VI. Pál pápának Krisztus, az egyház és az ember iránti szeretete állt Ferenc pápa
beszéde középpontjában, amelyet a bresciai zarándokokhoz intézett
Közel ötezer hívő érkezett Rómába VI. Pál pápa megválasztásának 50. évfordulója alkalmából.
Luciano Monari, bresciai püspök délelőtt 11 órakor szentmisét mutatott be a Szent
Péter bazilikában, másik három püspök és száz pap koncelebrálásával. A szertartáson
jelen volt Giovanni Battista Re bíboros. Ferenc pápa fél 1-kor csatlakozott hozzájuk
és beszéddel köszöntötte őket.
VI. Pál pápával kapcsolatban sok emléket és
gondolatot szeretett volna megosztani a zarándokokkal, de három alapvető szempontot
emelt végül ki, amelyekről tanúságot tett: Krisztus, az egyház és az ember szeretete.
VI.
Pál tudott tanúságot tenni a nehéz években a Jézus Krisztusba vetett hitről. Ma is
élénken él gondolata: „Rád vagy Krisztusra van szükség?” Jézusra most nagyobb szüksége
van az embernek és a világnak, mint valaha, mert a szekularizált városok sivatagjaiban
Ő Istenről szól nekünk, feltárja arcát. A Krisztus iránti teljes szeretet Montini
egész életére jellemző és pápaként névválasztásában is megjelenik, amelyet azzal indokolt,
hogy Pál apostol nagyon szerette Krisztust, annyira, hogy elvitte Evangéliumát minden
népnek és Krisztus iránti szeretetből felajánlotta életét. Krisztus iránti szeretete
nem azért volt, hogy birtokolja, hanem, hogy hirdesse Őt. Nekünk is ilyen Krisztus
iránti szeretetünk? Életünk középpontjában áll? Tanúságot teszünk Róla cselekedeteinkben
minden nap? – tette fel e kérdéseket a Szentatya.
A második kiemelt szempont
VI. Pál szeretete az egyház iránt. Szenvedélyes szeretet ez, amely egy életen át tartott,
örömteli és megszenvedett szeretet, amely első enciklikájától kezdve kifejezésre jutott:
Ecclesiam suam. VI. Pál teljességében megélte az egyház gyötrelmeit a II. Vatikáni
Zsinat után annak világosságával, reményeivel és feszültségeivel együtt. Szerette
egyházát és nem kímélte magát érte. Világos elképzelése volt arról, hogy az egyház
Anya, ami Krisztust hordozza és ami Krisztushoz vezet. Majd Ferenc pápa idézett az
Evangelii nuntiandi apostoli buzdításból és feltette a kérdést: valóban Krisztussal
egységben levő egyház vagyunk, hogy kimenjünk és hirdessük Őt mindenkinek, elsősorban
azoknak, akiket a „létezés perifériáin” élőknek nevezünk? Vagy be vagyunk zárkózva
magunkba, csoportjainkba?
A harmadik fontos szempont, amit Ferenc pápa kiemelt
VI. Pál kapcsán, az ember iránti szeretete volt. Ez is Krisztushoz kötődik. Az Isten
iránti szenvedély ösztönöz bennünket arra, hogy találkozzunk az emberrel, tartsuk
tiszteletben, ismerjük fel és szolgáljuk őt. Majd a Szentatya felidézte VI. Pál beszédét
a II. Vatikáni zsinat utolsó ülésszakából, amelyben a kortárs emberről szól és kiemelte
az irgalmas szamaritánus történetét.
Végül a bresciai zarándokokhoz intézett
beszéde végén Ferenc pápa hangsúlyozta: jót tesz mindannyiunknak, hogy Isten szolgája
VI. Pál nevében találkozunk. Tanúságtétele táplálja bennünk a Krisztus, az egyház
iránti szeretet lángját, a lendületet, hogy hirdessük az Evangéliumot a mai embernek
irgalommal, türelemmel, bátorsággal és örömmel.