A keresztények ne a maguk békéjére gondoljanak, hanem Krisztus békéje hirdetésének
útján járjanak – kérte szombat reggeli homíliájában a Szentatya
A keresztény élet nem azt jelenti, hogy „békében vagyunk az örökkévalóságig”, hanem
azt, hogy kimegyünk a világba és hirdetjük Jézust, aki azért jött, hogy kiengesztelje
az embereket az Atyával – hangsúlyozta szombat reggeli homíliájában Ferenc pápa a
Szent Márta Ház kápolnájában megtartott szentmiséjén. A szertartáson többek között
koncelebrált Joseph Zen Ze-kiun hongkongi bíboros, Justo Mullor érsek, apostoli nuncius,
és Luc Van Looy genti püspök, továbbá Enzo Dieci, Róma nyugalmazott segédpüspöke.
A keresztény élet nem abból áll, hogy visszahúzódunk egy sarokba és kialakítunk
magunknak egy olyan utat, amely kényelmesen elvezet minket a mennybe. Ezzel szemben
a keresztény élet egy olyan dinamizmus, amely arra ösztönöz, hogy kilépjünk az útra
és hirdessük Krisztust, aki kiengesztelt bennünket Istennel, aki „bűnné tette értünk”
Jézust (2Kor 5,14-21). A megszokott mély értelmű és közvetlen érvelésével Ferenc pápa
ez alkalommal a Korinthusiakhoz írt 2. levél részletéről elmélkedett, amelyet a napi
olvasmány kínált fel. Ebben a néhány sorban Szent Pál ötször említi a „kiengesztelődés”
szót. Úgy teszi ezt, hogy váltogatja stílusát: először erővel, majd gyengéden szól.
Először buzdít, majd szinte térden állva könyörög, hogy Krisztus nevében engesztelődjünk
ki Istennel.
Mit jelent a kiengesztelődés? – tette fel a kérdést a Szentatya.
Venni egy kicsit innen is és onnan is, aztán egyesíteni ezeket? Nem! A valódi kiengesztelődés
az, amikor Isten Krisztusban magára vette bűneinket, „bűnné tette értünk” önmagát.
Amikor pl. gyónni megyünk, nem arról van szó, hogy elmondjuk a bűnt és Isten megbocsát.
Nem, nem ez! – hangsúlyozta a pápa –, hanem Jézus Krisztussal találkozunk, és ezt
mondjuk Neki: „Ez a tiéd és én újra bűnt követek el”. Ez tetszeni fog neki, mert ez
volt a küldetése: bűnné tette értünk magát, hogy megszabadítson bennünket.
Ez
a jézusi megváltás szépsége és botránya. Egyben misztérium is – tette hozzá a pápa
–, amelyből Pál lelkesedését meríti, amely arra ösztönzi, hogy tovább haladjon előre
és mindenkinek ismételje újra és újra a csodálatos dolgot, Isten szeretetét, aki Fiát
adta halálra értünk. Mégis fennáll az a veszély, hogy sosem érkezünk el ehhez az igazsághoz,
amikor egy kicsit leértékeljük a keresztény életet, betartandó dolgok listájává alacsonyítva
azt, és ezáltal elveszítve a benne levő szeretet tüzét és erejét – mutatott rá Ferenc
pápa.
A filozófusok azt mondják, hogy a béke egy bizonyos nyugalom a rendben:
minden rendezett és nyugodt. Ez nem a keresztény béke! – hívta fel a figyelmet a pápa.
A keresztény béke egy nyugtalan, nem nyugodt béke, amely halad előre, hogy előrevigye
a kiengesztelődés üzenetét. A keresztény béke arra ösztönöz, hogy haladjunk előre.
Ez az apostoli lelkesedés kezdete, gyökere, amely nem azért halad előre, hogy prozelitizmussá
váljon és statisztikákat eredményezzen, mondván, hogy idén egy adott országban, mozgalomban
ennyivel és ennyivel nőtt a keresztények száma. A statisztikák hasznosak, segítenek,
de nem ezt várja tőlünk Isten, nem a prozelitizmust – figyelmeztetett Ferenc pápa.
Az Úr azt akarja tőlünk, hogy hirdessük azt a kiengesztelődést, amely üzenetének lényege.
Homíliájának utolsó szavaiban a pápa Szent Pál belső nyugtalanságáról szólt.
Ferenc pápa megismételte azt, amit a keresztény élet „tartóoszlopának” tart: Krisztus
„bűnné tette értünk” magát. Bűneim Benne, Testében és Lelkében vannak! Ez őrület,
de szép és igaz! Ez a Kereszt botránya! – mutatott rá a Szentatya. Kérjük tehát az
Urat, hogy adja meg nekünk Jézus hirdetésének igyekezetét. Adjon nekünk egy keveset
a keresztény bölcsességből, amely átszúrt oldalából született a szeretetből. Arról
is győzzön meg bennünket, hogy a keresztény élet nem egy végső stádiumbeli kezelés,
hogy békében legyünk az örökkévalóságig… Nem, a keresztény élet annyit jelent, hogy
úton vagyunk, az életben, Pálnak az igyekezetével. Krisztus szeretete átjár bennünket
és ösztönöz azzal az érzéssel, amit akkor érez valaki, amikor látja, hogy Isten szeret
bennünket. Ezt a kegyelmet kérjük – ismételte homíliája végén Ferenc pápa a szombat
reggeli szentmiséjén a vatikáni Szent Márta Házban.