„A munka Isten szeretettervének része” – Ferenc pápa beszéde az általános kihallgatáson
Május elsején, szerdán délelőtt a Szentatyát több mint hetvenezer hívő köszöntötte
a Szent Péter téren az általános pápai kihallgatás alkalmából. Ferenc pápa katekézisében
kiemelte a munka értékét, amely része az emberi méltóságnak, továbbá erős szavakkal
elítélte az emberkereskedelmet és minden olyan munkát, amely az embert rabszolgává
teszi.
A lengyel zarándokokhoz intézett köszöntésében emlékeztetett rá, hogy
ma van II. János Pál boldoggá avatásának második évfordulója. Arra buzdította őket,
hogy életüket hassa át a pápa hite, szeretete és apostoli bátorsága.
Katekézisét
Ferenc pápa a következő szavakkal kezdte: „Ma, május elsején munkás Szent Józsefet
ünnepeljük és megkezdjük a hagyományosan Máriának szentelt hónapot”. A mai találkozón
a pápa két gondolatkört fejtett ki tanításában: előbb a munkáról, majd Jézus szemléléséről
elmélkedett.
Szent Máté evangéliumában olvassuk, hogy amikor Jézus visszatér
Názáretbe és egy alkalommal a zsinagógában beszél, földijei csodálkoznak bölcsességén
és felteszik a kérdést: „Nem az ács fia ez?” (13,55). Jézus belép történelmünkbe,
eljön közénk. Máriától születik Isten műve révén, de Szent József, törvényes apja
neveli és megtanítja mesterségét is. Jézus családban születik és él, a Szent Családban.
Szent Józseftől megtanulja az ácsmesterséget a názáreti műhelyben, osztozik vele az
elkötelezettségben, a fáradozásban, a mindennapok örömeiben és nehézségeiben.
Mindez
a munka méltóságára és jelentőségére hívja fel a figyelmet. A Teremtés könyve elbeszéli,
hogy Isten megteremtette a férfit és a nőt. Megbízta őket azzal a feladattal, hogy
töltsék be és vonják uralmuk alá a teremtett világot. Ez nem azt jelenti, hogy zsákmányolják
ki a földet, hanem műveljék meg, őrizzék és gondozzák azt saját munkájukkal (vö. Ter
1,28; 2,15).
A munka része Isten szeretettervének; arra kaptunk meghívást,
hogy ápoljuk és gondozzuk a teremtés minden javát és ezáltal vegyünk részt a teremtés
művében! A munka a személy méltóságának alapvető eleme. A munka méltósággal tölt el
bennünket; hasonlóvá tesz Istenhez, aki dolgozott és dolgozik, mindig működik (vö.
Jn 5,17).
A munka lehetővé teszi, hogy eltartsuk magunkat és családunkat,
hogy hozzájáruljunk nemzetünk növekedéséhez. A pápa itt utalt azokra a nehézségekre,
amelyek ma különböző országokban a munka és a vállalkozók világát érintik. Gondolt
mindazokra – és nem csak a fiatalokra, – akik munkanélküliek. Számos esetben ezt a
társadalom pusztán önző nyereségvágyra épülő gazdasági felfogása okozza, amely kívül
esik a társadalmi igazságosság minden paraméterén.
Ferenc pápa mindenkit a
szolidaritásra szólított fel: a közéleti felelősöket arra buzdította, hogy minden
erőfeszítésükkel adjanak új lendületet a foglalkoztatottságnak; ez azt mutatja, hogy
törődnek a személy méltóságával. A Szentatya mindenkit arra bátorított: ne veszítse
el a reményt. Szent József életében is voltak nehéz pillanatok, de soha nem veszítette
el bizalmát és le tudta küzdeni a nehézségeket, mivel bizonyos volt abban, hogy Isten
nem hagy bennünket sorsunkra.
A pápa ezután a fiatalokhoz fordult: kötelezzék
el magukat mindennapi feladataikban, a tanulás, a munka terén, a baráti kapcsolatokban,
mások megsegítésében. Jövőjük attól is függ, hogy hogyan élik meg életüknek ezeket
az értékes éveit. Ne féljenek az elkötelezettségtől, az áldozathozataltól és ne féljenek
a jövőtől; tartsák életben a reményt: a horizonton mindig látható egy fénysugár.
A
pápa ezután aggodalmát fejezte ki az ún. „rabszolgamunka” jelenségével kapcsolatban.
Van olyan munka, amely rabszolgává tesz. Világszerte sokan esnek áldozatul ennek a
rabszolgaságnak, amelyben az ember szolgálja a munkát, nem pedig fordítva. A Szentatya
minden hívőt, minden jóakaratú embert arra szólított fel, hogy határozottan lépjen
fel az emberkereskedelemmel szemben, amelynek része a „rabszolgamunka”.
Ferenc
pápa ezután kifejtette tanítása második gondolatát: Szent József és Mária, a mindennapok
csöndes munkájában, közösen csak Jézusra összpontosították gondolataikat. Elkötelezettséggel
és gyöngéden kísérték el és őrizték Isten értünk emberré lett Fiának növekedését,
elgondolkozva mindazon, ami vele történt. Az evangéliumokban Szent Lukács kétszer
is hangsúlyozza Mária magatartását, amely egyben Józsefet is jellemezte: „Mária pedig
szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk” (2,19.51).
Ahhoz, hogy
meghallgassuk az Urat, meg kell tanulnunk szemlélni őt, fel kell ismernünk állandó
jelenlétét életünkben; párbeszédet kell vele folytatnunk, helyet kell neki adnunk
az imával. Fel kellene tennünk a kérdést – mondta a pápa, külön a fiatalokhoz is fordulva
– hogy milyen helyet biztosítunk az Úrnak? Szakítunk-e időt arra, hogy párbeszédet
folytassunk vele? Kiskorunk óta szüleink hozzászoktattak bennünket, hogy a napot imával
fejezzük be. Arra neveltek, hogy érezzük: Isten barátsága és szeretete elkísér bennünket.
Gondoljunk többet az Úrra napközben! – hangzott a Szentatya buzdítása.
A pápa
ezután a szentolvasó elimádkozásának szépségére hívta fel a figyelmet – tekintettel
a most kezdődő májusra. Miközben az Üdvözlégy Mária imát mondjuk, Jézus titkait szemléljük.
Elgondolkozunk élete eseményeiről, hogy Máriához és Szent Józsefhez hasonlóan nekünk
is ő álljon gondolataink, figyelmünk, tetteink középpontjában.
Szép lenne,
főleg ebben a májusi hónapban, ha együtt imádkoznánk a rózsafüzért a családban, barátainkkal,
a plébánián. A közös ima értékes pillanat, ami még jobban megszilárdítja a családi
életet, a barátságot! Tanuljunk meg többet imádkozni a családban! – buzdított a pápa.
Kérjük Szent Józsefet és Szűz Máriát: tanítsanak meg bennünket, hogy hűségesek
legyünk mindennapi elkötelezettségeikhez, éljük meg hittel mindennapi tevékenységünket
és adjunk több helyet az Úrnak életünkben, szakítsunk időt arra, hogy szemléljük arcát
– mondta végül szerda délelőtti katekézisében Ferenc pápa.