Ferenc pápához, mint Róma püspökéhez, akinek egyháza elöljár a szeretetben az egész világon: látogassa meg a földnek ezt a peremét, amely földrajzilag Olaszország perifériája, határ Európa és Afrika között; ugyanakkor az első kapu azok számára, akik a föld déli részéről érkeznek Európába. Jöjjön el hozzánk és Atya lesz gyermekei között. Semmit sem tudunk felkínálni, mindössze be tudunk számolni kicsiny, de őszinte hitünkről, a testvéri szeretet tapasztalatairól, amelyeket átéltünk bevándorló testvéreinkkel ezekben az években. Ebből a kis valóságból kiindulva, amely azonban képes arra, hogy kitágítsa a szíveket, befogadva Jézus Krisztus evangéliumát, mondjon nekünk és az egész világnak néhány szót az új távlatok, egy új civilizáció lehetőségeiről, amely a kereszténységből, egy humánusabb keresztény valóságból indulhat ki”.

Ferenc pápa zarándokoljon el a teremtett világnak ebbe a szentélyébe, ahol hontalan és névtelen elvándorlók ezrei számára újjászületett a remény. Szentatya! A Földközi-tenger szíve várja Önt! – zárul a lampedusa-i plébános Ferenc pápához intézett levele.

(vm)