Triduum: az egyházi év csúcspontja - P. Szabó Ferenc gondolatai a szent háromnapra
Az emberek megváltásának
és Isten tökéletes megdicsőítésének művét Krisztus Urunk főképpen húsvét titka által,
vagyis kereszthalála és feltámadása által vitte végbe. Az Egyház a „szent háromnap”
(triduum) során ünnepli ezt a titkot, amely az egyházi év csúcspontját jelenti:
a nagycsütörtök esti utolsó vacsora ünneplésétől a húsvétvasárnapi vesperásig tart
ez a hathatós megemlékezés. Igaz, hathatósan megjeleníti az Egyház – a Szentlélek
erejében -egész évben a szentmisében, az Eucharisztiában és a többi szentség kiszolgáltatásában
Krisztus egyszer megtörtént halálát és feltámadását, de a szent három napon elmélyültebben
és ünnepélyesebben történik ez a memoriale, hathatós emlékezés.
Nagycsütörtökön
az Eucharisztia és a papság megalapítására emlékezünk: ekkor hagyta ránk Jézus szeretetének
legnagyobb jelét. Az utolsó vacsorán, elővételezve halálát és feltámadását, elrendelte:
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
Nagypéntek az Úr szenvedésének
ünnepe: „Krisztus engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig”, ismétli a
liturgia a Filippi levél 2. fejezetének Krisztus-himnuszát. A keresztút (passió felolvasása
vagy éneklése) és a nagypénteki liturgia: az egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti
hódolattal és az áldozással segít bennünket behatolni a világ üdvösségéért önmagát
feláldozó Jézus lelkületébe.
Nagyszombaton nincs szentmise. A szentáldozást
is csak mint útravalót nyújthatják a haldoklóknak.
A húsvét vigília
a legrégebbi hagyomány szerint „az Úrért átvirrasztott éjszaka.” Szent Ágoston szerint
az ekkor tartott éjszakai virrasztás „emlékezés arra a szent éjszakára, amelyen az
Úr feltámadt, és ezért minden éjszakai virrasztás anyjának” tekintik. Ezen az éjszakán
az Egyház imádkozva várja az Úr feltámadását és megünnepli azt a keresztség, a bérmálás
és az Eucharisztia szentségeiben. A tűzszentelés után következik a feltámadt Krisztust
jelképező húsvéti gyertya megáldása, meggyújtása és bevitele a templomba. A pap vagy
a diakónus háromszor énekli: „Krisztus világossága”, a hívek meggyújtják gyertyáikat
e lángról, jelezve, hogy szétviszik Krisztus fényét a világba; majd felhangzik az
Exultet, a húsvéti örömének, amely felidézi az üdvösségtörténetet, miként a
következő ó- és újszövetségi olvasmányok. Az igeliturgia után ezután kerül sor a keresztelésre
és a keresztségi fogadalom megújítására, végül következik az Eucharisztia liturgiája,
a húsvéti misztérium ünneplése.
Húsvétvasárnap allelujásünnepi
szentmise. Az Egyház a feltámadt Krisztust köszönti, ünnepli, mert Övé a hatalom és
a dicsőség mindörökké. A Kolosszei levélből vett szentleckével int bennünket: „Testvéreim!
Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönn van, ahol
Krisztus ül az Isten jobbján. (…) Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben
van elrejtve!” - A szekvenciával valljuk: „Tudjuk Krisztus feltámadott és diadalmas.
Ó győztes Királyunk, légy irgalmas!”