Róma püspökének hatalma a szolgálatban van, különös tekintettel a szegényekre – Ferenc
pápa homíliája a péteri szolgálatát megkezdő szentmisén
Kedves Testvérek! Megköszönöm az Úrnak, hogy péteri szolgálatom elején Szent József,
Szűz Mária jegyese, az egyetemes egyház védőszentje ünnepén mutathatom be ezt a szentmisét.
Ez az egybeesés nagyon gazdag jelentést hordoz, továbbá névnapja tiszteletre méltó
elődömnek: mellette állunk imáinkkal, szeretetünkkel és hálánkkal – kezdte homíliájában
Ferenc pápa.
Köszöntötte a bíborosokat, a püspököket, a papokat, a diakónusokat,
a szerzeteseket és szerzetesnőket, minden világi hívőt. Megköszönte a keresztény egyházak
és egyházi közösségek, valamint a zsidó és egyéb vallási közösségek képviselőinek
jelenlétét. Szívélyes üdvözlettel fordult az állam- és kormányfőkhöz, a világ számos
országának hivatalos küldöttségeihez és a diplomáciai testülethez.
Idézte
az előbb felolvasott evangéliumi szakasz szavait: „József úgy cselekedett, amint megparancsolta
az Úr angyala. Magához vette feleségét” (Mt 1,24). Ezek a szavak már magukba foglalják
azt a küldetést, amelyet Isten bíz Józsefre: legyen „custos”, őrző. Kinek az őrzője?
Máriáé és Jézusé; de ez a küldetés később kiterjed az egyházra, mint ahogy ezt Boldog
II. János Pál hangsúlyozta „Redemptoris Custos” k. Apostoli buzdításában: „Szent József,
amilyen szeretetteljesen viselte gondját Máriának és amilyen örömmel szentelte magát
Jézus Krisztus nevelésének, ugyanígy oltalmazza és őrzi annak Titokzatos Testét, az
Egyházat, melynek előképe és példája maga a Szent Szűz” (1. pont).
Hogyan
gyakorolja József ezt a küldetését? Diszkréten, alázattal, csöndben, de állandó jelenlétben
és maradéktalan hűségben, akkor is, amikor számára érthetetlen dolgok történnek. A
Máriával kötött házasságtól kezdve addig az epizódig, amikor a 12 éves Jézus a jeruzsálemi
Templomban tanít, József minden pillanatban szerető gondoskodással van jelen. Felesége,
Mária mellett van az élet derűs és nehéz pillanataiban, a népszámláláskor Betlehembe
vezető úton, Jézus születésének aggodalommal és örömmel teli óráiban, az egyiptomi
menekülés drámai pillanatában, a gyermek izgatott keresésekor, amikor a Templomban
találnak rá; majd a názáreti otthon mindennapi életében, a műhelyben, amelyben megtanította
Jézusnak az ácsmesterséget.
Hogyan éli meg József azt a hivatását, hogy Mária,
Jézus és az egyház őrzője legyen? Úgy, hogy szüntelenül Isten felé fordul, nyitott
jeleire, készen áll Isten, nem pedig saját terveire. Ezt kéri Isten Dávidtól, mint
ahogy azt az első olvasmányban hallhattuk: Isten nem ember által épített házat akar,
hanem kéri a Szavához, tervéhez való hűséget. Isten maga építi a házat, de a Lelke
által áthatott élő kövekből. József az „őrző”, mert tud Istenre hallgatni, hagyja,
hogy Isten akarata vezesse és éppen ezért még nagyobb odaadással gondoskodik a rábízott
személyekről, reálisan értelmezi az eseményeket, figyel a környező világra, képes
bölcs döntéseket hozni. Kedves barátaim, Józsefben látjuk azt, hogy hogyan kell válaszolnunk
az isteni hivatásra: szívesen, készséggel. Azt is látjuk, hogy a keresztény hivatás
középpontjában Krisztus áll! Őrizzük meg Krisztust életünkben, hogy másokat is őrizhessünk,
őrizzük meg a teremett világot!
A másokról való gondoskodás hivatása nem pusztán
a keresztényekre vonatkozik. Dimenziója egyszerűen emberi, ami mindenkit érint. Azt
jelenti, hogy őrködnünk kell az egész teremtés, a teremtett világ szépsége felett,
mint ahogy ezt mondja nekünk a Teremtés könyve és ezt tanította Assisi Szent Ferenc:
legyünk tisztelettel Isten minden teremtménye iránt, környezetünk iránt. Gondoskodjunk
az emberekről, legyen szeretetteljes gondunk mindenkire, minden személyre, különös
tekintettel a gyerekekre, az idősekre, a törékeny személyekre, akik gyakran szívünk
peremén élnek. Gondoskodjunk egymásról a családban: a házastársak gondoskodjanak kölcsönösen
egymásról, a szülők a gyermekeikről, majd idővel a gyermekek váljanak szüleik őrzőivé.
Éljük meg őszintén a baráti kapcsolatokat, ami azt jelenti, hogy kölcsönösen megőrizzük
egymást bizalomban, tiszteletben és a jóban. Végül is minden az ember gondjaira van
bízva, olyan felelősségről van szó, amely mindnyájunkat érint. Legyetek Isten ajándékainak
őrzői! – hangzott Ferenc pápa felszólítása.
Amikor az ember nem felel meg
ennek a felelősségnek, amikor nem gondoskodunk a teremtett világról és testvéreinkről,
akkor helyet kap a pusztítás és szívünk kiszárad. A történelem minden korszakában
sajnos vannak Heródesek, akik a halál terveit szövik, pusztítást visznek végbe, eltorzítják
a férfiak és nők arcát.
Ferenc pápa ezután azokhoz fordult, akik felelős szerepet
töltenek be gazdasági, politikai vagy társadalmi téren. Felhívása minden jóakaratú
emberhez szólt: legyünk „őrzői” a teremtett világnak, Isten természetbe írt tervének,
legyünk egymás és környezetünk őrzői; ne hagyjuk, hogy a pusztítás és a halál jelei
kísérjék utunkat a világon. Ahhoz, hogy másokra vigyázhassunk, saját magunkat is gondoznunk
kell! Ne feledjük, hogy a gyűlölet, az irigység, a gőg bepiszkítják az életet! Őrizni
tehát annyit jelent, mint őrködni érzelmeinken, szívünkön, mert onnan indulnak ki
a jó és a rossz szándékok: azok, amelyek építenek és azok, amelyek pusztítanak! Ne
féljünk a jóságtól, még a gyengédségtől sem!
És itt most szeretnék még egy
megjegyzést tenni, - folytatta szentbeszédében a pápa - a gondoskodás, az őrködés
mások felett jóságot igényel, azt kéri, hogy a jóságot gyöngédséggel éljük meg. Az
evangéliumban Szent József erős, bátor, munkásemberként jelenik meg, de lelkéből nagy
gyöngédség árad, amely nem a gyengék erénye, hanem éppen ellenkezőleg, a lélek erejére
vall, kifejezi azt a képességet, hogy tudunk másokra figyelni, mások iránt részvéttel
lenni, valóban megnyílunk a másik, a szeretet felé. Ne féljünk a jóságtól és a gyöngédségtől!
Ma,
Szent József ünnepével együtt ünnepeljük Róma új püspöke, Péter utóda szolgálatának
kezdetét. Ez hatalommal jár. Természetesen Jézus Krisztus hatalmat adott Péternek,
de milyen hatalomról van szó? Jézus háromszoros kérdését, amit Péterhez intéz a szeretetről,
követi a háromszoros felszólítás: legeltesd bárányaimat. Soha ne feledjük, hogy az
igazi hatalom a szolgálat. A pápának is, ahhoz, hogy gyakorolja hatalmát, egyre inkább
előre kell haladnia abban a szolgálatban, amelynek ragyogó csúcspontja a kereszten
van.
Követnie kell Szent József alázatos, konkrét, hitben gazdag szolgálatát
és hozzá hasonlóan szélesre kell tárnia karját, hogy megőrizze Isten egész népét és
befogadja szeretettel és gyöngédséggel az egész emberiséget. Különösen a legszegényebbeket,
a leggyengébbeket, a legkisebbeket, azokat, akikről Máté ír a szeretetről szóló utolsó
ítélet kapcsán: akik éheztek, akik szomjaztak, akik idegenek, mezítelenek, betegek
voltak, börtönben raboskodtak (vö. Mt 25,31-46).
A második olvasmányban Szent
Pál Ábrahámról szól, aki „a remény ellenére is reménykedve hitt” (Róm 4,18). Szilárdan
a reményben, minden remény ellenére! Ma is a szürke ég annyi jele ellenére szükségünk
van arra, hogy megpillantsuk a remény világosságát és saját magunknak is reményt adjunk!
Őrizzük meg a teremtett világot! Minden férfi és minden nő, a gyöngédség és a szeretet
tekintetével nyissa meg a reménység látóhatárát, hassa át egy fénysugár a sötét felhőket,
vigyük el a reménység melegét! A hívők számára, nekünk, keresztényeknek, mint Ábrahám,
és mint Szent József, a remény, amit hordozunk, Isten látóhatárát jelenti, amit Krisztus
nyitott meg számunkra és arra a kősziklára épül, ami Isten.
Őrizzük meg Jézust
Máriával, őrizzük meg az egész teremtett világot, őrizzünk meg minden személyt, különösen
a legszegényebbet, őrizzük meg saját magunkat: ez az a szolgálat, amire Róma püspöke
megbízást kapott, de mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy felragyogtassuk a remény
csillagát: őrizzük meg szeretettel mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk!
Végül
Ferenc pápa ezekkel a szavakkal fejezte be homíliáját: „Kérem Szűz Mária, Szent József,
Szent Péter és Pál apostolok, Szent Ferenc közbenjárását, hogy a Szentlélek kísérjen
el szolgálatom során, nektek pedig azt mondom: imádkozzatok értem! Ámen".