„Jézus megkérdezi tőlünk, hogy kinek tartjuk őt? Válaszoljunk kérdésére szívünkkel” – Ferenc pápa szentmiséje az apostoli nunciusokkal

Június 23-án, vasárnap délelőtt fél 10-kor Ferenc pápa a Szent Márta Ház kápolnájában mutatott be szentmisét mintegy 40 nuncius jelenlétében, akik a Szentatyával való pénteki találkozás után még a Vatikánban maradtak. A vasárnapi evangéliumi szakaszhoz fűzve elmélkedését (Lk 9,18-24) a pápa megismételte Jézus szavait, amelyeket az apostolokhoz intézett: „Hát ti kinek tartotok engem?” A Szentatya hangsúlyozta, hogy szívvel kell választ adni Jézusnak, merítve a Jézus iránti tiszteletből és sziklára épülő szeretetéből.
„Ti kinek tartotok engem?” Erre a kérdésre Péter így válaszol: „Te vagy az Isten Fölkentje”. A kérdés kétezer évvel később is felkavar és megrendít bennünket, próbára teszi hitéletünket. Ez a kérdés egyenesen a szívünkhöz szól, amelyre a bűnös alázatával kell válaszolnunk, mellőzve minden előregyártott, bevett frázist. A kérdés egyben magába foglal egy másik, ugyanolyan fontosságú, döntő kérdést: „Mi mit gondolunk, hogy kik vagyunk Jézus számára?” – folytatta a 40 apostoli nunciusnak szóló homíliáját Ferenc pápa.
Nekünk is, akik az Úr apostolai és szolgálói vagyunk, válaszolnunk kell, mert az Úr megkérdezi tőlünk: „Te mit gondolsz rólam?” Ezt teszi nemde? Mégpedig hányszor! „Te mit gondolsz rólam?” mondja az Úr. És nem tehetünk úgy, mintha nem jól értenénk. „De te vagy a Fölkent! Igen, olvastam”. Jézussal nem beszélhetünk úgy, mint egy történelmi személlyel, a történelem egy személyiségével, nem igaz? Jézus előttünk van és ezt a kérdést egy élő személy teszi fel. És nekünk válaszolnunk kell, mégpedig szívünkből.
Ma is arra kaptunk meghívást Jézustól, hogy véghezvigyük ezt az apostolok által megtett radikális választást, amely egy totális, maradéktalan döntés, a „mindent vagy semmit” logikája szerint. Olyan életút, amelynek megtételéhez szükség van arra, hogy „sajátos kegyelem” világosítson meg bennünket, mindig a Jézus iránti tisztelet és szeretet szilárd alapjain élve.
Szent nevének tisztelete és szeretete. Az a bizonyosság, hogy Ő sziklára helyezett bennünket: szeretetének sziklájára. És ebből a szeretetből fakadóan válaszolunk neked, adunk választ. És amikor Jézus felteszi ezt a kérdést: „Ki vagyok számodra?” erre kell gondolnunk: az ő szeretetének sziklájára lettem helyezve. Ő vezet engem. Határozottan kell válaszolnom azon a sziklán állva és Őáltala vezetve.
„Kinek tartotok engem?” – kérdezi tőlünk Jézus. Olykor szégyellünk válaszolni erre a kérdésre, mert tudjuk, hogy valami nincs rendben bennünk, bűnösök vagyunk. De éppen ez a pillanat az, amikor bíznunk kell szeretetében és válaszolnunk kell azzal az igazságérzettel, mint ahogy azt Péter tette a Tiberiás tónál. „Uram, te tudsz mindent”. Éppen abban a pillanatban, amikor bűnösnek érezzük magunkat, az Úr annyira szeret bennünket, és ahogy a halász Pétert egyháza élére állította, így velünk is valami jót tesz. Ő nagyobb, Ő nagyobb! – mondta homíliájában Ferenc pápa. És amikor tiszteletből, szeretetből, a szeretet sziklája és a Krisztus általi vezetés bizonyosságából fakadóan így válaszolunk: „Te vagy a Fölkent”, ez nagyon jót tesz majd nekünk és azt eredményezi, hogy biztosan haladunk előre, magunkra véve minden nap a keresztet, amely néha nehéz. Így haladjunk előre, örömmel és kérve ezt a kegyelmet: add meg Atyánk népednek, hogy mindig szent neved tiszteletében és szeretetében éljen! És annak a bizonyosságával, hogy Te soha nem fosztod meg vezetésedtől azokat, akiket szereteted sziklájára helyeztél! – fejezte be homíliáját Ferenc pápa vasárnap délelőtt, a Szent Márta Házban bemutatott szentmiséjén.
(vm)