A szeretet bűnbocsátó hatalma – P. Szabó Ferenc elmélkedése az évközi 11. vasárnapra

A Simon farizeus házában lejátszódó történet Lukács evangélista sajátja. A bűnös asszony nem azonos Mária Magdolnával, sem bethániai Máriával, Márta nővérével. Elmélkedésünk címe az összetett 7, 47. vers egyik felére utal: „Bocsánatot nyert sok bűne, mert (minthogy) nagyon szeretett.” Tehát itt a szeretet a bűnbocsánat okozója. A vers második része (47/b) viszont – a Jeruzsálemi Biblia szerint – a bűnbocsánat hatását jelzi: „Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé szeret.” Isten irgalmas, megbocsátó szeretetének megtapasztalása hálára indít, növeli a bűnbánó Isten és Krisztus iránti szeretetét.

Mindenképpen összefüggés van a szeretet és a bűnbocsánat között. Jézus nyilvános működése során a bűnbánatot és a megtérést hirdeti: ez által léphetnek be a Benne hívők Isten országába. A Fiú, aki emberré lett és majd szeretetből életét adja a bűnös emberekért – értünk, a mi üdvösségünkért - Isten irgalmas szeretetének követe, megtestesítője itta földön. Azért jött, hogy meggyógyítsa a betegeket, magához hívja a bűnösöket. Csak azt várja el tőlünk, hogy higgyünk Benne, Isten emberszeretetének megjelenítőjében, és viszontszeretettel kitárulkozzunk az Irgalomnak.

A farizeusok e perikópában is, máskor is helyesen látják, hogy egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket. Ha tehát Jézus bűnöket bocsát, isteni hatalommal rendelkezik. Ez a tény, minden csodatételénél nagyobb tett, végül is a Messiás vesztét okozza: istenkáromlás vádjával szolgáltatják ki a zsidó vezetők, írástudók és főpapok a római helytartónak, hogy keresztre feszítse. Isten örök terve szerint Jézus keresztje lett a bűnbocsánat, üdvösségünk forrása.

A feltámadt Krisztus azt akarta, hogy üdvözítő műve folytatódjék, ezért apostolaira és utódaira bízta a bűnbocsátás isteni hatalmát. Ezt folytatja Egyháza a Lélek erejében századokon át. Sajnos, napjainkban még a hívő keresztények is felejtik ezt a nagy isteni ajándékot: megfogyatkozott azok száma, még az idősebb nemzedék (főleg férfiak) körében is, akik élnek a kiengesztelődés szentségével, egyre ritkábban gyónnak. Ennek fő oka éppen az, hogy megfogyatkozott a hit és kihűlőben van a szeretet. Eltompult lelkiismeretünk egyre kevésbé érzékeny a bűnre, ha pedig nincs bűntudat, kihal a bűnbánat és a megtérés szükségességének tudata is. A volt keresztény „Nyugaton” úgy élnek sokan a megkereszteltek közül is, mintha Isten nem létezne. És ha megszakad a kapcsolat az élő Istennel, eltompul a felelősségtudat, önző kis világainkba csukódunk, és nem leszünk nyitottak az életadó és újjáteremtő Szentléleknek, aki – a liturgia szavai szerint – maga a bűnbocsánat.

A bűnbánó, nyilvánosan is bűnösnek tartott asszony Jézus lábánál figyelmeztet bennünket, farizeusokat, akik igaznak tartjuk magunkat, hogy a bűnbánó vámosok és utcanők megelőznek bennünket Isten országában. Ezt Jézus mondta! A szelíd és irgalmas szívű Jézus üdvös intelme mindannyiunknak, papoknak és híveknek egyaránt szól. Nem mindaz, aki mondja: „Uram, Uram!” megy be a mennyek Országába, hanem csak az, aki az emberszerető Atya akaratát cselekszi. Aki megteszi az igazságot, aki a szerető Úr kedvében jár, az jut el az élet világosságára.
(Lk 7, 36-8,3)