Ferenc pápa beszéde a Pápai Egyházi Akadémia közösségéhez a szolgálat benső szabadságáról
Ferenc pápa csütörtök délben az Apostoli Palota Kelemen termében kihallgatáson fogadta
a Pápai Egyházi Akadémia tagjait, élükön Beniamino Stella érsekkel, az Akadémia elnökével,
akinek a pápa külön megköszönte, hogy két évvel ezelőtt az ő kitartó sürgetésére Buenos
Airesből egy papot küldhetett az Akadémiára.
Beszédét a pápa a papi szolgálat
számára nélkülözhetetlen belső szabadság témájára összpontosította. Ez a belső szabadság
mindenekelőtt azt jelenti, hogy szabadok vagytok a személyes terveitektől, azoktól
a konkrét elképzelésektől, melyekre egykor gondoltatok, továbbá szabadok vagytok abban,
hogy a jövőt megtervezzétek, hogy saját helyeiteken végezzétek a lelkipásztori munkátokat.
Ez a belső szabadság megnyilvánul azon kultúrával szemben is, amelyből származtok,
korántsem, hogy megtagadjátok azt, hanem hogy megnyíljatok a szeretetben más kultúrák
felé.
A belső szabadság Ferenc pápa szavai szerint mindenekelőtt őrködést
és virrasztást jelent a személyes ambíciók és vágyak felett, melyek oly sok rosszat
tudnak okozni az egyháznak. Így mindig az első helyre kerülhet az evangélium ügye,
a rátok bízott küldetés betöltése az önmegvalósítással és önmagatok elismertetésével
szemben. Éppen ezért az egyházat illető összes személyes elképzeléseteket a péteri
tekintet távlatába, a közösség szolgálatára és Krisztus nyája egységére kell beállítani.
Mindazt csak akkor tudjátok betölteni, ha kiléptek magatokból, ha távolságot
vesztek magatoktól, ami csakis egy intenzív belső lelki élet útján képzelhető el.
Ferenc pápa tetszéssel utalt Boldog XXIII. János pápa példájára, akinek életszentsége
jórészt éppen a Pápai Képviselet szolgálatában öltött testet. Újraolvasva írásait,
kitűnik, hogy mekkora gonddal és törődéssel ápolta a lelkét a legkülönfélébb szolgálatok
közben. Ebből született meg az ő belső szabadsága és öröme, ami kifelé is megmutatkozott,
de ugyanebből a szabadságból eredt lelkipásztori és diplomácia életének hatékonysága
is. Lelki naplójából jól ismerjük, hogy mekkora figyelemmel, egyszerűséggel és nyugalommal
öntözte az Úr szőlőskertjét. Amikor pedig véget ért a diplomáciai szolgálata, velencei
pátriárkaként írta: „Immár teljesen a lelkek gondozásának szentelem magam. De őszintén
szólva, mindig azt tartottam, hogy az „úgynevezett egyházi diplomáciát” a lelkipásztori
szellemnek kell áthatnia, máskülönben nem ér semmit és nevetségessé teszi ezt a szent
küldetést”. Ferenc pápa végül köszönetet mondott az Pápai Egyházi Akadémia szolgálatában
álló nővéreknek, akik igazi szerzetesi és ferences szellemben végzik munkájukat.