A Nyolc Boldogság nem pusztán egy lista, megértéséhez meg kell nyitnunk a szívünket
– tanított Ferenc pápa hétfő reggeli szentmiséje során
A valódi szabadság abból születik, hogy megnyitjuk szívünk ajtaját az Úrnak. A Szentatya
hétfőn reggel a Szent Márta Házban, szálláshelyének kápolnájában megtartott szentmiséjén
kiemelte: az üdvösség annyit jelent, hogy a Szentlélek és nem a világ adta vigasztalásban
élünk. A szertartáson a pápával koncelebrált Stanislaw Rylko bíboros, Josef Clemens
püspök és George Wliamattam, az indiai Tellicherry érseke, valamint jelen volt a Világiak
Pápai Tanácsa pap és világi munkatársainak egy csoportja.
Van vigasztalás
egy keresztény számára? Ferenc pápa homíliáját azzal a megfigyeléssel kezdte, hogy
Szent Pál a Korintusiakhoz írt második levele elején számtalan alkalommal használja
a vigasztalás szót. A Népek Apostola azokhoz a keresztényekhez szól, akik fiatalok
a hitben, akik nem régen indultak el Jézus útján. Nem mindegyiküket üldözték, átlagemberek
voltak, akik megtalálták Jézust. Ez olyan változás volt életükben, hogy Isten különleges
erejére volt szükségük, ami pedig a vigasztalás. A vigasz ugyanis Isten jelenléte
szívünkben – mutatott rá a Szentatya. Ahhoz azonban, hogy az Úr jelen legyen szívünkben,
ki kell nyitnunk az ajtót, meg kell térnünk.
Az üdvösség az, hogy a Szentlélek
vigasztalásában élünk és nem a világéban. Az ugyanis nem üdvösség, hanem bűn. Az üdvösség
annyit jelent, hogy haladunk előre és megnyitjuk a szívünket a Szentlélek vigasztalása
előtt, ami az üdvösség. Nem lehet azonban alkudozni, hogy egy kicsit ebből, egy kicsit
abból, mintha gyümölcssalátát készítenénk – jegyezte meg humorosan a pápa. Egy kicsit
venni a Szentlélekből és egy kicsit a világ szelleméből. Nem! Vagy egyiket, vagy a
másikat választjuk – erősítette meg.
Az Úr világosan megmondja: Nem lehet
két urat szolgálni. Vagy az Urat vagy a világ szellemét szolgáljuk. Nem lehet összekeverni
a kettőt. Amikor megnyílunk az Úr Lelkének, megértjük az új törvényt, amely az Úrhoz
visz bennünket, és ez a Nyolc Boldogság, amelyről a napi evangélium szól. A Nyolc
Boldogságot csak akkor értjük meg, ha nyitott a szívünk, és ha a Szentlélek vigasztalásából
szemléljük. Pusztán emberi értelemmel nem érthetők meg.
Ezek az új parancsolatok!
– hangsúlyozta Ferenc pápa. Ha azonban nincs nyitva szívünk a Szentlélekre, butaságoknak
tűnnek számunkra. Azt mondhatnánk: „Nézd, szegénynek, szelídnek, irgalmasnak lenni
nem olyan dolgoknak tűnnek, amelyek sikeressé tesznek.” Nem értjük meg őket, ha nem
nyitott a szívünk, és ha nem ízleltük meg a Szentlélek vigasztalását, amely az üdvösség.
Ez a törvény azok számára, akik üdvözültek, és akiknek nyitott a szívük az üdvözülésre.
A szabadok törvénye ez, a Szentlélek szabadságával rendelkezőké.
Az ember
rendezheti életét törvények és eljárások szerint, amelyek pusztán emberi listát jelentenek.
Ez azonban végül nem vezet el az üdvösséghez, csakis a nyitott szív. A pápa megjegyezte,
hogy sokan voltak, akik annak idején meg akarták vizsgálni az új tanítást és aztán
vitatkozni kezdtek Jézussal. Ez azért történt, mert be volt zárva a szívük saját dolgaikba,
amelyeket Isten meg akart változtatni. De miért vannak emberek, akik bezárják szívüket
az üdvösség előtt? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Azért, mert félnek az üdvösségtől.
Szükségünk van rá, de félünk tőle, mert amikor eljön az Úr, hogy üdvözítsen bennünket,
mindenünket át kell adni. Ő kezd irányítani bennünket és ettől félünk, mert mi szeretnénk
irányítani. Ahhoz, hogy megértsük az új parancsolatokat, szabadságra van szükségünk,
amely a Szentlélektől születik, aki üdvözít, megvigasztal bennünket és életet ad.
Kérjük ma az Úrtól a kegyelmet, hogy követni tudjuk Őt, de ezzel a szabadsággal.
Ha csak saját emberi szabadságunkkal akarjuk követni Őt, akkor a végén álszentté válunk,
mint a farizeusok és a szadduceusok, akik vitatkoztak Jézussal. Az az álszentség,
amikor nem hagyjuk, hogy a Szentlélek megváltoztassa szívünket az üdvösség által.
A Lélek szabadsága, amelyet a Szentlélek ad nekünk, egyfajta „rabszolgaság”-ot jelent
az Úr irányába, aki szabaddá tesz bennünket. Ezzel szemben csak a saját szabadságunk
viszont olyan rabszolgaság, amely nem az Úrhoz, hanem a világ szelleméhez köt minket.
Kérjük a kegyelmet, hogy meg tudjuk nyitni szívünket a Szentlélek vigasztalására,
hogy ez a vigasztalás, ami az üdvösség, segítsen nekünk jól megérteni ezeket a parancsolatokat
– hangsúlyozta homíliája végén Ferenc pápa a hétfő reggeli szentmiséje során.