Egy igazi jezsuita kihívás – a Magyar Jezsuita Rendtartomány március 15-i közleménye

A magyar jezsuiták Apostoli Terve prioritásként jelöli meg a dialógust és a szolidaritást a társadalmi határterületeken, hogy a megújulás olyan modelljeit teremtsük meg, amelyek másokkal összefogva tesznek alkalmassá bennünket pozitív társadalmi folyamatok beindítására. Így szeretnénk megerősíteni erőfeszítéseinket a nemzetek és a sebzett történelmi emlékezetek közötti kiengesztelődés szolgálatában.


Hazánkban máig mélyen átérezzük a XX. századi diktatúrák okozta sebeket. Egyik rendtársunk, P. Jálics Ferenc SJ, éppen ezek elől menekülve hagyta el hazáját, majd tanulmányai befejezése után Dél-Amerikában szolgált. A napokban megkeresték azzal kapcsolatban, hogy hogyan emlékezik vissza az argentin juntára. Ezzel kapcsolatban
így ír a német jezsuiták honlapján:


“1957-től Buenos Airesben éltem. 1974-ben egy rendtársammal az Evangéliumtól indíttatva, és hogy felhívjuk a figyelmet a borzasztó szegénységre, egy favelára, nyomornegyedbe költöztünk Aramburu érsek és Jorge Mario Bergoglio provinciális engedélyével. Onnan jártunk az egyetemre tanítani.

Az akkori polgárháborús helyzetben a katonai junta néhány év alatt körülbelül 30.000 embert, baloldali gerillát és ártatlan civilt gyilkolt meg. Kettőnknek a nyomornegyedben sem a juntával, sem a gerillákkal nem volt kapcsolatunk. Helyzetünk azonban az akkori általános információhiány, tudatos dezinformáció közepette az egyházon belül is félreérthető volt.

Egyik világi munkatársunkkal amiatt szűnt meg a kapcsolatunk, hogy a gerillákhoz csatlakozott. Miután őt háromnegyed évvel később a junta katonái elfogták és kivallatták, megtudták, hogy korábban kapcsolatban volt velünk. Feltételezve, hogy közünk van a gerillához, bennünket is letartóztattak. Ötnapi vallatás után a kihallgatást vezető tiszt ezzel bocsátott el bennünket: „Atyák, maguknak semmi bűnük nem volt. Gondoskodni fogok róla, hogy visszatérhessenek a szegénynegyedbe”. Számunkra megmagyarázhatatlan módon ennek ellenére további öt hónapon keresztül összekötött kézzel és bekötött szemmel tartottak bennünket fogva. Azzal kapcsolatban, hogy ezekben az eseményekben P. Bergoglio milyen szerepet játszott, nem tudok állást foglalni.

Szabadulásunk után elhagytam Argentínát. Csak több évvel később volt lehetőségünk arra, hogy P. Bergoglioval, akit időközben Buenos Aires érsekévé neveztek ki, megbeszéljük az eseményeket. Utána nyilvános szentmisét mutattunk be közösen, és ünnepélyesen megöleltük egymást. A történtekkel kiengesztelődtem, és a magam részéről az ügyet lezártam.
Ferenc pápa szolgálatára kívánom Isten gazdag áldását!”

P. Jálics Ferenc azóta Németországban él. Ott indította el a lelkigyakorlatoknak egy meghatározó új iskoláját, mely jelentős hatást gyakorolt mind Európában, mind az amerikai földrészen. Az argentin püspökök, élükön P. Bergoglioval, a mai Ferenc pápával, közös nyilatkozatban kértek bocsánatot az Egyház mindazon hibáiért, amikor képtelenek voltak megvédeni a Junta alatt üldözötteket. P. Bergoglio személy szerint élesen elítélte az emberi jogok megsértését a diktatúra idején, mindkét oldalt bírálva.

Hisszük, hogy a XX. század mindezen sebei be tudnak gyógyulni, a kiengesztelődés megvalósulhat, ha engedjük, hogy Jézusnak az evangéliumokban elénk táruló életútja inspiráljon bennünket.