2013-04-20 14:54:18

A hét szentje: Szent Anzelm püspök és egyháztanító – Arkadiusz Nocon atya sorozata


RealAudioMP3 Április 21: Szent Anzelm püspök és egyháztanító, a skolasztika atyja

1033-ban született Aosta-ban (Olaszország), 1109. április 21-én halt meg Canterbury-ben (Anglia). 1690 VIII. Sándor pápa szentté, 1720. február 8-án XI. Kelemen pápa pedig egyházdoktorrá avatta (Doctor magnificus). Ereklyéi a Canterbury-i katedrálisban találhatók, a római „Anselmianum” pápai egyetem patrónusa. (Nem kötelező emléknap)
Tehetős nemesi családban született. Gyermekként Aosta-ban, szülővárosának bencés kolostorában tanult. A szerzetesi élettől elragadtatva, bencés szerzetes akart lenni, amelyet azonban apja határozottan ellenzett.

Röviddel tanulmányainak lezárását követően elvesztette édesanyját, akinek korai halála zavart keltett lelkében. A világban vándorolva kaland után vágyott, amiből azonban gyorsan kiábrándult. Egyre gyakrabban hallotta újra az ifjúkori hívó szót magában, hogy szerzetesnek álljon. Huszonhét évesen lemondott jelentős vagyonáról és örökre elhagyta a szülői házat, hogy a Le Bec-i apátságban, Észak-Franciaországban magára öltse a bencés habitust.

Szentéletű elöljárói keze alatt gyorsan haladt előre a tanulmányokban és a lelki tökéletességben, aminek eredményeként három évvel később a kolostor elöljárója lett. Fiatal kora ellenére nagy tekintélynek örvendett a testvérek előtt. Teológiai és filozófiai előadásai nagyon népszerűek voltak. Hírneve rövid időn belül bejárta Európát, aminek következtében más országok szerzeteseinek áradata lepte el kolostorát.

1093-ban megválasztották Canterbury érsekének és Anglia prímásának. Új helyén az Egyház szabadságának következetes és bátor védelmezőjenként ismerték meg, amiért a király kétszer is száműzte. Visszatérése után azonban még buzgóbban vetette magát a lelkipásztori munkába, nem hanyagolva el a tudományt sem. Sorozatban kiadott művei elévülhetetlen hírnevet szereztek neki.

A történészek őt tekintik a skolasztika, vagyis azon filozófiai irányzat atyjának, amely mindenki számára érthetően akarta kifejteni és magyarázni a hit igazságait. Ennek vetette meg ő az alapjait, amelyek a mai napig a teológia alapját képezik: fides quaerens intellectum (az értelmet kereső hit). Életművéért a Doctor magnificus („Nagyszerű mester”) névvel tisztelte meg az utókor.

Volt a történelemben olyan korszak, amikor a teológia megpróbálta maga alá rendelni a többi tudományt, elnevezve őket a teológia szolgálóinak (ancillae theologiae). Voltak azonban olyan korszakok is, amikor más tudományok (pl. a természettudományok) léptek be illetéktelenül a teológia területére, azt állítva, hogy Isten nem létezik. Ez a kétoldalú küzdelem meglehetősen sokáig tartott, de alázatossá tette mind a teológiát, mind a többi tudományokat. Karl Popper, a XX. század egyik legnevesebb kortárs filozófusa megjegyezte, hogy „a legjobb emberi tudás, a tudományos tudás, nem biztos tudás, mert esendő”. Ezzel a kijelentésével megerősítette a Szent Anzelm által is hangoztatott alapelvet, miszerint az értelem és a hit nem zárják ki egymást, nem jelentenek veszélyt egymás számára, hanem épp ellenkezőleg, kiegészítik egymást. A hit a tudománynak köszönhetően mentes lesz a babonáktól, a tudomány pedig a hit segítségével megszabadul a gőgtől.

A fides quearens intellectum alapelv nemcsak azokra vonatkozik, akik a teológiának szentelik magukat, hanem minden keresztényre. „Óvakodj az egykönyvű embertől” – mondja Aquinói Szent Tamás. „Óvakodj attól az embertől, aki csak egy újságot olvas, aki csak egy tévécsatornát néz” – mondhatnánk a ma emberének. Óvakodjunk a sekélyes, cinikus, a magukat tévedhetetlennek tekintő emberektől…

A felnőtt keresztény hite keresi a dolgok értelmét, keresi a bölcs embereket, a jó előadásokat, az érdekes könyveket. Az érzelmekre, a hagyományokra és szokásokra épült hitnek előbb vagy utóbb össze kell omlania. A jó alapra épített hit kiállja a viharokat…

A skolasztika, az új intellektuális irányzat atyja, aki a nyugati gondolkodás egy új szemléletének alapítója lett, 1109 nagyszerdáján halt meg, Lukács evangéliumának szavaival: Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám. (Lk 22,28-29)

Istenünk, aki Szent Anzelmnek megengedted, hogy kutassa és hirdesse bölcsességed mélységeit, kérünk, küldd a hitet értelmünk segítségére, hogy amit hinnünk parancsolsz, annak szívónk érezze édességét!

(Szemere János atya fordítása)







All the contents on this site are copyrighted ©.