A hét szentje – Arkadiusz Nocoń atya sorozata

Május 26-a Néri Szent Fülöp áldozópap kötelező emléknapja. A legboldogabb szent; a „bohóc ruhás misztikus”; „Róma apostola”, 1515. július 21-én született Firenzében (Olaszország), 1595. május 26-án halt meg Rómában. 1615. május 11-én V. Pál pápa boldoggá, 1622. március 12-én XV. Gergely pápa pedig szentté avatta. Ereklyéi Rómában a Santa Maria in Vallicella (Chiesa Nuova) templomban találhatók. A fiatalok és a reumás betegek védőszentje.


Néri Szent Fülöpnek nehéz gyermekkora volt. Korán elvesztette édesanyját, apja pedig – szegények lévén – nagybátyjához küldte taníttatni, aki gazdag kereskedő volt. Az ő keze alatt kitanulta a mesterséget, de nem találta benne a helyét. Elhagyta tehát nagybátyja házát és Rómába ment, hogy filozófiát és teológiát tanuljon. Szabadidejében felkereste az Örök Város templomait és műemlékeit. A Szent Sebestyén katakombában szerzett misztikus élményei mély hatást gyakoroltak további életére. Röviddel ezután megalapította a „Szentháromság Testvérületet”, amely a zarándokok ápolásával foglalkozott. Néhány évvel később pappá szenteltette magát (1551).


Papsága kezdetén megalapította az Oratóriumot, azt a helyet, ahol imádkoztak, találkozókat és konferenciákat szerveztek mindenki számára, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. Jöttek művészek, kereskedők, a város mindenféle lakója, még papok is, akikkel később megalapította az Oratoriánusok kongregációját. Az alapító rendkívüli személyisége és az a lelkület, amely az Oratóriumot jellemezte olyan erővel vonzotta az embereket, hogy aki egyszer átlépte küszöbét, az mindig visszatért. A lelkipásztorkodás korábban nem tapasztalt stílusa és a jámborság új arca annyira megragadta az embereket, hogy nem tudtak elszakadni tőle. Az ok rendkívül egyszerű volt: az Oratórium tagjai az élő hit és a hiteles öröm közösségét hozták létre.


* * *

Mesélik, hogy halála előtt röviddel Fülöp elégette minden kéziratát. Korábban pedig még tanulmányai idején, a Biblián és Aquinói Szent Tamás Summáján kívül, eladta minden könyvét, és az árát szétosztotta a szegények között. Élete a szegények szolgálatáról szólt, de kifejezte ellenszenvét a kort jellemző túlzásba vitt intellektualizmussal és tudományos okoskodással szemben, amely kizárólag a karrierépítés eszköze volt.


* * *

Néri Szent Fülöp lelkipásztori kezdeményezései rendkívül leleményesek voltak, tökéletesen rátapintott a kor lelki szükségleteire, olvasott az idők jeleiből és azonnal megtalálta az „orvosságot” a kor „betegségeire”. Ezzel a stílusával a borúlátó protestáns teológiára, amely már egyes katolikus központokba is behatolt, a friss, élő hit örömével válaszolt.


A szentek tiszteletének és a zarándoklatok értelmének megújítására felélesztette a Hét templom útjának neves szokását, amely a korábbi századok folyamán kedvelt zarándok útvonal volt Rómában. Az egyes személyek, de különösen az iránta tanúsított túlzott tiszteletre viccel és iróniával válaszolt, amelyekben – tekintve toszkán származását – nem mindig finomkodott.


Amikor már életében szentként akarták tisztelni, hevesen tiltakozott ellene és igyekezett komolytalanul viselkedni, hogy elejét vegye ezeknek a próbálkozásoknak.


Egy alkalommal például szakállának egyik felét leborotválta, a másikat meghagyta. Máskor idétlen ruhába öltözve járkált a városban csalánnal a kezében, amit úgy szagolgatott, mint egy illatos virágot. Nagyon tartózkodó volt önmagával szemben.

Amikor mindenütt erényeit dicsérték, így imádkozott magában: „Uram, ne bízz Fülöpben. Ha megfosztanál kegyelmeidtől, még ma elvesznék és elkövetném a világ összes bűnét!”
Noha viselkedése miatt néhány évre eltiltották a lelkipásztori munkától, a rómaiak, akik ismerték őt, tökéletesen értették iróniájának és életmódjának miértjét. Ezért is nevezték el őt „bohóc ruhás misztikusnak” és „római Szókratésznak”.


* * *


A sokak, de főleg a szegények által szeretett szent, életének nyolcvanadik évében halt meg. Halála után a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy „Róma apostolának” – így nevezték ugyanis – szíve olyan nagy, amilyent még soha egyetlen embernél sem láttak…



Istenünk, te mindenkor az életszentség dicsőségével tünteted ki hűséges szolgáidat. Gyújtsd lángra bennünk is a Szentlélek tüzét, amely Néri Szent Fülöp szívét oly csodálatosan áthatotta. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


Lengyelből fordította Szemere János atya