A keresztények győzzék le a „visszalépés” és a „serdülőkori progresszizmus” kísértését – kérte szerda reggeli szentmiséjén a pápa

Ne féljünk a szabadságtól, amelyet a Szentlélek ad nekünk – hangsúlyozta Ferenc pápa szerda reggel a vatikáni Szent Márta Ház kápolnájában tartott szentmiséjén. Véleménye szerint ma az egyháznak két kísértéstől kell megóvnia magát: a visszalépéstől és a „serdülőkori progresszizmustól”. A szentmisén Joao Braz de Aviz bíboros koncelebrált a pápával és a Megszentelt Élet Intézményei Kongregáció pap, szerzetes és világi munkatársainak egy csoportja vett részt. Jelen volt még a szertartáson Bernard Agré bíboros.
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt” (Mt 5,17-19). Ferenc pápa homíliájában a napi evangéliumnak ebből a gondolatából indult ki, amelyben Jézus ezekkel a szavakkal fordul a tanítványaihoz. A Szentatya megállapította, hogy ez a szövegrész követi a Nyolc Boldogságról szólót, ami az új törvény, és ami Mózes törvényeinél több elvárást jelent. Ez a törvény a Szövetség gyümölcse és anélkül nem lehet megérteni. Ez a Szövetség, ez a törvény szent, mert Istenhez vezette a népet. Ezt követően a pápa összehasonlította e törvény érettségét azzal a maggal, amely meghasad és virágot hoz. Jézus a törvény érettségének kifejeződése. Majd a pápa hozzátette, hogy Szent Pál két időről beszél anélkül, hogy elvágná a folytonosságot a történelem és a Lélek törvénye között.

A törvény beteljesedésének órája az, amikor a törvény elérkezik érettségéhez, ami a Lélek törvénye. Az előrehaladás ezen az úton kissé kockázatos, de ez az egyetlen út az érettség felé, hogy kilépjünk azokból az időkből, amikor még nem vagyunk érettek. A törvény éretté válása felé vezető úton, amelyről Jézus beszél, mindig megjelenik a félelem a szabadságtól, amelyet a Lélek ad nekünk. A Lélek törvénye szabaddá tesz bennünket! – mutatott rá Ferenc pápa. Ez a szabadság kicsit félelemmel tölt el minket, mert félünk attól, hogy összekeverjük a Lélek szabadságát egy másikkal, az emberi szabadsággal.

A Lélek törvénye elvezet bennünket az állandó mérlegeléshez, hogy megtegyük Isten akaratát és ettől félünk. Olyan félelem ez, amelyhez két kísértés kapcsolódik. Az első, a „visszalépés”, hogy azt mondjuk: eddig el lehet menni, de addig már nem, tehát a végén egyhelyben maradunk. Ez egy kicsit a szabadságtól, a Szentlélektől való félelem kísértése. Olyan félelem, ami miatt azt gondoljuk, hogy jobb biztosra menni.

A Szentatya itt elmesélt egy történetet egy szerzetesi elöljáróról, aki a ’30-as években összegyűjtötte a szerzetesek számára a karizma ellenes előírásokat évek munkája során. Elutazott aztán Rómába, hogy találkozzon egy bencés apáttal, aki a történtek hallatán ezt mondta neki: „ezzel megölte kongregációjának karizmáját, megölte a szabadságot, ez a karizma ugyanis a szabadságban hoz eredményeket, de ön megállította ezt a karizmát”.

Ez a visszalépés kísértése, mert „biztosabbnak” érezzük magunkat visszalépve. A teljes biztonság azonban a Szentlélekben van, aki előrevisz bennünket, aki bizalommal tölt el minket – ahogy Pál mondja. Ez a bizalom a Lélek, amely többet vár tőlünk, mert Jézus így szól hozzánk: „Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik.” (Mt 5,17-19) Többet vár tőlünk a Lélek – ismételte a pápa. Nem ad azonban nagyobb emberi biztonságot. A Szentlelket nem vonhatjuk ellenőrzésünk alá – ez a probléma! – mutatott rá Ferenc pápa. Ez egy kísértés.

Aztán van egy másik kísértés is, a „serdülőkori progresszizmus”, amely letérít bennünket az útról. Látunk egy kultúrát, de nem különülünk el tőle. Ebből a kultúrából veszünk innen is, onnan is egy kicsit… Ilyen törvényt akarnak hozni? Hát, csak tegyék meg. Vagy mást akarnak előbbre vinni? Hát akkor szélesítsük ki egy kicsit az utat. Végül aztán ez nem egy valós progresszizmus, hanem inkább serdülőkori progresszizmusnak nevezhető. Ahogy a serdülők akarnak mindent nagy lelkesedéssel, de végül mi történik? – tette fel a kérdést a Szentatya. Elcsúsznak… Olyan ez, mint a jeges út, az autó megcsúszik és kisiklik az útról… Ez tehát a másik jelenlegi kísértés! – állapította meg a pápa. Mi, az egyház történetének ebben a mostani pillanatában nem mehetünk se visszafelé és le sem térhetünk az útról!

Az út pedig a Szentlélek szabadságának útja, aki szabaddá tesz bennünket Isten akaratának állandó fürkészésében, hogy előrejussunk ezen az úton anélkül, hogy visszalépnénk vagy lesodródnánk róla. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy adja meg nekünk a Szentlelket, hogy előre tudjunk haladni az úton – zárta szerda reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta Házban.

(sv)