Jézus legerőteljesebb üzenete az irgalom: Ferenc pápa homíliája a vatikáni Szent Anna
plébániatemplomban
Március 17-én, Nagyböjt ötödik vasárnapján a Szentatya a vatikáni plébániatemplomban
mutatta be a szentmisét. Homíliáját rögtönzött szavakkal az evangéliumi szakaszhoz
fűzte, amely ezen a vasárnapon a házasságtörő asszonyról szól, akit a farizeusok és
írástudók meg akarnak kövezni, de akinek megbocsát Jézus (Jn 8,1-11). A pápa ezekkel
a szavakkal kezdte szentbeszédét: „először Jézus a hegyen egyedül imádkozik, majd
ismét megjelenik a jeruzsálemi templomban, és a nép mind köré sereglett, majd egyedül
hagyták egy asszonnyal. Jézus magánya termékeny: az Atyával való ima, amely olyan
szép, ma pedig ez az üzenete az egyháznak: Jézus irgalmassága ezzel az asszonnyal
szemben”.
A nép között voltak olyanok, akik meg akarták hallgatni Jézus szavait
– folytatta homíliáját a Szentatya. Szívük nyitott volt, szükségük volt Isten Szavára.
Azonban mások semmit sem hallottak, mert nem voltak képesek rá. El akarták ítélni
az asszonyt. Mi is ehhez hasonlóak vagyunk: egyrészt azok, akik hallgatni akarják
Jézust, másrészt azok, akik szeretik megbotozni, elítélni a másikat. Jézus üzenete
az irgalom. Ő maga mondja azonban, hogy nem az igazakért jött, mert azok maguktól
megigazulnak. Jézus a bűnösökért jött.
Gondoljatok azokra a mendemondákra,
amelyeket Máté, a vámos megtérése után lehet hallani egyesektől Jézusról: „A bűnösökkel
tart!”. Jézus értünk jött, ha elismerjük bűnös mivoltunkat. Ha azonban olyanok vagyunk,
mint a farizeus az oltár előtt és megköszönjük az Úrnak, hogy nem vagyunk olyanok,
mint a többiek, mint a bűnösök, akkor nem ismerjük az Úr szívét és soha nem részesülünk
irgalma örömében. Nem könnyű Isten irgalmára bízni magunkat, mert felfoghatatlan mélységről
van szó. Azonban meg kell próbálnunk!
Akár milyen nagy is a bűnünk, Jézus
elfelejti, erre különleges képessége van – mondta Ferenc pápa. „Elfelejti, megcsókol,
átölel, és csak ennyit mond: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Csak
ezt a tanácsot adja. És ha egy hónappal később ismét hasonló helyzetbe kerülünk, térjünk
vissza az Úrhoz. Az Úr soha nem fárad bele, hogy megbocsásson nekünk: soha! Mi vagyunk
azok, akik belefáradunk abba, hogy bocsánatot kérjünk tőle. Kérjük a kegyelmet, hogy
ne fáradjunk el bocsánatot kérni, mert Ő soha nem fárad el abban, hogy megbocsásson.
Kérjük ezt a kegyelmet!”
A szentmise után a pápa így szólt a hívekhez: „Vannak
néhányan, akik nem tartoznak a plébániához: itt vannak ezek az argentin papok, az
egyik közülük segédpüspököm, de ma ők is ennek a plébániának a hívei. Szeretnék azonban
bemutatni nektek egy messziről érkezett papot, aki már régóta utcagyerekekkel foglalkozik,
kábítószeresekkel. Nyitott számukra egy iskolát, és annyi mindent tett, hogy megismertesse
velük Jézust. Mindezek az egykor utcán élő fiúk és lányok ma dolgoznak, miután elvégezték
tanulmányaikat, hisznek és szeretik Jézust”.
„Gyere és köszöntsd az embereket!”-
hívta az oltár elé Ferenc pápa a papot, a hívektől pedig azt kérte, hogy imádkozzanak
érte. „Ő Uruguayban dolgozik, ahol megalapította a II. János Pál líceumot. Nem tudom,
hogy ma hogyan került ide, majd később megtudom. Köszönöm szépen, imádkozzatok érte!”
mondta a vatikáni Szent Anna plébániában bemutatott első szentmiséjén Ferenc pápa,
a szegények pápája. A szertartás után hosszasan köszöntötte a vatikáni Szent Annak
kapunál összegyűlt híveket, mindenkivel egyenként kezet fogott és jól láthatta az
egész világ, hogy néhány perces beszélgetést folytatott Pietro Orlandival, a 30 évvel
ezelőtt mai napig ismeretlen körülmények között eltűnt vatikáni állampolgár, az akkor
15 éves kislány, Emanuela Orlandi fivérével.