Vessenek véget Szíria nagy szenvedésének és a szentföldi erőszaknak – a pápa beszéde
a ROACO közgyűlésének tagjaihoz
Sürgető felhívást intézett Ferenc pápa a szíriai nép megsegítése érdekében, amely
nagy szenvedésben él. Csütörtökön délelőtt a Szentatya fogadta a ROACO, a Keleti Egyházakat
Segítő Mű 86. közgyűlésének 70 tagját az Apostoli Palota Konzisztóriumi-termében a
Vatikánban. A szervezet tanácskozása ezen a napot zárult le. A pápa aggodalmának adott
hangot az erőszak és a bizonytalanság miatt, amely a keresztények helyzetét jellemzi
a Szentföldön.
Elismeréssel állunk mellettetek – így fejezte ki az egyház
érzelmeit Ferenc pápa a ROACO tagszervezetei irányába. Arra buzdította őket, hogy
ne veszítsék el a reményt a nehézségek láttán. Majd erős hangú felhívást intézett
azért, hogy vessenek véget minden fájdalomnak, erőszaknak, vallási, kulturális és
társadalmi diszkriminációnak. Az összeütközés, amely halált hoz, teret nyújt a találkozásra
és a kiengesztelődésre, amely viszont életet teremt.
Arra kérte a szervezet
tagjait, hogy tegyenek meg mindent az érintett lakosság, különösen is a szíriaiak
súlyos szükségleteinek enyhítésére. A menekültek egyre nagyobb számban vannak. A Szentatya
emlékeztetett Antióchiai Szent Ignác szavaira, aki a római keresztényektől azt kérte,
hogy imádkozzanak a szíriai egyházért… Jézus Krisztus vigyáz rá és szeretetükre (vö.
Levél a rómaiaknak IX,I). Majd a pápa az élet Ura oltalmába ajánlotta a számos áldozatot
és könyörgött Szűz Máriához, hogy vigasztalja meg a nagy üldöztetésben élőket.
Szíria
mellett a Szentföld is közel áll Ferenc pápa szívéhez. A ROACO-hoz intézett beszédében
aggodalmának adott hangot a véget nem érő erőszak és bizonytalanság miatt, amely nem
kíméli az ártatlanokat és a leggyengébbeket. A hívők imádkozzanak állandóan és bizalommal,
hogy az Úr megadja a vágyott békét a konkrét szolidaritással és egymással való osztozással
együtt.
A Szentatya megemlékezett a keleti keresztényekről, akik az évszázadok
során sok nehézséggel néztek szembe, hogy kereszténynek mondhassák magukat, de megőrizték
hitüket. A caritas gyakorlására buzdította őket, amely Krisztus tanítványainak büszkesége.
Ennek a kereszt a csúcspontja, Isten ember iránti irgalmának és szeretetének ragyogó
jele, amely a Szentlélek által kiáradt szívünkbe (vö. Rm 5,5).
Kötelesek vagyunk
a szeretetre buzdítani, ami elválaszthatatlan a hittől. Működésünk csak akkor lesz
hatékony, ha a hitben gyökerezik, amelyet az ima, a szent Eucharisztia, a hit és a
szeretet szentsége táplál.
Végül Ferenc pápa a Keleti Egyházakat Segítő Mű
86. közgyűlésének tagjaihoz intézett beszédében arra hívott, hogy valósítsanak meg
a fiatalok képzésére irányuló terveket. Ezek a projektek mindig Isten szeretete megvallásának
jelei legyenek, amely a keresztény identitás lényege. Az egyház, összetevőinek sokszínűségében
és gazdagságában illetve tevékenységében, nem talál biztonságra a pusztán emberi eszközökben.
Az egyház Istentől való, bízik jelenlétében és cselekvésében, elviszi a világba Isten
erejét, amely a szeretet.