Magyar Figyelő: A tartótiszt - Pákozdi István teológiai tanár, egyetemi lelkész
tudósítása Budapestről

Hatalmas élményt jelentett Varga Ágota új filmjének bemutatója a pesti Uránia Nemzeti Filmszínházban május 28-án 19 órakor. A kiváló filmkészítési technikával előállított dokumentumfilm – először a magyar valóságban végre – egy volt tartótisztet, a nevét elhallgató nyugalmazott alezredest, a Belügyminisztérium III/III-1-es A alosztályvezetőjét mutatja be egészen közelről.

Eredeti levéltári dokumentumok alapján tárulnak a néző elé a beszervezés aljas, ördögi csápjai egy olyan rendőrtiszt vallomása alapján, aki fiatal korában ráadásul pap akart lenni, ám elmondása szerint rossz papokkal találkozott, s így lett a magyar egyház egyik fő ellensége. Előbb a Komárom megyei Rendőr Főkapitányságon teljesített szolgálatot, majd a 80-as évek közepétől a fővárosban és országos szinten folytatta megfigyelő, lejárató, kompromittáló tevékenységét egészen a rendszerváltásig, mint a terület egyik felelős irányítója.

A legtitkosabb akták alapján kiderül: roppant rafinériával szervezte be az ügynököket, szerezte információit, játszotta ki az embereket egymás ellen. Mindezt láthatóan megnyugtatott, elaltatott lelkiismerettel. Állítja, hogy meg volt győződve arról, hogy a kommunista rendszert szolgálja, és ezt kell tennie.

A tartótiszt szembesítése megfigyeltjeivel, Reisz Pál ferencessel, Vincze József plébánossal és Balás Béla kaposvári megyéspüspökkel – a film legdrámaibb pillanatai. Látszólag nem ingatják meg azok kérdései, az öngyilkosságba taszítottak, a bizalmatlanság miatt szenvedők emléke, s mindaz, ami a mai napig nem tisztázott. A legnyugodtabban és tárgyilagosabb módon a péri plébános tudott vele beszélni, a püspök talán kissé túlbeszélte, a ferences atya pedig meg volt illetődve. Mindenesetre a konklúzió megdöbbentő: a tartótiszt végül beismerte, amit tett, fölösleges volt, ám nem teljesen meggyőző, hogy ezt csak a korszak változásai miatt mondta-e? Nem úgy tűnt, hogy katartikusan megtért volna. Ma is ugyanaz, aki korábban volt.

Az Uránia nagy termét zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők, sokan pótszékeken, vagy a lépcsőkön ültek, álltak. A nézők soraiban olyan atyákat lehetett felfedezni, akik áldozatai voltak ennek a korszaknak, a filmben említett korábbi besúgó ügynököket kevésbé.

Az archív részletekkel kiegészített, művészi film mindenképpen köszönetet érdemel, bizonyára sokan fogják megtekinteni, akiket ma sem hagynak nyugodni az elmúlt idők…