„Jézust az egyházban kell szeretnünk” – Ferenc pápa beszéde szerzetes elöljárónőkhöz

A Szentatya szerdán az általános kihallgatás előtt fogadta a Legfőbb Szerzetes Elöljárónők Nemzetközi Uniója plenáris ülésének résztvevőit. Az ülés során azzal a témával foglalkoztak, hogy az evangélium mit tanít a tekintély szolgálatáról.

Ferenc pápa ezzel kapcsolatban három szempontot ajánlott a szerzetes elöljárónők figyelmébe.

Nemcsak a papi, hanem minden más hivatás Isten kezdeményezése. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” (Jn 15,16) – emlékeztetett a Szentatya Jézusnak ezekre az Utolsó Vacsorán elhangzott szavaira. Jézus hívott meg tehát benneteket a megszentelt életre, ami azt jelenti, hogy állandóan ki kell lépnetek önmagatokból. Isten akarata szerint lemondtatok saját terveitekről, hogy Szent Pálhoz hasonlóan ti is ezt mondhassátok: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Ez az önmagukból történő kilépés azt jelenti, hogy életüket Krisztus imádatára és mások szolgálatára szentelik. Imádás és szolgálat: ez a két magatartás elválaszthatatlan egymástól és mindennek középpontjában Krisztus áll. „Segítsétek közösségeiteket – hangzott a pápa buzdítása -, hogy ezt a magatokból történő exodust a szerzetesség hármas fogadalmában éljétek meg – az engedelmességben, a szegénységben és a tisztaságban.”

A tekintély és az engedelmesség kapcsolata az egyház titkának szélesebb kontextusában helyezkedik el és közvetítő funkcióban valósul meg teljességében. A szegénység az evangéliumi logika szerint az önzés minden formájának felülírását jelenti. A szegénység, mint jelzés az egész egyház számára azt mutatja, hogy Isten Országa nem emberi eszközökön keresztül, hanem az Úr kegyelméből és hatalmából növekszik. A szegénységet azokon keresztül ismerjük meg, akik az egzisztenciális perifériákon élnek, azaz az elesetteken, a betegeken, a kicsiken keresztül.

A tisztaság rendkívül értékes kegyelmi adomány, amely az ajándékozás szabadságát kiszélesíti Istenre és másokra, gyöngéden, irgalommal és a Krisztushoz való közelséggel. A tisztaság akkor hoz gyümölcsöt, ha lelki gyermeket ad az egyháznak. „A megszentelt élet legyen anyaság, ne pedig vénlányság” – mondta a pápa. Ugyanakkor a Szentatya elnézést is kért megfogalmazásáért. A megszentelt élet értékét akarta hangsúlyozni, ezért hasonlította az anyaság termékenységéhez. Ti is anyák vagytok, amint Mária anya volt, az egyház anyja. Máriát nem érthetnénk meg anyasága nélkül, amint az egyházat sem érthetnénk meg anyaság nélkül. A szerzetesnők pedig Mária és az egyház ikonjai.

A tekintély másik fontos eleme a szolgálat. Az igazi hatalom minden szinten a szolgálat, melynek tündöklő csúcspontja Krisztus keresztje. Gondoljunk mekkora kárt okoztak az egyháznak a karrieristák, a saját érdekeiket és ambícióikat építők, az embereket, az egyházat kihasználó személyek. Ezzel szemben a pápa ezt mondta a szerzetes elöljárónőknek: „ti úgy gyakoroljátok a hatalmat, hogy megértők, segítőkészek vagytok, magatokhoz öleltek mindenkit, főként azokat, akik magányosak, kitaszítottak, kiapadtak, és akik az emberi szív perifériájára szorultak. Szemünket fordítsuk mindig a Keresztre, ott helyezkedik el minden egyházi tekintély, ott, ahol, az Úr szolga lesz egészen önmaga odaajándékozásáig.

Ferenc pápa végül az egyháziasság témáját érintette. A megszentelt életnek ez ugyanis az alapító dimenziója. Azt kérte a szerzetesnőktől, hogy érezzenek együtt az egyházzal, amely a Tanítóhivatal iránti hűségben nyeri el gyermeki kifejeződését. Legyenek egységben a főpásztorokkal, Péter utódával, Róma püspökével, Aki az egység látható jele. Mi lenne az egyház nélkületek? Mennyire hiányozna belőle az anyaság, a szeretet, a gyöngédség, az intuíció. Ferenc pápa végül köszönetet mondott a Legfőbb Szerzetes elöljárónők Uniójának az általuk végzett egyházi szolgálatért.

(ik)