Otrantói vértanúkat illetve két latin-amerikai szerzetesnőt avatott szentté Ferenc
pápa: a keresztények jóval válaszoljanak a rosszra
Vasárnap délelőtt a pápa szentmise keretében szentté avatta a dél-olaszországi otrantói
vértanúkat, valamint Laura Montoya és María Guadalupe García Zavala nővért, akik rendkívüli
tanúságot tettek a szeretetről és a keresztény életről. A Szent Péter teret és az
oda vezető Via della Concoliazione utat megtöltő hívek hatalmas serege számára a Szentatya
kiemelte: a szentek a Krisztushoz való hűség ragyogó példái. Arra buzdítanak, hogy
szóval és életünkkel hirdessük Őt, tanúságot téve Isten szeretetéről saját szeretetünk
és szeretetcselekedeteink kimutatásával mindenki felé.
Isten Szava a Krisztushoz
való hűségre hív, amely egészen a vértanúságig szól. Az Evangéliumról való legmagasabb
szintű tanúságtétel az, amelyet 1480-ban 813 személy mutatott meg, akik túlélték az
Otranto városát elfoglalt törökök általi gyújtogatást, majd lefejezték őket, mert
nem voltak hajlandók megtagadni hitüket. Hol találták az otrantói vértanúk az erőt
ahhoz, hogy hűségesek maradjanak?
A hitben, amely megmutatja az emberi tekintet
korlátain, a földi élet határain túli valóságot és elgondolkodtat a nyitott mennyről
és az élő Krisztusról az Atya jobbján. Őrizzük meg a hitet, amelyet kaptunk, és amely
igaz kincsünk – kérte Ferenc pápa. Újítsuk meg hűségünket az Úrhoz az akadályok és
a meg nem értés közepette is. Isten mindig megadja nekünk az erőt és a derűt. Amikor
lerójuk tiszteletünket az otrantói vértanúk előtt, kérjük Istentől, hogy támogassa
azt a számos keresztényt, akik éppen ebben az időszakban a világ sok részén erőszak
miatt szenvednek, és adja meg nekik a hűség bátorságát és, hogy jóval válaszoljanak
a rosszra.
A pápa hangsúlyozta, hogy milyen szép elvinni Krisztust és Evangéliumát
mindenkinek. Emlékeztetett Szent Laura Montoya kolumbiai evangelizációs tevékenységére
a XIX. század első felében, aki először tanítónőként, majd az őslakosok lelki anyjaként
végezte munkáját. Lelki gyermekei ma elviszik az Evangéliumot a legtávolabbi helyekre
is és az egyház előörsét jelentik.
Szent Laura Montoya a csodás kolumbiai
földön született. Megtanítja számunkra, hogy legyünk nagylelkűek Istennel, ne magunkban
éljük meg hitünket, mintha meglehetne élni azt izoláltan is, hanem hirdessük és vigyük
el az Evangélium örömét szóval és életünk tanúságtételével minden területre, ahol
jelen vagyunk. Arra is megtanít, hogy lássuk meg Krisztus arcát visszatükröződni a
másikban, győzzük le a közömbösséget és az individualizmust, amely felemészti a keresztény
közösségeket és szívünket. Fogadjunk be mindenkit előítéletek, diszkrimináció nélkül,
hiteles szeretettel, a legjobbat adva önmagunkból és mindenekelőtt megosztva velük
azt, ami a legértékesebb. Ez pedig nem tevékenységünk vagy szervezeteink, hanem Krisztus
és Evangéliuma – mutatott rá Ferenc pápa.
Végül arra buzdított, hogy legyünk
a szeretet tanúságtevői. Ez olyan erény, amely nélkül a vértanúság és a misszió elveszti
keresztény ízét. A szeretetnek erről a magasztos formájáról való tanúságtétel jellemezte
Szent María Guadalupe García Zavala életét, aki 1878-ban született Mexikóban és elutasította
a kényelmes életet. Mennyi rosszat tehet a kényelmes élet és a jólét vagy a szív középosztályúvá
válása, amely megbénít – állapította meg a pápa. Lupita nővér elutasította a kényelmes
életet, hogy kövesse Jézus hívását és szolgálja a betegeket és az elhagyatottakat.
Ez annyit jelent, mint megérinteni Krisztus húsát. A szegények, az elhagyatottak
és betegek, valamint a peremre szorultak Jézus testét jelképezik. Lupita nővér velük
foglalkozott. Megtanította számunkra, hogy ne szégyelljük, ne féljünk, és ne utálkozzunk
megérinteni Krisztus húsát. Ez az új mexikói szent arra hív bennünket, hogy úgy szeressünk,
ahogy Jézus szeretett bennünket. Ez azt jelenti, hogy ne zárkózzunk be magunkba, saját
problémáinkba, ötleteinkbe és saját érdekükbe ebben a kis világba, ami rosszat tesz
nekünk, hanem induljunk el azok felé, akiknek szükségük van figyelemre, megértésre,
segítségre, hogy elvigyük Isten szeretetének közelségét a tapintatosság, az őszinte
érzelmek és a szeretet gesztusain keresztül.
A ma szentté avatott személyek
kérdéseket vetnek fel saját keresztény életünk számára is: Hogy vagyok hűséges Krisztushoz?
Vigyük magunkkal ezt a kérdést és gondolkodjunk rajta a nap során. Hogy vagyok hűséges
Krisztushoz? Képes vagyok megmutatni hitemet tisztelettel, de bátran? Figyelemmel
vagyok mások iránt, észreveszem, hogy ki van szükségben, meglátom mindenkiben, hogy
szeretnivaló testvéreim? Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát és az új szenteket, hogy
az Úr megtöltse életünket szeretetének örömével.