A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

21. elmélkedés – a teremtés – a férfi és a nő
Napjainkban számolnunk kell a kereszténygyűlölő ideológiával, amely új embert és új társadalmat akar létrehozni. Így megismétlődik a Sátán kísértése: Istenhez hasonlóvá akar válni. Meg akarják változtatni civilizációnk alapvető szavainak értelmét: emberi nemek, emberi természet, házasság, apa, anya, család. Ezért az egyháznak, ma sokkal inkább, mint valaha, emlékeztetnie kell arra az antropológiai igazságra, amelyet a Teremtés könyve fejez ki: „Isten megteremtette az embert saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27).

„A férfi”, a „nő” – olvassuk a katekizmusban – mint valóság, jó, és Isten akaratából van (369. pont). A nemek tehát nem képzelet vagy szubjektív érzés kérdését jelentik. Két nem van – férfi és nő. Az a tény, hogy egyesek szexuális identitászavarban szenvednek, nem változtathatja meg az objektív valóságot.

A katekizmus hangsúlyozza az igazságot, hogy a férfiak és a nők egyenlők és különbözők. A férfi és a nő ugyanazon méltósággal rendelkezik, mivel mindkettő „Isten képmására” lett teremtve. Ugyanakkor különbözők, de ez a különbözőség nem osztja meg őket, hanem éppen ellenkezőleg egyesíti őket. A különbözőség révén egészítik ki egymást.

A férfi és a nő „egymásért” van (372. pont). Isten házasságban egyesíti őket, hogy „egy testet” alkotva megteremtsék a megfelelő környezetet, amelyben gyermekeik megszületnek és növekednek. Két férfi vagy két nő nem valósíthatja meg a házasságot, mert nem tudják kiegészíteni egymást a házasság fogalma szerint.

A férfi és a nő azt a hivatást kapták – emlékeztet rá a katekizmus – hogy „uralkodjanak” a földön (Ter 1,28), mint Isten helyettesei. Nem vagyunk tehát uralkodók, akik önkényesen gyakorolhatják hatalmukat az egész teremtett világ felett. Isten azért bízta ránk a világot, hogy részt vegyünk teremtő művében.

(vm)