A Feltámadott küldetést ad a Benne hívőknek – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Húsvét 2. vasárnapjára

A feltámadt Jézus a hét első napján (Húsvétvasárnap) este felé megjelenik az apostoloknak, elhozza nekik az örömet és a békét, amelyet csak ő adhat, Ő, aki megszabadított bennünket a bűntől és a haláltól. A félős, még kétkedő apostolokat megerősíti a hitben, és küldetést ad nekik: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.”

A feltámadt Jézus örömet és békét hoz, megerősíti apostolait hitükben, és ugyanakkor küldetést ad nekik, hogy a Lélek erejében folytassák művét. Ezt teszik az apostolok Pünkösd után, ahogy az Apostolok Cselekedetei könyvében olvassuk. Ezt teszi az ősegyház, majd az anyaszentegyház a századokon át napjainkig a feltámadt Krisztus Szentlelke erejében, amikor hirdeti az Örömhírt, a bűnbocsánatot, kiszolgáltatja a szentségeket, amelyek Krisztus húsvéti misztériumát, üdvösséghozó halálát és feltámadását jelenítik meg hathatósan.

Jézus mindjárt nyilvános fellépésekor ezt hirdette: „Elközelgett Isten Országa (uralma), térjetek meg és higgyetek az Evangéliumnak!” Isten uralma kezdett megvalósulni az Ő eljövetelével, tanításával, csodáival és főleg húsvéti misztériumával. Az Egyház folytatja tehát ezt a művet. Nem azonos Isten Országával, ahogy a zsinat tanítja, de annak csírája, annak fokozatos megvalósulását mozdítja elő a hívők közösségében, a hívők kegyelmi életének kibontakoztatásával. Mert a kegyelem bennünk már a jövendő dicsőség, a feltámadott élet magva. „Gratia est semen gloriae”, hirdették az egyházatyák.

Az Isten Országa bennünk van, lelki, kegyelmi valóság, - ez a legfontosabb az Egyházban. Ezt kell szolgálnia a lelki hatalomnak, a jogrendnek, a látható keretnek, tehát az intézménynek. A koronként változó és múlandó külsőségek; a pápaságban a péteri szolgálat változó formái is járulékosak. Konkrét gyakorlása – a szolgáló szeretet szellemében – segíthet abban, hogy megkülönböztessük a lényeget a járulékostól. Hálát adunk Istennek, hogy Ferenc pápa már első megnyilatkozásaival és tetteivel is példát ad erre, hogy megvalósuljon a zsinat eszménye: a „szegény és szolgáló Egyház”!

A II. Vatikáni zsinattal (Lumen gentium 8) valljuk az Egyház kettős arcát: a láthatatlan kegyelmi valóságot és a látható közösség szükségességét is. Valljuk, hogy ez az Egyház szent, mert a feltámadt Krisztus Szentlelke élteti, és az életszentség számtalan jelét mutatja fel tagjaiban a századok során; ugyanakkor, mivel tagjai bűnösek, tehát nem rendelkeznek a Fő, Krisztus kiváltságával, az egyházi közösség állandó megtisztulásra és reformra szorul: míg a földön vándorol az égi haza felé, a bűnbánat útját járja szüntelen.

Szent Pál írja a Római levélben (14,17): Isten Országa igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.” A Feltámadott elhozza a Benne hívőknek a megváltottság örömét, azt a békét, amelyet csak Ő áraszthat a szívünkbe, és küldetést ad, hogy az igazságosság, a béke és az örömhír hirdetői és munkásai legyünk itt és most, ki-ki hivatása és tehetsége szerint.

(Jn 20, 19-31)