Egy hónap Ferenc pápával a gyöngédség és az egyszerűség jegyében

Március 13-án a koratavasz esti sötétségében jelent meg először a Szent Péter bazilika központi loggiáján az új pápa: a történelem első latin-amerikai, első jezsuita pápája, és az első, aki a Ferenc nevet vette fel, aki a Poverello, Isten Szegénykéje, Assisi Szent fia nyomdokain jár. Vessünk egy pillantást erre az egy hónapra, amelyhez annyira hozzászoktunk, mintha ki tudja mióta tartana.

Egy hónap Ferenc pápával, aki az egybegyűlt hatalmas hívősereget abban az ünnepi történelmi pillanatban egyszerűen a „Jóestét” köszöntéssel szólította meg. Egyszerűsége döbbent csendet váltott ki, majd óriási taps követett. Ferenc pápa stílusa, szerénysége, közvetlensége, alázata, azaz evangéliumi magatartása, amelyet oly jól ismertek hívei szülőhelyén, Buenos Aires-ben, rövid idő alatt meghódított mindenkit, hívő és nem hívő embereket egyaránt. Mielőtt először áldását adta volna, egy szívességet kért:

„Mielőtt a püspök megáldaná a népet, azt kérem tőletek, hogy ti is kérjétek az Urat, hogy áldjon meg engem” – hangzottak a pápa első szavai. A megválasztását követő napon, reggel korán a világ első Mária bazilikájába sietett virágcsokorral a kezében, hogy tiszteletét tegye a Boldogságos Szűz előtt, akit itt a Római Nép Üdvössége kegyképében szólítanak. Ugyanaz nap a Sixtus-kápolnában az őt pápává választó bíborosokkal bemutatott első szentmisén homíliáját három kulcsszó köré építi: haladni, építeni, megvallani. Bíboros testvéreinek azt mondja, hogy az egyházi embereknek minden tettük középpontjába Krisztus Keresztjét kell állítaniuk. „Amikor a kereszt nélkül haladunk, építkezünk és amikor egy kereszt nélküli Krisztust vallunk meg, akkor nem vagyunk az Úr tanítványai. Akkor egyszerűen világiasak vagyunk, püspökök, papok, bíborosok, pápák, de nem az Úr tanítványai.”

Március 15-én, ismét a bíborosokhoz szólva nyomatékkal azt kéri, hogy ne engedjenek a pesszimizmusnak, a keserűségnek, amelyet az ördög naponta felajánl. A Szentlélek megadja egyházának a kitartás bátorságát és azt, hogy új utakat találjon a hit hirdetéséhez.

Egy nappal később a VI. Pál termet zsúfolásig megtöltő újságíróknak megmagyarázza, hogy miért a Ferenc nevet vette fel. Elmondja a konklávé élményét, a mellette ülő Hummes brazil bíboros kérését: ne feledkezz el a szegényekről. „Az a szó belépett ide – mondta a pápa a szívére mutatva. A szegényekkel kapcsolatban mindjárt eszembe jutott Assisi Szent Ferenc … ő, aki a béke szellemét adja, ő a szegény ember …Mennyire szeretném, ha az egyház szegény lenne és a szegényekért lenne.”

Az első pápaként töltött vasárnap Ferenc Szentatya azt teszi, amit minden pap: misét mond híveinek, a vatikáni Szent Anna templomban. Az őrök aggódó tekintetétől kísérve kilép a kapun, olasz területre és magához öleli az embereket. Az első déli Úrangyala imádság alkalmából a hatalmas hívőseregnek azt mondja, hogy „az Úr mindig készen áll, hogy megbocsásson, mi vagyunk lusták ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk.”

Két nap elteltével, a Szent Péter tér ismét megtelik egyszerű hívek sokaságával, de államfőkkel és vallási vezetőkkel is, köztük van Bartolomeosz konstantinápolyi ortodox pátriárka is. Március 19-én ünnepi szentmise bemutatásával kezdődik meg hivatalosan Ferenc pápa péteri szolgálata. A 266. pápát eljöttek megtisztelni a világ hatalmasai, de kívánsága az volt, hogy a kicsinyek is ott legyenek mellette, ezért egy Buenos Aires-i cartoleros, papírgyűjtő fiatal is jelen volt a téren. Homíliájában a pápa a teremtmények és a teremtés megőrzésére helyezi a hangsúlyt és emlékezetesek maradnak azok a szavak, amelyeket a hatalomról mondott: „Ne feledjük, hogy az igazi hatalom szolgálat. A pápának is úgy kell gyakorolnia a hatalmat, hogy egyre inkább eggyé legyen azzal a szolgálattal, melynek fénylő csúcspontja a Kereszt.”

Március 22-én, a Szentszékhez akkreditált nagyköveteket arra kéri, hogy segítsenek hidakat emelni, hogy az emberek ne ellenséget lássanak a másikban, hanem testvért, akit elfogadnak és magukhoz ölelnek.

A következő nap olyan eseményre kerül sor, amely a történelemkönyvek lapjait illeti. Ezen a napon találkozott egymással két pápa: Ferenc és Benedek Castel Gandolfóban. Még nem volt rá példa eddig, hogy egy pápa magához ölelhette volna elődét, az emeritus pápát.

Március 24-én, Virágvasárnap a hosszú, hideg, esős tél után szelíd napfény öleli át a Szent Péter teret és az ott egybegyűlt 200 ezer hívőt. A pápa ezúttal a fiatalokhoz intézi szeretettel teli buzdítását: „Kérlek benneteket, ne engedjétek meg, hogy elrabolják tőletek a reményt, azt, amelyet Jézus ad.”

Nagycsütörtökön a krizmaszentelési misén a pápa hosszú beszédet mond a papi szolgálatról. „Ezt kérem tőletek: legyetek bárány szagú pásztorok, saját nyájaitok pásztorai, és legyetek emberhalászok.” Egyházmegyéje papjait a pápa arra buzdítja még, hogy lépjenek ki saját magukból, menjenek a fizikai és egzisztenciális perifériákra, ahol a nép a legtöbbet szenved. Délután az Utolsó Vacsora szentmiséjét kiskorúak börtönében mutatja be, amint bíboros korában tette Buenos Aires-ben és ott végzi el a szolgáló szeretet gesztusát, a lábmosás szertartását, amint Jézus tette tanítványaival.

Nagypénteken az antik Róma álomszép környezetében a Kolosszeumnál végzi a keresztúti ájtatosságot. Isten a világ gonoszságára Jézus keresztjével adott választ. Ebből forrásozik a keresztény reménység és ez hirdeti Húsvétvasárnap dicsőségét, azt, hogy Jézus a szeretettel győzte le a halált.

Húsvétvasárnap Ferenc pápa első Urbi et Orbi áldása alkalmával nyitott fehér dzsipjén körbenjárt a Szent Péter téren megcsókolt és megáldott gyermekeket és rokkantakat. Ezek a gyöngédséggel teli gesztusok immár pápasága jelképeivé váltak. Húsvét vasárnap a pápa Isten irgalmának megújító hatalmáról beszélt. „Hagyjuk, hogy Jézus szeressen bennünket és átalakítsa életünket. Legyünk ennek az irgalmas szeretetnek az eszközei, csatornák, amelyeken keresztül Isten megöntözi a földet, megőrzi a teremtést és kivirágoztatja az igazságosságot és a békét.”

Ferenc pápa továbbra is a Szent Márta házban lakik és minden reggel szentmisét mond a Domus kápolnájában. Április 7-én, vasárnap délután ünnepélyesen elfoglalta katedráját a Lateráni Szent János bazilikában, amely Róma püspökének székesegyháza. A római hívekhez intézve szavait, amint már március 13-án, megválasztása estéjén is, a püspök és a nép kapcsolatát jellemezte: „Haladjunk előre mindannyian együtt, a nép és a püspök, mindig előre a feltámadt Krisztus örömével. Jézus mindig mellettünk van.”

(ik)