„Nem lehetünk ’időszakos’ keresztények, minden nap imádkozzunk a Szentlélekhez” –
Ferenc pápa katekézise az általános kihallgatáson
A szerda délelőtti általános kihallgatáson Ferenc pápa a Szentlélek működéséről szólt,
amellyel az egyházat és mindnyájunkat elvezet az Igazságra. Jézus maga mondja tanítványainak:
„a Szentlélek elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 16, 13), mivel Ő maga „az Igazság
Lelke” (vö. Jn 14,17; 15,26; 16,13).
Olyan korban élünk, amikor eléggé szkeptikusok
vagyunk az igazsággal szemben. XVI. Benedek gyakran beszélt a relativizmusról, vagyis
arról a tendenciáról, amely azt állítja, hogy semmi sem végleges, az az igazság, amit
mi annak tartunk, vagyis az emberek egyetértésének eredménye. Felmerül a kérdés: létezik-e
valóban „az” igazság? Mi „az” igazság? Megismerhetjük-e az igazságot?
A pápa
itt utalt Poncius Pilátusra, a római helytartóra. Amikor Jézus kinyilatkoztatja neki
küldetése mély értelmét, Pilátus vállat vont és így szólt: „Mi az igazság?” (Jn 18,37,38).
Nem képes megérteni, hogy „az” Igazság előtte áll, nem képes felfedezni Jézusban az
igazság arcát, amely Isten arca. Jézus azonban éppen ez: az Igazság, aki az idők teljességében
„testté lett” (Jn 1,1.14). Eljött közénk, hogy megismerjük őt. Az igazságot nem úgy
fogjuk fel, mint egy dolgot, hanem az igazsággal találkozunk. Nem birtokoljuk, hanem
egy Személyben találkozunk vele.
De ki ismerteti fel velünk, hogy Jézus „az”
igazság Szava, az Atya Isten egyszülött Fia? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Szent
Pál azt tanítja, hogy senki sem mondhatja „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által (vö.
1Kor 12,3). Éppen a Szentlélek, a feltámadt Krisztus ajándéka az, aki felismerteti
velünk az Igazságot. Jézus „Parakleitosznak” „Vigasztalónak” mondja, vagyis ő az,
aki segítségünkre jön, aki mellettünk áll, hogy támaszunk legyen ebben a megismerési
folyamatban; az Utolsó Vacsorán Jézus arról biztosítja tanítványait, hogy a Szentlélek
mindent megtanít majd nekik, eszükbe juttatja szavait (vö. Jn 14,26).
Hogyan
működik tehát életünkben és az egyház életében a Szentlélek, aki elvezet bennünket
az igazságra? – hangzott Ferenc pápa kérdése. Mindenekelőtt a híveket emlékezteti
Jézus szavaira és azokat szívükbe vési. Éppen e szavak által – mint ahogy ezt előre
megjövendölték az Ószövetség prófétái – Isten törvénye belevésődik szívünkbe és bennünk
mindennapi választásaink, tetteink, értékítéletünk vezérfonalává válik.
Megvalósul
Ezékiel próféta nagy jövendölése: „Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok
minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket. Új szívet
adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet
adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint
éljetek, és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok” (36.25-27).
Valóban,
legbensőbb lényünkből fakadnak tetteink: szívünknek kell megtérnie Istenhez és a Szentlélek
átalakítja azt, ha megnyílunk neki – mondta szerda délelőtti katekézisében Ferenc
pápa.
A Szentlélek, Jézus ígéretének megfelelően elvezet bennünket a „teljes
igazságra” (Jn 16,13). Nem csak a Jézussal való találkozásra vezet el, aki az Igazság
teljessége, hanem elvezet bennünket az „Igazság” belsejébe, vagyis egyre mélyebb szeretetközösségre
lépünk magával Jézussal, nekünk adja Isten dolgainak megértését. Ehhez nem juthatunk
el saját erőnkből. Ha Isten nem világosítja meg bensőnket, keresztény mivoltunk felületes
marad.
Az egyházi Szent Hagyomány leszögezi, hogy az igazság Lelke működik
szívünkben, felélesztve azt a „hit érzéket” (sensus fidei), amely révén, a II. Vatikáni
Zsinat tanítása szerint Isten Népe, a Tanítóhivatal vezetésével hűségesen csatlakozik
a kapott hithez, azt helyes ítélettel elmélyíti, és egyre inkább alkalmazza életében
(vö. Lumen gentium 12. pont).
Tegyük fel magunknak a kérdést: nyitott vagyok-e
a Szentlélek működésének, imádkozom-e hozzá, hogy világosítson meg és tegyen fogékonyabbá
Isten dolgai iránt?
Gondoljunk Máriára, aki szívébe véste a hallottakat és
„el-elgondolkodott rajtuk” (vö. Lk 2,19.51). A hit szavainak és igazságainak befogadása,
hogy életté váljanak, a Szentlélek működésével valósul meg és növekedik – állapította
meg katekézisében a Szentatya. Ebben az értelemben tanulnunk kell Máriától, újból
át kell élnünk „igenjét” – maradéktalan készségét arra, hogy befogadja Isten Fiát
életébe, amely attól a perctől kezdve teljesen átalakult.
A Szentlélek, az
Atya és Fiú „lakást” vesznek bennünk: mi Istenben és Istenből élünk. De életünket
valóban Isten hatja át? Mennyi mindent helyezünk Istennél előbbre?
Kedves
Testvérek: hagyjuk, hogy a Szentlélek világossága elárasszon bennünket, hogy bevezessen
minket Isten Igazságába, aki életünk egyetlen Ura. Ebben a Hit évében tegyük fel magunknak
a kérdést: valóban megtettük-e azt a lépést, hogy jobban megismerjük Krisztust és
a hit igazságait, olvasva a Szentírást és elmélkedve róla, tanulmányozva a Katolikus
Egyház Katekizmusát, a szentségekhez járulva? Azt is kérdezzük meg magunktól: milyen
lépéseket teszünk ahhoz, hogy a hit irányítsa egész létünket?
Nem lehetünk
„időszakos” keresztények, csak néhány percben, bizonyos körülmények között, egyes
választásainkban; keresztényeknek kell lennünk minden pillanatban! Krisztus igazsága,
amelyet a Szentlélek tanít meg és ajándékoz nekünk, örökre és maradéktalanul érinti
egész életünket. Fohászkodjunk hozzá gyakrabban, hogy vezessen bennünket Krisztus
tanítványainak útján – fejezte be szerda délelőtti katekézisét az általános kihallgatáson
Ferenc pápa.