Keresztút az Andrássy úton – Bajzáth Ferenc atya, józsefvárosi plébános összeállítása

A helyszín Budapest egyik legforgalmasabb útja, a gyönyörű Andrássy út. Időpont: a Virágvasárnap előtti szombat délután. Lehettünk vagy kétezren. Elől egy körmeneti kereszt, a tömeg mellett rendőrök és rendező fiatalok, a Regnum Christi önkéntesei. A tömegben 14 család és felnőtt, fiatal és öreg, akik a keresztúti állomásokat mondták. Közülük kettőt szeretnénk ajándékba adni a Vatikáni Rádió hallgatóinak.

Róluk csak néhány szót. Az 5. állomást egy oláh cigány férfi imádkozta, van vagy 50 éves. Dermedt csöndben hallgatták az emberek.

A 14. állomást egy 19 éves vak leány imádkozta el: kezében tartva a Braille-írással írt szövegét, hogy bele ne sírjon „szerepébe”. Ezt a két keresztúti állomást, annak üzenetét szeretnénk elküldeni a vatikáni Rádió munkatársainak és hallgatóinak! Áldott Húsvétot!

Ötödik állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Cirenei Simon egy cirenaikai, afrikai ember volt, aki Jeruzsálemben tartózkodott, és földjéről tartott hazafelé. Hirtelen egy menet kanyarodott elé. Még csak fel sem fogta, máris néhány goromba kéz vállára lökött egy keresztet. Mellette bukdácsolt egy férfi. Csak később tudta meg, hogy a názáreti Jézus az az ember. Azt jól tudja, hogy azért került az ő vállára az a kereszt, mert az arra haladók közül ő volt a színes bőrű, az afrikai.

Vele így is lehet bánni.

Vitte a keresztet.

Először kényszerből, aztán szánalomból, végül szeretetből.
Uram Jézus neked úgy tetszett, hogy romának szülessünk. Keresztet adtál. Kirekesztettséget, megvetettséget, lenézést, szegénységet.

Kérünk téged, adj erőt, kitartást, erős hitet, hogy emberi gyengeségeinket leküzdve vállaljuk azt a keresztet, amit te adtál nekünk, és ami a te kereszted is.

Add, hogy vállaljuk önmagunkat és a te szeretetedbe kapaszkodva tudjunk kilépni önmagunkból és elindulni mások felé, segíteni a gyengéket, a rászorulókat, a magányosokat. Isteni erőddel segíts, hogy ne a sérelmeken gondolkozzunk, és ne tépjük fel sebeinket újra és újra, hanem a cirenei mintájára és Boldog Ceferinót követve jóindulattal és szeretettel forduljunk mindenki felé.

Ebben segíts bennünket, józsefvárosi romákat, a Ceferino-imacsoport tagjait, akik együtt imádkozunk a békés, emberhez méltó közös jövőért nem roma testvéreinkkel.
Add, hogy melletted hűségesen kitartva megváltozzon az életünk és megváltozzon az élet körülöttünk.

Adj erős hitet, hogy keresztünket tudatosan vállalva építsük a béke, szeretet, igazságosság emberhez méltó világát. Add, hogy együtt haladjunk romák és nem romák az Isten szeretet útján.

Ámen.

Tizennegyedik állomás: Jézust sziklasírba helyezik

A csend és a szeretet titkának állomása ez.

Hiszen az Istenfia mindvégig hallgat, csendben tűr. Vállalja értünk a szenvedést, a kereszthalált.

S, mikor már a katona lándzsájával biztosan meggyőződött arról, hogy meghalt. Jézust sziklasírba helyezik.

Csend van most mindenütt. Ez a csend olyan üres, oly hallgatag mégis mindent tudtunkra ad.

Vajon mit érezhetett Mária, s mit gondolhattak magukban a tanítványok?
Közös mindkettőjükben: a szívüket átható fájdalom.

Ám a szeretet csak azért hal meg, hogy feltámadjon újabb szeretetre. S ez a szeretet maga Jézus, aki most sziklasírban nyugszik, de mi már tudjuk, hogy harmadnapra föltámadt.
Hiszen ő maga mondta, amint azt János evangéliumának 15. fejezetében olvassuk:

„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.”
Vajon az én szeretetem milyen?

Elsősorban a családban, hiszen az idegennel figyelmes vagyok, az utcán udvarias, az engem előzni próbáló emberrel.

Jézus feltétel nélkül szeret, s ez a szeretet most sírban fekszik.
Az én szeretetem meg oly gyenge, oly válogatós, hisz nem vagyok képes mindenkinek adni a szeretetet.

Jézus nem méricskélte a szeretetet, hanem egészen a kereszthalálig adta mindenkinek.

S adja ma is, hiszen a szeretet a síron is túljutott.

Uram Jézus te csendben, szeretetből értünk vállaltad a halált.

Adj erőt, amikor a csend oly nehéz, amikor olyan nehéz csendet tartani, és csendben maradni akkor a te csendes szeretetedre tudjunk gondolni.


(vm)