Az egyház nem létezhet szeretetszolgálat nélkül – a pápa beszéde a Nemzetközi Karitász üléséhez

Ferenc pápa csütörtökön délelőtt kihallgatáson fogadta a Nemzetközi Karitász Végrehajtó Bizottságát, amely ezekben a napokban tartja évi ülését Rómában. A megbeszélések Oscar Rodriguez Maradiaga, hondurasi bíboros, a Nemzetközi Karitász igazgatójának elnökletével zajlanak.

A Szentatya beszédében megerősítette a Nemzetközi Karitász szervezetet elkötelezettségében. Hangsúlyozta, hogy a karitász az egyház lényeges részét alkotja, az egyházi szeretet intézményes formája, mert az egyház a karitász nélkül nem létezne. Ezért tehát a pápa mély háláját fejezte ki az általa végzett tevékenységért, mely kettős dimenzióval rendelkezik, azaz társadalmi aktivitás a szó legtágabb értelmében és misztikus dimenzió, mert az egyház szívében kap helyet. A karitatív szereteten keresztül az egyház megsimogatja népét, ahogy az anya megsimogatja gyermekeit. A karitász a közellévő, simogató, szerető anyaszentegyház szeretetének jele.

A pápa megmagyarázta azt, hogy hogyan kell értelmezni a kenyér és hal szaporítás példabeszédét, amelyet általában az ingyenes keresztény szeretet jelképének tartunk. „Nem szaporítás ez, nem ez az igazság – mondta Ferenc pápa. Egyszerűen arról van szó, hogy a kenyér nem fogyott el, amint nem fogyott el a szegény özvegy lisztje és olaja sem. Ha a szaporítás szót használjuk, ez megtévesztő lehet, egyesek azt gondolhatják, hogy egyfajta varázslatról van szó. Nem, itt egyszerűen Isten nagysága nyilvánul meg és az a szeretet, amelyet szívünkbe ültetett. Ha pedig mi úgy akarjuk, akkor amivel rendelkezünk nem fogy el.”

A Szentatya e bevezető gondolatok után válaszolt a kihallgatás során elhangzott kérdésekre, amelyek négy témát érintettek: a nagy gazdasági válság, milyen legyen az egyházi szeretetszolgálat magatartása, az evangélium továbbadása és végül a karitász lelkisége.

A világot immár évek óta szorongató válsággal kapcsolatban a pápa ezt mondta: nemcsak gazdasági, nemcsak kulturális és nemcsak a hit válsága ez. Olyan válság ez, amelyben az ember szenved az instabilitás következményeiért. „Ma veszélyben van az emberi személy, veszélyben van Krisztus fizikai (hús-vér) emberi mivolta. Vigyázzunk arra – hangzott a pápa figyelmeztető szava -, hogy számunkra a teljes személy a hús-vér Krisztus, és még inkább, ha kitaszított és beteg. A Karitász tevékenysége elsősorban abban áll, hogy ezt tudatosítja.

Egy középkori zsidó midrash-ra, bibliaolvasatra hivatkozva a pápa a bábeli torony építésének példájára utalt, miszerint a téglák végül fontosabban voltak az azokat nagy fáradozással termelő munkásoknál. Ez a midrash jól kifejezi azt, ami ma történik – mondta a pápa. Vagyis azt, hogy az emberek éhen halnak, miközben „nagy nemzetközi értekezletek” folynak a fennálló szélsőséges pénzügyi befektetésekről. A mi küldetésünk az, hogy segítsük a teremtés növekedését, hogy ezáltal az ember boldogabb legyen és Isten legjobb képmásaként jelenjen meg. „Ehelyett kemény, de gondolom jogos kifejezéssel élve a „használd és dobd el” kultúrája uralkodik – mondta a pápa. Ami tehát már nem kell, azt kidobjuk a szemétbe, legyenek azok gyerekek peremre szorultak és öregek, amint az álcázva gyakorolt eutanáziával történik.”

A pápa második válasza arra vonatkozott, hogy miként mozogjon az egyház szükséghelyzetekben. A szegénységgel és a háborúkkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy semlegesíteni kell a rosszat. Azaz, ahol éhség van, ott enni kell adni, ahol sebesültek vannak, ott gyógyítani kell. Mindehhez sok pénzre van szükség. Aranyszájú Szent János azt mondta, hogy az egyház adja el javait és abból adjon enni a szegényeknek. A Szent világosan fogalmaz: „Azzal törődsz, hogy templomodat feldíszítsd, nem pedig az éhező Krisztus testét”. A pápa beszédét így folytatta: „Számomra a simogató egyházi kéz legszebb kifejezése az Irgalmas Szamaritánus példázata, aki nem azt mondja, hogy felemeltem a kifosztott, félholtra vert embert, bevittem a szállásra, kifizettem a költséget és továbbmentem. Nem, ő kimosta és bekötözte sebeit, szállásra vitte, gondját viselte, pénzt adott a gazdának és ezt mondta: amivel többet költesz rá, kifizetem, amikor visszatérek.”

A harmadik kérdés az evangélium hirdetése. Ferenc pápa itt a szeretetszolgálat nagy szentjeire emlékezett, elsősorban Bosco Szent Jánosra, aki nagy válság, szegénység időszakában magához vette az utcán élő és bűnözésre ítélt gyermekeket és mesterségre tanította őket. A promóciónak ez a látomása eszköz volt ahhoz, hogy megkeressék azt, ami az életfenntartáshoz kell.

Ferenc pápa negyedik szempontként a Karitász lelkiségéről beszélt, amelyet azonosított a gyöngédség lelkiségével. „Mi kizártuk az egyházból a gyöngédség fogalmát - mondta. Olykor „komolyságunk” oda vezet, hogy szem elől tévesztjük ezt a fogalmat, vagyis az egyház anyai szerepét. Az egyház alapvetően anya, fontos tehát, hogy visszaforduljon a gyöngédség magatartásához.”

Végül a pápa a menekültek drámai jelenségéről szólt, köztük arról a több, mint egy millió emberről, akik jelenleg Szíriából Libanon felé menekülnek. Fontos, hogy az egyház elkísérje őket. Ferenc pápa nem feledkezett meg azokról a szerencsétlenekről sem, akiktől elveszik útlevelüket és rabszolgaként dolgoztatják őket. Ne hiányozzon az egyház gyöngédségének nagy jelenléte ezek között az emberek között sem – mondta végül a Szentatya a Nemzetközi Karitász értekezletéhez intézett beszédében.
(ik)