„Mater Ecclesiae” - egy kolostor története a Vatikánban

Az „Osservatore Romano” c. vatikáni napilap április 21-i száma feleleveníti XVI. Benedek következő lakhelyének történetét. „Ezekben az áprilisi napokban áldásos napsugarak követték az utolsó simításokat annak a kolostornak a felújításában, amely elhelyezésénél és karizmájánál fogva egyedülálló a kereszténység történetében. Egyedülálló jövőbeli szerepét és rövid, de mégis ősi eredetű történetét illetően.

A „Mater Ecclesiae” kolostor a Vatikán miniatűr területének közepén áll. „Ennek a közösségnek a sajátos feladata az ima, az adoráció, a dicsőítés és az engesztelés szolgálata. Ezáltal a csöndben és magányban dicsőítő imává válik a Szentatya támogatására” – ez olvasható a kolostor statútumaiban, amelynek létrehozását II. János Pál rendelte el a ’80-as évek végén, a vatikáni domb közepén, a Szent Péter bazilika felé lejtő oldalán.

1994. május 13-át írták, amikor a szemlélődő női szerzetesi közösség új, mégis ősi feladatot vállalt magára. Új, eddig még soha nem létező formában, a „Mater Ecclesiae” beilleszkedett azoknak a nőknek a hosszú sorába, akik a Kálváriától kezdve támogatták imáikkal először Jézus, majd Péter utódainak útját.

1994 és 2012 között a vatikáni kolostorban a négy legismertebb klauzúrás rend tagjai követték egymást: klarisszák, sarutlan karmeliták, bencés, majd vizitációs nővérek. Mindegyik rend magával hozta lelkiségét és hagyományait, azonban megtartotta azokat a szabályokat is, amelyek abból adódtak, hogy közvetlenül a pápától függtek. Tizennyolc éves története során a kolostor felragyogtatta az egyház gazdagságát és változatosságát, hiteles katolicitását.

A szerzetesnők közösségét naponta felkeresték bíborosok, püspökök, szerzetesek és világi hívek. A nővérek elmesélték az egyház semmi máshoz nem hasonlítható mély tapasztalatát: a pápához való közelséget és a közösségi életben való osztozást.

„Amikor Ratzinger pápa első alkalommal jött hozzánk” – mondta 2008-ban Maria Sofia Cichetti bencés nővér az „Osservatore Romano” munkatársának adott interjújában – nagy alázattal és atyai szenvedéssel kérte, hogy külön imádkozzunk érte, mert „a pápaság keresztje olykor nehéz és egyedül nem vagyok képes hordozására” – mondta XVI. Benedek.
Öt évvel később XVI. Benedek úgy döntött, hogy közvetlenül vállára veszi ezt a „sajátos küldetést”. Ugyanabban a kolostorban, ahol annyit imádkoztak érte, most ő fog imádkozni utódáért és az egész egyházért.

Péternek, aki Máté evangéliuma szerint azt kérdezi, hogy mi lesz a jutalma azoknak, akik mindenüket elhagyták, hogy Jézust kövessék, a Mester így válaszol: „Mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét, száz annyit kap és örökségül kapja az örök életet” (vö. Mt 19,27-29).

(vm)