Nagyszombat: Mária kereszt alatti csendjében a feltámadás visszhangzik

A bizánci egyház ősi hagyományokkal rendelkezik. Nagyszombaton a hívő tekintete Máriára irányul, ez az „Anya órája”: Mária a kereszt tövében Fia szenvedésének csúcspontját éli meg. Karjaiba zárja és így válik az Egyház Anyjává. Ennek a spirituális és liturgikus pillanatnak a jelentőségéről nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak Salvatore Maria Perrella atya, a Marianum Pápai Teológiai Fakultás igazgatója.

Az „Anya órája” a keresztény kelet liturgikus és spirituális hagyományaiban gyökerezik. Nagyszombaton az egyház csendbe borul. Ekkor Szűz Mária csendbe és imába merül, hittel várja Isten Fiára és az emberiségre vonatkozó ígéretének beteljesedését. Mária példát jelent az egyház számára. Ahogy Szűz Mária részt vett a keresztre feszítés eseményében a kereszt tövében maradva és elmélkedve a kereszt misztériumán, Ő maga is felnőtté vált a hitben, ezért tette Jézus az Egyház Anyjává. Mária tanúságtétele ad példát az egyháznak Nagyszombaton, hogy hittel és imával várja Húsvét örömét.

Az „Anya órája” híd Jézus szenvedése és feltámadása között. Az apostolok elárulták Jézust, mert nem értették meg teljességében a Szentírást. Szűz Mária viszont kezdettől fogva hittel követte Jézust és megtanulta Tőle, hogy mit jelent a Lélekben lenni. Mária nem fordulhatott el Jézustól, nem tévelyedhetett el, mint a többiek. Isten Szavára összpontosított a zsidó és keresztény asszony hitével bízva Isten ígéreteiben. Az „Anya órája” megmutatja számunkra, hogy hogyan maradjunk Isten közelében.

(sv)