A hét szentje: Szent Anzelm püspök és egyháztanító – Arkadiusz Nocon atya sorozata
Április 21: Szent Anzelm
püspök és egyháztanító, a skolasztika atyja
1033-ban született Aosta-ban (Olaszország),
1109. április 21-én halt meg Canterbury-ben (Anglia). 1690 VIII. Sándor pápa szentté,
1720. február 8-án XI. Kelemen pápa pedig egyházdoktorrá avatta (Doctor magnificus).
Ereklyéi a Canterbury-i katedrálisban találhatók, a római „Anselmianum” pápai egyetem
patrónusa.(Nem kötelező emléknap) Tehetős nemesi családban született. Gyermekként
Aosta-ban, szülővárosának bencés kolostorában tanult. A szerzetesi élettől elragadtatva,
bencés szerzetes akart lenni, amelyet azonban apja határozottan ellenzett.
Röviddel
tanulmányainak lezárását követően elvesztette édesanyját, akinek korai halála zavart
keltett lelkében. A világban vándorolva kaland után vágyott, amiből azonban gyorsan
kiábrándult. Egyre gyakrabban hallotta újra az ifjúkori hívó szót magában, hogy szerzetesnek
álljon. Huszonhét évesen lemondott jelentős vagyonáról és örökre elhagyta a szülői
házat, hogy a Le Bec-i apátságban, Észak-Franciaországban magára öltse a bencés habitust.
Szentéletű
elöljárói keze alatt gyorsan haladt előre a tanulmányokban és a lelki tökéletességben,
aminek eredményeként három évvel később a kolostor elöljárója lett. Fiatal kora ellenére
nagy tekintélynek örvendett a testvérek előtt. Teológiai és filozófiai előadásai nagyon
népszerűek voltak. Hírneve rövid időn belül bejárta Európát, aminek következtében
más országok szerzeteseinek áradata lepte el kolostorát.
1093-ban megválasztották
Canterbury érsekének és Anglia prímásának. Új helyén az Egyház szabadságának következetes
és bátor védelmezőjenként ismerték meg, amiért a király kétszer is száműzte. Visszatérése
után azonban még buzgóbban vetette magát a lelkipásztori munkába, nem hanyagolva el
a tudományt sem. Sorozatban kiadott művei elévülhetetlen hírnevet szereztek neki.
A
történészek őt tekintik a skolasztika, vagyis azon filozófiai irányzat atyjának, amely
mindenki számára érthetően akarta kifejteni és magyarázni a hit igazságait. Ennek
vetette meg ő az alapjait, amelyek a mai napig a teológia alapját képezik: fides
quaerens intellectum (az értelmet kereső hit). Életművéért a Doctor magnificus
(„Nagyszerű mester”) névvel tisztelte meg az utókor.
Volt a történelemben olyan
korszak, amikor a teológia megpróbálta maga alá rendelni a többi tudományt, elnevezve
őket a teológia szolgálóinak (ancillae theologiae). Voltak azonban olyan korszakok
is, amikor más tudományok (pl. a természettudományok) léptek be illetéktelenül a teológia
területére, azt állítva, hogy Isten nem létezik. Ez a kétoldalú küzdelem meglehetősen
sokáig tartott, de alázatossá tette mind a teológiát, mind a többi tudományokat. Karl
Popper, a XX. század egyik legnevesebb kortárs filozófusa megjegyezte, hogy „a legjobb
emberi tudás, a tudományos tudás, nem biztos tudás, mert esendő”. Ezzel a kijelentésével
megerősítette a Szent Anzelm által is hangoztatott alapelvet, miszerint az értelem
és a hit nem zárják ki egymást, nem jelentenek veszélyt egymás számára, hanem épp
ellenkezőleg, kiegészítik egymást. A hit a tudománynak köszönhetően mentes lesz a
babonáktól, a tudomány pedig a hit segítségével megszabadul a gőgtől.
A fides
quearens intellectum alapelv nemcsak azokra vonatkozik, akik a teológiának szentelik
magukat, hanem minden keresztényre. „Óvakodj az egykönyvű embertől” – mondja Aquinói
Szent Tamás. „Óvakodj attól az embertől, aki csak egy újságot olvas, aki csak egy
tévécsatornát néz” – mondhatnánk a ma emberének. Óvakodjunk a sekélyes, cinikus, a
magukat tévedhetetlennek tekintő emberektől…
A felnőtt keresztény hite keresi
a dolgok értelmét, keresi a bölcs embereket, a jó előadásokat, az érdekes könyveket.
Az érzelmekre, a hagyományokra és szokásokra épült hitnek előbb vagy utóbb össze kell
omlania. A jó alapra épített hit kiállja a viharokat…
A skolasztika, az új
intellektuális irányzat atyja, aki a nyugati gondolkodás egy új szemléletének alapítója
lett, 1109 nagyszerdáján halt meg, Lukács evangéliumának szavaival: Ti kitartottatok
velem megpróbáltatásaimban, ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám.
(Lk 22,28-29)
Istenünk, aki Szent Anzelmnek megengedted, hogy kutassa és
hirdesse bölcsességed mélységeit, kérünk, küldd a hitet értelmünk segítségére, hogy
amit hinnünk parancsolsz, annak szívónk érezze édességét!