A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

31. elmélkedés – eljön ítélni élőket és holtakat
A keresztények azt vallják, hogy Jézus Krisztus „eljön ítélni élőket és holtakat”. Ez azt jelenti, hogy a világ és minden egyes személy története beteljesedik. A katekizmusban olvassuk: „Az ítélet napján, a világ végén Krisztus el fog jönni dicsőségben, hogy beteljesítse a jó végső győzelmét a rossz fölött, melyek, mint búza és konkoly a történelem folyamán együtt nőttek föl” (681. pont).

Krisztus a holtak és az élők Ura, és mint ilyen azt mondja nekünk: „Bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33). Az ő uralma azonban még nem teljesedett be. És így a konkoly együtt nő a búzával.

Különbséget kell azonban tennünk az utolsó ítélet, amely az idők végezetekor következik be és az egyéni ítélet között, amely a személy halála után azonnal bekövetkezik. A Zsidókhoz írt levélben olvassuk: „El van határozva, hogy az ember egyszer haljon meg s utána az ítélet következzék” (9,27). Nem létezik tehát semmiféle reinkarnáció, lélekvándorlás. Az emberi történelem lineáris, egyenes vonal – van kezdete és van vége. Egyetlen az életünk és egyetlen a halálunk. Az egyéni ítélet az egyes személyek történetére vonatkozik. Az utolsó ítélet azonban minden nemzedék egész történelmét érinti.

Mindannyian láttuk az ítélet különféle ábrázolásait és ezek olykor félelmet keltenek bennünk. Azonban emlékeznünk kell arra, hogy Ő fog bennünket megítélni, aki meghalt értünk a kereszten. Az ítélet tehát az irgalmasság ítélete lesz. Igen! „Akkor napvilágra kerül majd minden egyes ember élete és a szívek titkai” (678), de nem azért, hogy elítéljék a bűnöst, hanem azért, hogy megtisztuljon és üdvözüljön. Az utolsó ítélet fő kritériumát pedig Jézus szavai képezik: "Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek" (Mt 25,40). Le lesz leplezve a rossz, de mindenekelőtt emlékeztetni fognak minden jóra, még a legkisebbre is, amit testvéreinkkel tettünk.

(vm)