Európának új gazdasági és társadalmi szemléletre van szüksége az egyház közreműködésével - az olasz államfő beszéde a Szentatyához

Giorgio Napolitano köztársasági elnök az olasz nép és saját nevében is szívből hálát adott az új pápának. Nagyon közel érzik magukhoz őt, névválasztása, olasz családi gyökerei és az Itália iránt érzett szeretete miatt. Rövid péteri szolgálata alatt máris kedves lett Ön az olaszoknak, de mindenekelőtt a hívő embereknek és a római polgároknak, akiknek püspökeként végzi szolgálatát. Mindennek látható jele az embereknek a rendkívüli részvétele a vasárnapi Úrangyala imádságon és a szerdai általános kihallgatáson.

Szentatya, – szólította meg Ferenc pápát Napolitano olasz államfő – Szent Ferencre, a szegénység és a béke emberére utaló felhívás jegyében azonnal megmutatkozott az Ön figyelme és törődése a szegények és a peremre szorultak iránt, a mohóság és az önzés áldozatainak kitett személyek és családok iránt. Mindez nagy visszhangot keltett az egyházban, a keresztények körében és cselekvésre indított őket. Az Ön szemlélete egyetemes, de különösképpen érintenek bennünket, olaszokat. A mi országunk, jóllehet a gazdagok közé sorolják, belül nagyon sok téren szegénységet mutat, melyek az elmúlt időszak, évtizedeken át nem tapasztalt válságában születtek. Szükség van Európa számára a gazdasági és társadalmi fejlődés új szemléletének kidolgozására, az egység drámai erejű ösztönzésére.

Az Olaszországban végbement változások kikerülhetetlenül érintik az olyan széles körben elterjed szokásokat, melyek súlyosan eltávolodtak a lelki és erkölcsi értékektől, amelyek pedig egyedül sugallhatják a fenntartható megoldást a problémáinkra. Ezt nagymértékben segíti az egyház hozzájárulása, a tanítóhivatal és a mindennapi pasztorális élet szolgálata révén. Az egyház, a püspökein - és köztük Róma püspökének szolgálatán - keresztül. A mi alkotmányunk és a konkordátum szilárd talaján, a köztársasági intézmények és a Szentszék együtt főszereplői annak a ragyogó együttműködésnek, mely az ember és az ország közjavát szolgálja. Az olasz alkotmány, miként minden demokratikus berendezkedés rendje, a vallásszabadság alapelve, amelyet sajnos a világban sok helyen megtagadnak és brutálisan lábbal tipornak. Ebből adódik a mi kötelességünk, hogy védelmünkbe vegyük azt, különösen ott, ahol a keresztények szabadságát és életét sújtják.

Szentatya, az állam és a katolikus egyház kapcsolata Olaszországban nemcsak valami józan alkotmányosság, hanem a valóságban megélt jelenség, mely a történelemben gyökerezik és mindinkább gyarapszik párhuzamosan a vallásközi dialógusban és a nem hívőkkel folytatott párbeszédben. Utalt az olasz államfő a Benedek pápával folytatott gazdag kapcsolatára, aki iránt most is hálás elismeréssel tartozik. Végül meggyőződésének adott hangot, hogy ugyanolyan lendülettel haladnak azon az úton, mely összekapcsolja a két dombot, a kölcsönös tisztelet, a világos megkülönböztetés és a tényleges egyetértés jegyében.

(vl)