30 évvel ezelőtt tette közzé a Család Pápai Tanácsa a Család Jogainak Chartáját
1983. október 22-én mutatták be a Szentszék sajtótermében a Család Jogainak Chartáját
a 3 évvel korábban tartott püspöki szinódus megbeszéléseinek ajánlása nyomán. II.
János Pál pápa „Familiaris Consortio” k. apostoli buzdításában elfogadta a szinódus
kérését, hogy a Szentszék dolgozzon ki dokumentumot a családról, amelyet a kérdésben
érdekelt nemzeti és nemzetközi szervezetek és hatóságok figyelmébe ajánlj. Eltelt
ugyan 30 év, ám a Charta megőrizte aktualitását. Most az évforduló alkalmából a nemzetközi
és kormányok közötti szervezetek figyelmébe ajánlják ismét ezt a család jogaira vonatkozó
dokumentumot, tekintettel arra, hogy felelősséget viselnek az emberi jogok védelme
és kiterjesztése terén.
Ezek között szerepelnek a családok jogai is, és nem
szabad megengedni, hogy ezek a jogok sérelmet és bántalmat szenvedjenek. A Család
Pápai Tanácsa a Charta közzétételének 30. évfordulójára két jelentős eseménnyel emlékezik:
2013. szeptember 19-21-e között a világ katolikus jogtudósai tartanak tudományos értekezletet,
egy hónappal később (október 23-25-e között) pedig a Család Pápai Tanácsának plenáris
ülése foglakozik a dokumentummal. Nemcsak mérlegelésről lesz szó, hanem főként a dokumentum
újraolvasásáról az emberiség jövője iránti gondoskodás szellemében.
A Családok
Jogainak Chartája természetes indítását az ENSZ 1948-ban megjelent Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozatából meríti. Ez a Nyilatkozat az alapvető jogok között elismeri a családot,
mint „a társadalom természetes és alapvető magvát.” A Charta elmélyült és továbbfejlesztett
megfontolás az ésszerűség fényében arról, amit már az ENSZ Nyilatkozat is leszögez.
A 30. évforduló alkalmából a Szentszék olasz, francia, angol és spanyol nyelven újra
közzétette a Charta szövegét azzal a kéréssel, hogy a család politikáért felelősséget
viselők helyezzék azt megfontolásaik középpontjába.
A továbbiakban néhány
gondolatot közlünk abból az eszmefuttatásból, amelyet Vincenzo Paglia érsek, a Család
Pápai Tanácsának elnöke fejtett ki a Charta kapcsán.
A Családok Jogainak Chartája
az utóbbi évtizedek szentszéki dokumentumai között a legszebbek közé tartozik. Olyan
igazságokat közöl a családról, amelyek abszolút evidensek és biztonságot sugárzóak.
Ha azonban ma újraolvassuk ezt a dokumentumot azt látjuk, mintha nyugtalanságot keltenének
és valamiképpen provokálnának bennünket. Igen, mert az elmúlt harminc év során rendkívül
megváltozott a kollektív, személyes, társadalmi és kormányszintű felfogás. Eddig soha
nem tapasztalt felgyorsulás ment végbe a történelemben és kettős „szenvedélyesség”
alakult ki a kérdés körül: egyfelől a család értékének megerősítése, másfelől identitásának
felforgatása, paradox kulturális dinamizmus, amely döbbenetet kelt, ám amelyre az
egyház még nem dolgozott ki megfelelő megfontolást.
Az Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozatára megjelenésekor úgy tekintettek, mint ezekbe a jogokba vetett valóságos
„hitre.” Az utóbbi években ténylegesen a család megkapott minden neki járó elismerést,
a család identitása, méltósága elméleti és tanbeli téren lényegében befejeződöttnek
tekinthető. Ezek testet öltöttek a mai világ más kultúráiban is, amint erről a migráció
jelenségéből fakadó és a globális világgal együttjáró etnikumok közötti új családok
is tanúskodnak.
Ezek a megnyugtató észrevételek azonban az általunk megtapasztalt
valóságnak csak egy aspektusát érintik. Ha ugyanis a doktrína szintjén a Charta által
prezentált és védelmezett család megtámadhatatlan és a megélt tapasztalat szintjén
hihetetlen életerővel és inter-kulturális bizonyossággal rendelkezik, szociológiai
szinten a dolgok úgy tűnik másként alakulnak. A család, mint társadalmi dinamizmus
elhomályosult. Nem a család eszméje került válságba, hanem társadalmi szükségességének
eszméje. A családot ma már nem vitatják el és nem is tagadják, viszont elfogadásra
talált az, hogy a család mellett új életformák, kapcsolati tapasztalatok jelenjenek
meg, amelyek látszólag összeegyeztethetők a családdal, a valóságban azonban lerombolják
a családot. A mai kor tipikus magatartása nem csupán a tolerancia, hanem bármiféle
életstílus legitimségének elismerése, az individualizmus társadalmi modellje szerint.
A Család Jogainak Chartája leszögezi, hogy az egyének jogai alapvető társadalmi
dimenzión nyugszanak, a mai kor individualizmusa azonban nem képes elismeri ezt az
tárgyilagos tényezőt. A házasság egy másik egyértelmű meghatározás szerint bensőséges
egység, amely egy férfi és egy nő kölcsönösségében valósul meg. Ma ezt is homály fedi
a gender-ideológia különböző formáinak agresszív újrahangoztatásával. A Charta megfogalmazása
szerint a házasság természetes intézmény, amelynek küldetése kizárólagos módon az
élet továbbadása. Ma ez is problematikus észrevételnek minősül, mivel az államok úgy
döntöttek, hogy jogtalanítják a házassági kötelékeket és késznek mutatkoztak arra,
hogy a házasságon kívüli életadásnak is abszolút értéket adjanak, háttérben hagyva
azt, hogy miként védelmezhetnék jobban a gyermek jogait.
Mindezek miatt manapság
veszélyben forog a család sorsa, vagyis az elgondolás, hogy a család tényleges rend,
nem pedig alkalmi, egyéni döntések eredménye, kötelékek és felelősségvállalás nélkül.
Ez az oka annak, hogy ezeket az alternatív családokat nem ellentétesként mutatják
be, hanem egyszerűen, mint ha kiegészítőek és pótlólagosak lennének. Vagyis azzal
az igénnyel lépnek fel, hogy ezek nem egy másikat jelentenek, hanem egy többet. De
akárhogy tekintjük ezeket, mindenképpen korrozívak, kikezdik a családot a közösség,
a társadalmi tudat és az ember önértelmezése szintjén egyaránt.
A viták, polémiák
következtében kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy a meghatározás szintjén
sem tudunk nevet adni a homoszexuális szülővé válás új formának, amelyek számos országban
nagy nyomást gyakorolnak teljes jogi elismerésük érdekében. Ez az elismerés egyre
nagyobb gyakorisággal megvalósul Európában és az USA államaiban is, anélkül, hogy
világosan tudatában lennének a kockázatnak. Nem arról van szó ugyanis, amit állandóan
ismételnek, hogy ki kell terjeszteni az emberi jogokat, hanem arról, hogy milyen címen
járnak az emberi jogok, azaz, hogy a személyi identitás egyedül a családban talál
gyökerekre. Az emberek számára a család alkotja a pszichológiai, nyelvi, morális,
kulturális, kapcsolati és társadalmi identitást. A családnak alapvető jogai vannak,
a család a szeretet és a szolidaritás helye.
Olvassuk ezért újra a Család
Jogainak Chartáját, amely segítséget nyújthat ahhoz, hogy felülkerekedjünk az emberi
jogokkal kapcsolatos önkényes követeléseken. Engedjük, hogy a Charta jótékony nyugtalanságot
keltsen bennünk és az újraolvasásból megfelelő pszichológiai, morális, kulturális
és vallási erőt merítsünk. Ezekkel a gondolatokkal zárja megfontolásait a Pápai Család
Tanács elnöke, Vincenzo Paglia érsek a Család Jogai Chartájának 30. évfordulóján.