“Máriával sietve elvinni Jézust a rászorulóknak” - Ferenc pápa elmélkedése a májusi
Mária-hónapot lezáró esti imádságon
Május 31-én, pénteken
este, Szűz Mária látogatásának római liturgikus ünnepén a vatikáni Szent Péter téren
tartották meg az utolsó rózsafüzér imádságot, melyet Angelo Comastri bíboros, a bazilika
főpapja vezetett. Ferenc pápa kezdettől részt vett az imádságon, majd elmélkedésében
arra buzdította a híveket, hogy a Szűzanyához hasonlóan késlekedés nélkül vigyék el
Jézust másoknak, különösképpen a rászorulóknak.
A Szentatya a "visitatio",
a látogatás lukácsi evangéliumáról elmélkedve három szempontot emelt ki: hallgatás,
döntés, cselekedet.
Az első a hallgatás. Mária az angyal szavára figyel fel,
azt hallgatja odaadással, belső készséggel. Mária tud hallgatni, de képes észlelni
a tényeket is: Erzsébet idős kora ellenére gyermeket vár. Ugyanakkor azt is tudja
Mária, hogy „semmi sem lehetetlen Istennél”. Legyen ránk is jellemző ez a képesség
– kérte a pápa a jelenlévőktől – tudjuk meghallgatni a hozzánk beszélő Istent, de
vegyük észre a hétköznapok konkrét üzeneteit is!
A második szempont a döntés.
Mária nem sietve éli az életét, hanem „megfontolja a szívében, amit meghallott”. Ha
valamit nem ért, akkor kérdez: „Hogyan lehetséges mindez?”, de nem hagyja, hogy az
események magukkal sodorják. A kánai menyegzőn világosan és realistán látja az ünnep
során adódott hiányt, ezért Fiához fordul, akiről tudja, hogy ő tehet valamit. Mária
dönt. Méghozzá az áradattal, a közmeggyőződéssel szemben, bátran cselekszik az Angyali
üdvözlet, a látogatás és a kánai menyegző során.
A harmadik szempont a cselekedet:
„Mária sietve útnak indult”. A lehetséges nehézségek, a kritikák ellenében Máriát
semmi sem állítja meg. Az imádságban Isten előtt, amikor a szavát hallgatja, nem siet.
A meghallott szó befogadásában, végiggondolásában, a figyelmes megfontolásban nem
siet. De amikor az Isten kéri őt, nem habozik, nem késlekedik, hanem megy sietve.
Ferenc pápa Szent Ambrust idézte, aki szerint a „Szentlélek kegyelme nem tűri a lassúságot”.
Mária cselekedete az angyal szava iránti engedelmesség következménye, méghozzá a szeretetben.
Elmegy Erzsébethez, hogy hasznossá tegye magát, ehhez kilép a házából, kilép önmagából
és elviszi a legdrágábbat, Jézust, a Fiát.
Ferenc pápa a májusi rózsafüzérek
sorát lezáró elmélkedésében imádsággal fordult Máriához, akit a „hallgatás, a döntés
és a cselekedet asszonyának” nevezett. „Mária, a hallgatás asszonya, nyisd meg a fülünket,
hogy meghalljuk Fiad, Jézus Igéjét a világ ezer és ezer más szava közül; add, hogy
tudjuk meghallgatni a valóságot, amiben élünk, minden embert, de különösen is a szegényeket,
a rászorulókat.
Mária, a döntés asszonya, világosítsd meg az elménket és a
szívünket, hogy habozás nélkül tudjunk engedelmeskedni Fiad Igéjének; adj bátorságot
a döntéshez, hogy ne mások irányítsák az életünket. Mária, a cselekvés asszonya, add,
hogy kezünk és lábunk „sietve” induljon mások megsegítésére, Fiad Jézus szeretetét
hordozva, és miként te, elvigyük a világba az Evangélium világosságát.