„Mater Ecclesiae” - egy kolostor története a Vatikánban
Az „Osservatore Romano” c. vatikáni napilap április 21-i száma feleleveníti XVI. Benedek
következő lakhelyének történetét. „Ezekben az áprilisi napokban áldásos napsugarak
követték az utolsó simításokat annak a kolostornak a felújításában, amely elhelyezésénél
és karizmájánál fogva egyedülálló a kereszténység történetében. Egyedülálló jövőbeli
szerepét és rövid, de mégis ősi eredetű történetét illetően.
A „Mater Ecclesiae”
kolostor a Vatikán miniatűr területének közepén áll. „Ennek a közösségnek a sajátos
feladata az ima, az adoráció, a dicsőítés és az engesztelés szolgálata. Ezáltal a
csöndben és magányban dicsőítő imává válik a Szentatya támogatására” – ez olvasható
a kolostor statútumaiban, amelynek létrehozását II. János Pál rendelte el a ’80-as
évek végén, a vatikáni domb közepén, a Szent Péter bazilika felé lejtő oldalán.
1994.
május 13-át írták, amikor a szemlélődő női szerzetesi közösség új, mégis ősi feladatot
vállalt magára. Új, eddig még soha nem létező formában, a „Mater Ecclesiae” beilleszkedett
azoknak a nőknek a hosszú sorába, akik a Kálváriától kezdve támogatták imáikkal először
Jézus, majd Péter utódainak útját.
1994 és 2012 között a vatikáni kolostorban
a négy legismertebb klauzúrás rend tagjai követték egymást: klarisszák, sarutlan karmeliták,
bencés, majd vizitációs nővérek. Mindegyik rend magával hozta lelkiségét és hagyományait,
azonban megtartotta azokat a szabályokat is, amelyek abból adódtak, hogy közvetlenül
a pápától függtek. Tizennyolc éves története során a kolostor felragyogtatta az egyház
gazdagságát és változatosságát, hiteles katolicitását.
A szerzetesnők közösségét
naponta felkeresték bíborosok, püspökök, szerzetesek és világi hívek. A nővérek elmesélték
az egyház semmi máshoz nem hasonlítható mély tapasztalatát: a pápához való közelséget
és a közösségi életben való osztozást.
„Amikor Ratzinger pápa első alkalommal
jött hozzánk” – mondta 2008-ban Maria Sofia Cichetti bencés nővér az „Osservatore
Romano” munkatársának adott interjújában – nagy alázattal és atyai szenvedéssel kérte,
hogy külön imádkozzunk érte, mert „a pápaság keresztje olykor nehéz és egyedül nem
vagyok képes hordozására” – mondta XVI. Benedek. Öt évvel később XVI. Benedek
úgy döntött, hogy közvetlenül vállára veszi ezt a „sajátos küldetést”. Ugyanabban
a kolostorban, ahol annyit imádkoztak érte, most ő fog imádkozni utódáért és az egész
egyházért.
Péternek, aki Máté evangéliuma szerint azt kérdezi, hogy mi lesz
a jutalma azoknak, akik mindenüket elhagyták, hogy Jézust kövessék, a Mester így válaszol:
„Mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, feleségét,
gyermekeit vagy földjét, száz annyit kap és örökségül kapja az örök életet” (vö. Mt
19,27-29).