„Az etika bosszantja azokat, akik imádják a pénzt. Ha nem osztjuk meg javainkat
a szegényekkel, akkor meglopjuk őket” – Ferenc pápa beszéde négy ország nem rezidens
szentszéki nagykövetéhez
Május 16-án, csütörtökön délelőtt Ferenc pápa a következő országok nem rezidens szentszéki
nagyköveteit fogadta: Kirgizisztán, Antigua és Barbuda, Luxemburgi Nagyhercegség és
Botswana.
A Szentatya beszédében megállapította: a kevés gazdag egyre gazdagabb
lesz, miközben az emberek többsége elszegényedik. A gazdasági és pénzügyi válság
antropológiai válságra vezethető vissza; feledésbe merült a szolidaritás és az etika.
Az emberiség ebben a pillanatban történelmének fordulópontjához érkezett,
látván a különféle területeken elért eredményeket. Örömmel kell üdvözölnünk azokat
a pozitív eredményeket, amelyek hozzájárulnak az emberiség hiteles jólétéhez például
az egészségügy, az oktatás és a kommunikáció terén. Ennek ellenére el kell ismernünk
azt is, hogy az emberek nagytöbbsége ma nap, mint nap a létbizonytalanság állapotában
él, annak végzetes következményeivel.
Növekszik egyes megbetegedések száma;
félelem és kétségbe esés keríti hatalmába sokak szívét, az ún. gazdag országokban
is. Csökken az életöröm, növekszik az erőszak, egyre nyilvánvalóbb a szegénység.
Küzdeni kell a megélhetésért és gyakran nem emberhez méltó módon. Ennek a helyzetnek
az egyik oka a pápa szerint a pénzhez fűződő kapcsolatunk.
Elfogadjuk a pénz
uralmát saját magunk és a társadalom fölött. Így a jelenlegi pénzügyi válság elfeledteti
velünk eredetét, amely mély antropológiai válságban gyökerezik. Abban, hogy tagadjuk
az ember elsőbbségét. Új bálványokat teremtettünk. Az ősi aranyborjú imádása új és
könyörtelen képet talált a pénz fetisizmusában, az arc és hiteles emberi cél nélküli
gazdaságban.
Az ember a mai antropológiai nézet szerint pusztán fogyasztói
igényeire korlátozódik. Sőt, magát az embert is fogyasztói terméknek tekintik, amelyet
használat után el lehet dobni. Elkezdtük a selejtezés kultúráját. Ez az eltévelyedés
megtapasztalható mind egyéni, mind szociális szinten és ráadásul kedveznek neki! Ebben
az összefüggésben a szolidaritás, amely a szegények kincse, gyakran ellenkezik a pénzügyi
és gazdasági érvelésekkel. Miközben egy kisebbség vagyona exponenciálisan nő, a
nagytöbbségé egyre gyengül. Ez az egyensúlyhiány azoknak az ideológiáknak a terméke,
amelyek a piacok és a pénzügyi spekuláció abszolút autonómiáját mozdítják elő. Tagadják,
hogy az államoknak joguk van az ellenőrzéshez, amelyeknek pedig feladatuk, hogy a
közjót szolgálják.
Egy új, láthatatlan, olykor virtuális zsarnokság lép uralomra,
amely egyoldalúan és az orvoslás lehetősége nélkül ránk kényszeríti törvényeit és
szabályait. Az eladósodás és a hitel eltávolítják az országokat a valós gazdasági
élettől, az állampolgárokat pedig a valós vásárlóerőtől. Ehhez kapcsolódnak a korrupció
mindent behálózó csápjai és az önző adócsalás, amelyek világméreteket öltöttek.
A hatalom és a birtokvágy korlátlanná váltak.
E mögött a magatartás mögött
az etika, Isten elutasítása áll. Csakúgy, mint a szolidaritás, az etika is sokakat
idegesít. Túlságosan humánus, mert relativizálja a pénzt és a hatalmat. Fenyegető,
mert elutasítja a hatalmat, elutasítja a manipulációt és az ember elnyomását, mert
az etika Istenhez vezet, aki kívül áll minden piaci kategórián. Ezek a pénzügyi,
gazdasági szakemberek, politikusok Istent úgy tekintik, mint aki nem kezelhető. Isten
nem kezelhető, sőt egyenesen veszélyes, mert arra hívja az embert, hogy teljes mértékben
megvalósítsa önmagát, és függetlenítse magát a rabszolgaság minden fajtájától.
Az
etika – amely természetesen nem ideológiai etika – „véleményem szerint lehetővé teszi,
hogy emberibb egyensúlyt, társadalmi rendet teremtsünk” – mondta a pápa. Arra buzdította
az érintett országok pénzügyi szakembereit és politikai vezetőit, hogy vegyék figyelembe
Aranyszájú Szent János szavait: „Ha nem osztjuk meg javainkat a szegényekkel, akkor
meglopjuk őket és elvesszük életüket. Nem saját javainkat, hanem a szegények javait
birtokoljuk”.
A Szentatya beszédében hangsúlyozta: a pápa szeret mindenkit,
gazdagokat és szegényeket egyaránt. Azonban kötelessége, hogy Krisztus nevében emlékeztesse
a gazdagokat: segíteniük és tisztelniük kell a szegényeket. A pápa az önzetlen szolidaritásra
szólít fel. Térjen vissza az embert szolgáló etika a pénzügy és a gazdaság világába!
Az
egyház mindig minden ember átfogó fejlődésén munkálkodik. Arra bátorítja a politikai
vezetőket, hogy valóban szolgálják népük javát. Arra buzdítja a pénzügyi vezetőket,
hogy vegyék figyelembe az etikát és a szolidaritást. És miért ne fordulhatnának Istenhez,
hogy tőle merítsenek ihletet terveikhez?
Így kialakul majd egy új politikai
és gazdasági gondolkozásmód, amely hozzájárul ahhoz, hogy átalakítsa a gazdasági és
társadalmi szféra közötti abszolút kettősséget egy egészséges együttéléssé – mondta
a pápa, majd köszöntését küldte a négy ország katolikus közösségének. Legyenek továbbra
is a krisztusi hit és testvéri szeretet bátor és örömteli tanúi.