„Valljuk meg az Urat, életünket szenteljük Krisztus és evangéliuma szeretetének, szolgáljuk
az egységet” – Ferenc pápa homíliája Szent Péter és Pál apostolok ünnepén
Június 29-én szombaton, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén Ferenc pápa szentmisét
mutatott be a vatikáni Szent Péter bazilikában. A vele együtt koncelebráló bíborosok,
érsekek és püspökök között jelen volt az a 34 érsek-metropolita, akiknek a pápa a
szentmise előtti rövid szertartás során átadta a palliumot. A vietnami François-Xavier
Le Van Hong érsek nem tudott eljönni Rómába, ő majd az előírások szerint otthon kapja
a pápa képviselőjén keresztül a palliumot. A szentmisén részt vett a konstantinápolyi
ökumenikus pátriárkátus képviseletében Johannisz Zizioulas pergamoszi metropolita,
a kíséretével együtt.
A pápa homíliájában mindenekelőtt köszöntötte a bíborosokat,
Johannisz metropolitát, püspök- és paptestvéreit, majd ezekkel a szavakkal fordult
a hívekhez: “Ma Szent Péter és Pál apostolok ünnepét, a római egyház fővédőszentjeinek
ünnepét tartjuk : ezt az ünnepet még örömtelibbé teszi, hogy a világ minden részéről
jelen vannak püspökök. Nagy gazdagságról van szó, amely által mintegy újraéljük (az
első) Pünkösd eseményét: ma, csakúgy mint akkor, az egyház hite minden nyelven beszél
és a népeket egyetlen családban kívánja egyesíteni”.
Ferenc pápa hálatelt
szívvel köszöntötte a konstantinápolyi pátriárkátus küldöttségét, amelyet Johannisz
metropolita vezet. Köszönetét fejezte ki I. Bartolomeosz ökumenikus pátriárkának ezért
az újabb testvéri gesztusért. A Szentatya köszöntötte a szertartáson megjelent nagyköveteket
és polgári hatóságokat, valamint külön üdvözölte a “Thomanerchor”, a lipcsei Szent
Tamás templom – Johann Sebastian Bach egykori templomának – kórusát, amelynek tagjai
a liturgikus zenét szolgáltatják és akiknek a jelenléte az ökumenizmus további kifejezése.
A pápa ezután a péteri szolgálatra vonatkozó három gondolatát osztotta meg
a hívekkel. A péteri szolgálat vezérfonala a “megerősíteni” ige. Miben kell Róma püspökének
megerősítenie a híveket? 1. Mindenekelőtt a hitben. Az evangélium Péter vallomását
idézi: “Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Olyan vallomás ez, amely
nem Pétertől, hanem a mennyei Atyától születik. Jézus pedig erre a vallomásra válaszolja:
“Te Péter vagy. Erre a sziklára építem egyházamat” (18). Péter szerepe, egyházi szolgálata
azon alapul, hogy a magasból kapott kegyelem révén hitvallást tesz Jézusról, az élő
Isten Fiáról. A mai evangéliumi szakasz második részében látjuk a világias gondolkodás
veszélyét. Amikor Jézus saját haláláról és feltámadásáról, Isten útjáról szól, amely
nem egyezik a hatalom emberi útjával, Péterben a hús és vér vesz erőt, félrevonja
az Urat és “ezekkel a szavakkal tesz neki szemrehányást: .. ilyesmi nem történhetik
veled!” (16,22). Jézus pedig keményen válaszol: “Takarodj előlem, sátán! Terhemre
vagy!” (23). Amikor hagyjuk, hogy gondolataink, érzelmeink, az emberi hatalom logikája
jusson előtérbe és nem hagyjuk, hogy a hit, Isten irányítson és vezessen bennünket,
botránykővé válunk. A Krisztusba vetett hit jelenti keresztény életünk, az egyház
szolgái életének világosságát! – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd rátért a második
pontra:
2. Megerősíteni a szeretetben. A második olvasmányban hallottuk Szent
Pál megható szavait: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam”
(2 Tim 4,7). Milyen harcról van szó? Nem az emberi fegyverek harcáról, amely sajnos
még ma is vérrel áztatja a világot; hanem a vértanúság harcáról. Szent Pálnak egyetlen
fegyvere van: Krisztus üzenete és az, hogy egész életét Krisztusnak és embertársainak
ajándékozza. Éppen az tette hihetővé és azzal építette az egyházat, hogy első személyben
kiállt és vállalta a felelősséget, hogy az evangéliumnak szentelte életét fenntartások
nélkül, hogy mindenkinek mindene legyen, anélkül, hogy megkímélte volna magát. Róma
püspöke arra kapott meghívást, hogy ebben a szeretetben éljen és ebben a szeretetben
erősítse meg testvéreit, amely Krisztusnak és mindenkinek szól, megkülönböztetés,
határok és korlátok nélkül. És nem csak Róma püspöke: ti mindnyájan, új érsekek és
püspökök ugyanazt a feladatot kaptátok: szenteljétek az evangéliumnak életeteket minden
fenntartás nélkül, legyetek, mindenkinek mindene. Az a feladatotok, hogy ne kíméljétek
magatokat, lépjetek ki önmagatokból, Isten hűséges, szent népe szolgálatára.
Végül
a pápa kifejtette harmadik gondolatát a péteri szolgálatról: 3. Megerősíteni az
egységben. A pápa utalt arra a gesztusra, amelyet a szertartás elején hajtottak végre:
a pallium a Péter utódával való szeretetközösség jelképe. A Szentatya idézett a II.
Vatikáni Zsinat „Lumen gentium” k. dogmatikus konstitúciójából, miszerint Szent Péter
a közösség és a hit egységének örök és látható alapja és princípiuma (vö. 18. pont).
A püspöktestvérek jelenléte ma annak a jele, hogy az egyház szeretetközössége nem
jelent egyformaságot. A II. Vatikáni Zsinat, amikor az egyház hierarchiájának struktúrájára
utal, leszögezi, hogy az Úr az apostolokat „kollégiumként, azaz állandó testületként
apostolokká tette, s e kollégium élére a közülük kiválasztott Pétert állította” (19.
Pont). Megerősíteni az egységben: a püspöki szinódus összhangban a primátussal –
tette hozzá szabadon a pápa. A szinodalitásnak ezen az útján kell haladnunk, növekedve
összhangban a primátusi szolgálattal. Majd ismét idézett a „Lumen gentium” kezdetű
konstitúcióból. A zsinati tanítás tovább folytatja: „Ez a kollégium amennyiben
sokakból áll, Isten népének sokféleségét és egyetemességét, amennyiben pedig egy főhöz
tartozik, Krisztus nyájának egységét fejezi ki” (22. pont). Az egyházban a különbözőség,
amely nagy gazdagságot jelent, mindig az egység összhangjában olvad össze, mint egy
nagy mozaik, amelyben a mozaikdarabok együttesen alkotják Isten egyetlen nagy tervét.
Ez késztessen arra minket, hogy mindig leküzdjünk minden konfliktust, amely sebet
okoz az egyház testén. Egységben a különbségekben: nincs másik katolikus út ahhoz,
hogy egyesüljünk. Ez a katolikus lelkiség, a katolikus lelkiség: egyesülni a különbségekben.
Ez Jézus útja! A pallium, ami a Róma püspökével, az egyetemes egyházzal való szeretetközösség
jele, egyben elkötelezettség mindnyájatok számára, hogy a szeretetközösség jelei legyetek
– mondta a metropolita érsekeknek a Szentatya.
Megvallani az Urat, hagyni,
hogy Isten irányítson bennünket; Krisztus szeretetének és evangéliumának szentelni
életünket; szolgálni az egységet. Ezek azok a feladatok, amelyeket Szent Péter és
Pál apostolok mindnyájunkra bíznak, ezeket kell megélnie minden kereszténynek. Vezessen
és kísérjen mindig bennünket közbenjárásával Isten szent Anyja: Apostolok Királynője,
imádkozz érettünk! Ámen! – fejezte be homíliáját Szent Péter és Pál apostolok ünnepén
Ferenc pápa.
Amint arról már beszámoltunk, a 35 érsek-metropolita az összes
földrészt képviseli, a következő szám szerinti megoszlásban: 16 amerikai, 9 európai,
6 ázsiai, 3 afrikai, 1 óceániai érsek. Figyelemreméltó az erős amerikai jelenlét,
hiszen majdnem minden második az Újvilágban él. A pallium átadásának új szertartását
még XVI. Benedek pápa szabályozta, amennyiben kivette azt a szentmise keretéből és
eléje helyezte, hogy a pallium átadás szertartása ne kaphasson semmiféle szentségi-karakter
látszatot.
A fekete keresztekkel díszített fehér gyapjú palliumokat pénteken
este helyezték el a Szent Péter bazilika konfesszió oltára alatt, Péter sírja közelében.
A szentmise előtt két diákónus vitte Ferenc pápa elé, aki megáldotta azokat. A szertartás
során az érsek metropoliták név szerint közösen esküt tettek ezzel a formulával: „Én,
NN érsek, mindig hűséges és engedelmes leszek Péter apostolnak, a Szentszéknek, a
római katolikus szentegyháznak, neked, a pápának, és törvényes utódaidnak. Így segítsen
meg engem a mindenható Isten.”
A Szentatya a következő formulával áldotta meg
a palliumokat: „A mindenható Isten dicsőségére, a Boldogságos Szűz Mária, Szent Péter
és Pál apostolok dicséretére, a rátok bízott székek ékességére, a metropolita hatalom
jeleként átadjuk nektek a palliumot, melyet Szent Péter sírjától vettünk, hogy azt
az egyházkerületetek határain belül használjátok. Ez a pallium legyen az egység szimbóluma
és az Apostoli Székkel való közösség jele, legyen a szeretet köteléke, az erősség
ösztönzője, hogy a nagy Isten és Jézus Krisztus, a pásztorok fejedelme eljöttének
és kinyilatkoztatásának a napján, elnyerjétek a rátok bízott nyájjal együtt a halhatatlanság
és a dicsőség ruháját. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen!”
A pallium
köralakban nyakba akasztható vékony vállszalag, alakja Krisztus igáját, tiszta gyapjúból
készült anyaga a krisztusi pásztori hivatalt, a rávarrt öt kereszt pedig Krisztus
öt sebét jelképezi. Róma városa patrónusainak ünnepén, Péter-Pál napján ez alkalommal
is hagyományos ruhába öltöztették a bazilika híres Szent Péter bronzszobrát: a vértanúság
színét jelképező piros miseruhát adtak rá, fejére pedig hármas pápai tiarát helyeztek,
melyet egykor a pápák viseltek ünnepi alkalmakkor.
Szent Péter és
Pál ünnepén Kelet és Nyugat egyháza találkozott egymással jelképesen, ugyanakkor a
szentmise liturgikus zenéje kifejezésre juttatta az egyház és a protestáns felekezetek
közötti kapcsolatot is. A lipcsei evangélikus Tamás templom világhírű kórusa együtt
énekelt a szentmisén a Cappella Sistina- val, a Sixtus kápolna kórusával és ez a zenei
ökumené még inkább hangsúlyt adott az egység lehetséges keresésének. Felhangzottak
a szentmise során Pierluigi Palestrina és Johann Sebastian Bach művei, utóbbinak a
híres „Jesus meine Freude” korálja. A lipcsei „Thomaner-chor” karnagya 250 évvel ezelőtt
a nagy mester, Johann Sebastian Bach volt. Az ő 16. utóda, Georg Christoph Biller
jelenlegi karnagy még XVI. Benedek pápától kért és kapott lehetőséget egy közös szolgálatra
a mai napon, amelyet az utód Ferenc pápa is jóváhagyott.
A lipcsei Tamás
templom kórusa pénteken este a vatikáni Sixtus Kápolnában adott hangversenyt Bach,
Palestrina, Biller és Terzakis műveiből. Christoph Biller kántor elmondta, hogy „a
zenében sokkal könnyebb ökumenikus hangot találni, mint teológiai síkon”.